Talán az eddigi legszórakoztatóbb városi sétámon vagyok túl. Alapjában véve rettenetesen édesszájú vagyok, így külön örültem, hogy részt vehetek ezen a csoki- és cukorkakóstolással egybekötött gasztrotörténeti belvárosi túrán.
Nádcukor, kakaóbab, fagyi – történelmi áttekintés
A legelső dolog, ami feltűnt, hogy idősebbek és fiatalabbak vegyesen jelentkeztek a sétára, és hogy elég komoly létszámú, körülbelül 30 fős csoport gyűlt össze, amit Szekeres Júlia vezetett.
Juli hamar belevágott a közepébe, krétájával a járdára rajzolt egy idővonalat az utcán, és azt mesélte, hogy érkezett meg Európába az édesség. Megtudtam, hogy a nádcukor a 11. században jelent meg, majd Pesten először Mátyás király és Beatrix esküvőjén fogyasztottak cukrot. Amerika felfedezésének köszönhetően pedig egyre szélesebb körben kezdték el használni a kakaóbabot. De Juli azt is elmesélte, hogy a fagyit a törökök honosították meg, és az első cukorgyár az 1830-as években jelent meg.
Mindeközben amíg vezetőnk az édesség történetét ismertette, mi, a hallgatóság, kakaóbabot majszolgattunk. Megmondom őszintén, kicsit kemény, kicsit keserű is, de azért felismertem a kakaó jellegzetes ízét.
Csokoládé-, cukorka-, bonbonműhelyek
A túra során több cukrászdánál, édességboltnál is megálltunk, többek között a Rózsavölgyi Csokoládé kézművesműhelynél is, ahol borsmentás és vaníliás csokoládét kóstolhattunk. A műhely érdekessége, hogy magas minőségű kakaóbabot használ az édességek előállításához. Ezt nem tudom megcáfolni, a vaníliás és borsmentás kóstoló egyszerűen isteni finom volt. A túra következő állomásán Dobos C. Józsefről mesélt túravezetőnk. Kiderült, hogy a dobostorta feltalálója nem is cukrász, mint inkább szakácskönyvíró és -fordító volt, aki Bodega nevű boltjában az édességen kívül sajtokat is árult. Juli lerántotta a leplet a dobostorta titkáról is, elárulta, hogy a finomság abban jelentett újdonságot, hogy Dobos József vajkrémet használt az elkészítéséhez.
A csoki- és tortamámorból egy kicsit felocsúdva a cukorkák felé vettük az irányt, egészen pontosan a Cukorka nevű látványműhelybe, ahol vidám, egyedi mintázatú kis cukorkák, színes nyalókák országába csöppentünk. Miközben nézegettem a szebbnél szebb egyedi készítésű édességeket, jómagam is megkóstoltam pár ehető remekművet.
Sokféle cukrot, csokit összeettem, kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy sok lesz a jóból, de itt még nem ért véget a móka. Számomra a katarzist a Zangio kézműves bonbonok jelentették. A málnás, szilvás, kávés bonbonkülönlegességek másodpercek alatt levettek a lábamról.
A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a különleges helyszíneket, történeteket, érdekességeket és édességeket. Jól éreztem magam, de a sok kóstolgatásnak köszönhetően a túra után pár nappal még mindig úgy érzem, egy jó darabig biztosan nem fogok csokoládét enni.
|
Pár hasznos információk a túráról: Ár: 4200 Ft/fő, mely tartalmazza a programban elfogyasztott kóstolókat |
