Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy fénylő szemű kislány, aki legszívesebben édesapja mellett sertepertélt, aki fiaival és legjobb barátjával csapott össze az összeeszkábált fekete-fehér táblán. Ahogy a bábuk elhulltak, a kislány boldogan összeszedte őket, ruhákat varrt nekik, játszott velük, és közben akaratlanul is elleste, hogyan lép a ló, a bástya és a többi bábu.
Amikor édesapja barátja hirtelen meghalt, testvérei pedig kirepültek a családi fészekből, apja játszótársa ő lett. Nem telt bele sok idő, akkora tudást szívott magába, hogy még a helyi plébánost is elruházta, aki felhívta a szülők figyelmét a lány kivételes tehetségére. A lelkipásztor ezt nagyon komolyan gondolta, még hozzájárulását is adta ahhoz, hogy a fiatal lány egy gardedám kíséretében kocsmába járjon, ahol a sakkpartikat játszották.
Ösztönből, ésszel játszott, tankönyvből csak később próbált okosodni, de az agya képtelen volt befogadni a sok okosságot, újra és újra visszatért a berögzült lépésekhez. Játszani csak télen tudott, az év többi részében elég feladatot adott a 15 hektáros békésszentandrási birtok, ahol a felnőttek árnyékában ő is keményen dolgozott; iskolába naponta 1,5 kilométert gyalogolt; a templomharang kongatásához pedig naponta háromszor megtett ugyanennyi kilométert. Gondolatai persze csak a lépések körül forogtak, alig tudta kivárni, hogy újra farkasszemet nézhessen apjával a varrógépből átalakított sakktábla, és saját kezűleg esztergált bábuk fölött. 1947-ben a szarvasi újságban írtak is róla: egy csapatmeccsen legyőzött egy férfit, 14 partiból ő volt az egyetlen, aki szülővárosa csapatából nyerni tudott.
Még húsz éves sem volt, amikor életre szóló döntést hozott: útnak indult, kifelé a szegénységből. Karrierről álmodott, az udvarlókból nem kért – örök hűséget fogadott a sakknak. Szülei nem tartották vissza, biztatták, a sakk segítségével próbáljon meg munkát találni magának. Megfogadta.
Hamarosan a szolnoki MÉH-hez kerül, ahova a telep igazgatója azért vette fel, mert tudott sakkozni. Bár tapasztalatlan volt, eszes gondolkodásának köszönhetően hamar kiismerte a mély vizet, és megértette, mekkora kincset adott kezébe a sakk: gondolkodásra tanította, ami újdonsült munkahelyén sem hagyta cserben. Nemcsak a fekete-fehér mezőkön látta át a lehetséges lépésvariációkat, de a kereskedelemben is. Gyors és bravúros problémamegoldó képességének köszönhetően előbb adminisztrátor lett, aztán revizor, a MÉH képviseletében pedig sakkpartikra járt: a hulladékgyűjtésben jeleskedő iskolákban játszott a lelkes kisdiákokkal.
Szolnok után Hatvan, Gyöngyös, Eger és végül Budapest volt a következő állomás, ahova 1952-ben érkezett. Dolgozott, sakkozott és hazai versenyeken is elindult – aztán jött az olimpia, amit Hollandiában rendeztek. Az életét tette fel erre a lehetőségre, ám a sors más terveket szőtt: amikor a csapat Hollandiába utazott, az ő útlevelét elnyelte a föld. Csak egy héttel később tudott a csapat után utazni, ahol a belga versenybíró már nem engedte játszani. Vigasztalhatatlan és csalódott volt, ám a hollandok megszánták, szimultán versenyt rendeztek, ahol ő is játszhatott – egyszerre hat táblán. Ez a játék aztán mindent megváltoztatott, megtörtént a csoda: magával ragadta a szimultán sakk. Hollandia után Gödöllőn már 103 játékos ellen játszott egyszerre.
A sors úgy hozta, hogy a második olimpiára sem juthatott ki 1960-ban: az NDK játékosát nem engedték indulni, így az egész keleti blokk bojkottálta a versenyt. Ez újra hatalmas törés volt az életében, de ekkorra már a szimultán sakk teljesen elcsavarta a fejét.
Bár férjhez soha nem ment, a sakkozást mégis ahhoz a kellemes érzéshez hasonlítja, amikor egy nő az oltár előtt áll: izgatott, boldog és feldobott. Annyira hajtja a játék élménye, hogy Székesfehérvárott két napon keresztül 227 emberrel játszott kétszer 5 óra alatt. A partik után vibrál, nem jön álom a szemére.
Ma több mint 12 ezer nyilvántartott szimultán partinál tart, a cél pedig a Guinness Rekordok könyve, ahova 13 600 partival szeretne bejutni. A rekordot még Juan Capablanca kubai világbajnok tartja 1942-ból, ő 13 545 partival lett rekorder.
A mesének persze itt még nincs vége, bár a kislányból az évek során Bici néni lett, és az egészsége is keményen próbára tette már, a szeme pont úgy csillog, mint a régi fotókon, a sakk iránti szerelme pedig mit sem fakult. Naptára teljesen betáblázva, várják őt a gyerekek, akikkel ingyen, rendszeresen szimultánozik: gondolkodásra és az életre tanítja őket.
Nézd meg ezt is!
- Így verték meg 80 másodperc alatt Bill Gatest sakkban – videó!
- Polgár Judit: Egész életemben megkaptam, hogy férfiagyam van női testben
- Üzenjük a sakkbajnoknak: ilyen a női agy
