Amikor kitört a koronavírus-pánik, még olyan messze volt az egész. Most mégis szinte a szomszédban, Olaszország északi részén kezdett gyors terjedésbe a vírus, amibe sajnos már többen belehaltak, és sokakat karanténba zártak. A környékről pár napja érkezett haza egy diákcsoport, akiket azonnal karantéba helyeztek a Szent László Kórházban, és két hétig megfigyelés alatt tartják őket.
Karantén kétféle is lehet, az egyik az, ahol a bizonyíthatóan beteg embereket különítik el a többiektől, ezzel a vírust bent tartva és megakadályozva a továbbterjedését. A másik az, ahol a még vélhetően egészséges embereket szólítják fel arra, hogy ne menjenek közösségbe, ezzel is segítve a vírus megfékezésére tett erőfeszítéseket.
Üres pultok egy milánói élelmiszer-áruházban 2020. február 23-án (Fotó: MTI/EPA-ANSA/Andrea Canali)
Vuhanban azt kérik a hatóságok, hogy családonként csak egy ember menjen ki vásárolni az utcára , és ha lehetséges, ő is csak kétnaponként. Természetesen ezt még Kínában is nehéz ellenőrizni, főleg egy 11 milliós nagyvárosban, de az biztos, hogy az ottaniak a politikai berendezkedés miatt sokkal fegyelmezettebbek, mint Olaszországban. A szolgáltatóipar viszont így is teljesen leállt, hiszen nem is nagyon van miért kimenni az utcára. Az alapvető közszolgáltatásokon, a mentőn és az ételfutárokon kívül nem sok embert látni arrafelé. Kérdés ugyanakkor, hogy ha az ételt házhoz szállító cégek futárai dolgoznak, akkor ki az, aki előállítja az ételeket? A kínaiak eddig is jóval több mindent rendeltek az interneten, mint mi, magyarok, de most szinte nincs olyan, amit ne online vásárolnának meg.
Érdemes egy gondolatkísérlet erejéig elmélázni azon, mire lenne szükségünk akkor, ha a hazánkban is Vuhanhoz hasonló, szigorú karanténrendszert vezetnének be. Rengeteg ugyanis a különbség a két ország között, itthon például lényegesen kevesebb futár dolgozik, akik éppen csak hogy ki tudják szolgálni a mostani forgalmat.
Dédszüleink, akik túlélték a háborút, tudták, hogy mi az a pár alapvető dolog, amit minden családnak tartania kell otthon arra az esetre, ha valami nagy baj történik. Ez a tudás már elkopott, illetve aktualitását is vesztette. A bödön zsír és három üveg szilvalekvár már nem a túlélés záloga 2020-ban.
Mégis, mi az, amire szükségünk lehet egy kéthetes karantén alatt akkor, ha azt feltételezzük, hogy az élelmiszer és egyéb házhoz szállítás igencsak akadozni fog?
Tulajdonképpen csupa olyan dolog, ami egy átlagos háztartásban amúgy is szükséges, csak sokszor helyhiány miatt, vagy kényelemből nem tartunk belőle otthoni készletet. Fontos, hogy nem a világvégére készülünk, mint egyre több amerikai család, ezért nem érdemes tanácsot kérni a kamasz gyerekeinktől sem, akik álmukból felébresztve is azonnal tudják, hogy mit kell tenni zombiapokalipszis esetén. Amit mégis célszerű akár most megvenni, majd pótolni, ami elfogy, hiszen folyamatosan használjuk, azt tartalmazza a következő lista.
Legyen naprakész a gyógyszeres szekrény (Fotó: Getty Images)
A gyógyszeres dobozba:
- Állandóan szedett gyógyszerek legalább egy hónapra előre kiváltva
- Fájdalom- és lázcsillapító, ha van gyerek a családban, akkor neki is
- Görcsoldó, gyógyszer köhögésre, probiotikum, hasfogó, hashajtó, multivitamin, D-vitamin
- Kézfertőtlenítő, maszk
- Kötszer és jód
- Női egészségügyi termékek
- Óvszer, vagy más eszköz a fogamzásgátláshoz ha szükséges
- Szappan, sampon, fogkrém, dezodor
- Mosószer, mosogatószer, illetve más tisztítószerek (ha unalmunkban sokat takarítanánk)
- Papírzsebkendő, wc-papír
- Kisállateledel, ha van háziállatunk
- Tápszer, ha van a családban csecsemő (még akkor is, ha kizárólag anyatejjel táplálják, legfeljebb megmarad)
A kamrába minden olyan élelmiszer, ami legalább egy fél évig eláll, és használjuk:
- étolaj,
- pár karton víz,
- só, cukor, liszt,
- szárított élesztő és sütőpor,
- száraztészta,
- szárazbab,
- paradicsomkonzerv, halkonzerv, mindenféle zöldségkonzerv,
- lekvár, méz,
- kétszersült, zabpehely, müzli, csokoládé,
- tartós tej
- kávé és tea (a legtöbb ember hamar morcos lesz, ha nem jut hozzá a napi koffeinadagjához)
Érdemes azon is elgondolkodni, hogyan kötnénk le a gyerekeinket, ha nem mehetünk ki az utcára? Van-e otthon bármi, amivel ki tudjuk elégíteni a mozgásigényüket? Pan Shancu kínai maratonista például, aki a koronavírus-járvány miatt nem hagyhatja el az otthonát Hangcsou városában, a lakásban futja le a napi 50 kilométerét. Talán mégis most jött el az ideje beszerezni egy szobakerékpárt? Ki tudja, ruhaakasztónak biztosan jó lesz! De egy trambulinnak biztosan örülni fognak a gyerekek!
Ha már most vannak otthon társasjátékaink, akkor ezt a kiadást megúsztuk, csak a pár új könyvet érdemes megrendelni.
Kevés a karantén, jobb lenne egy bunker?
Vannak, akik éveket is képesek lennének túlélni egy bunkerben, ők a profi rettegők, akik dollármilliókat öltek a hobbijukba. Amerikaiak ezrein lett úrrá az utóbbi évtizedekben a paranoia, akik nem a koronavírustól, hanem valamilyen más világvégétől rettegnek. Ők azok a különc, jellemzően milliomos csodabogarak, akik bunkereket építenek a világ különböző pontjain, ahol hosszú ideig túlélhetnek a családjukkal együtt abban az esetben, ha mégis bekövetkezne a zombiapokalipszis, vagy valamilyen más okból pusztulna el a világ nagy része.
Bunkert nem kell építenünk! (Fotó: Getty Images)
Közülük legtöbben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb a testi felkészülés, ezért igyekeznek a testüket a legnagyobb egészségben megőrizni. Egészségesen étkeznek, sokat edzenek, izmot fejlesztenek, és futnak. Rendszeresen járnak fogászati szűrésekre, illetve minden más elváltozást azonnal orvosoltatnak magukon, amit csak lehet. Általában szoros barátságot ápolnak egy sebésszel is, akit természetesen magukkal vinnének a bunkerbe is, hiszen rá mindig szükség lehet. Ebből következik, hogyha esetleg pályaválasztás előtt állunk, és mi magunk is szeretnénk beférni a világ pár ezer ilyen bunkerének valamelyikébe, akkor érdemes megfontolnunk a sebészi hivatást.
Steve Huffman, a Reddit közösségi oldal egyik alapítója például lézeres szemműtéten esett át, mert attól retteg, hogy ha menekülnie kellene, akkor a szemüveg vagy a kontaktlencse csak hátráltatná, éles látás nélkül viszont esélye sincs a túlélésre.
Aki konkrét tippeket szeretne kapni bunkerre és az apokalipszis túlélésére, annak ajánljuk a National Geographic Túlélési praktikák című műsorát, amiben amerikaiak tucatjai mutatják be, hogyan szándékoznak túlélni. Az amerikaiaknak egyébként közel negyven százaléka gondolja úgy, hogy a legfontosabb, amit megtehetne a családjáért, hogy bunkert épít – már ha megfelelő anyagi háttere lenne ehhez.
Addig is, még mindig a leghasznosabb a gyakori, meleg vizes, szappanos kézmosás, a sok vitamin és a zsúfolt helyek kerülése.
