Akik a hetvenes, nyolcvanas években születtek, még egy másik világban nőttek fel. Nem arról van szó, hogy minket nem féltettek a szüleink, de megfelelő infrastruktúra nélkül nem tudtak folyamatosan ellenőrizni bennünket, ezt pedig a saját elméjük épségének a megóvása érdekében el is fogadták. Éppen ezért nem érezték úgy, hogy állandóan felügyelet alatt kell tartaniuk a gyerekeiket, jobban megbíztak bennük, sokkal hamarabb megengedtek nekik bizonyos dolgokat.
Például azt, hogyha úgy adódott, akkor otthon lehessenek egyedül, amíg a szülők dolgoznak.
A koronavírus és az iskolabezárások miatt sok szülő kerül manapság hasonló helyzetbe, dolgozniuk muszáj, de a gyereket nem akarják a nagyszülőkre hagyni. Helyesen teszik!
Mikortól maradhat otthon egyedül egy náthás gyerek? (Fotó: Gettimages)
Zita tavaly töltötte a negyvenedik évét, és világosan emlékszik arra, hogy ő már hatévesen egyedül volt otthon napközben. Mivel a szülei hatra jártak dolgozni, így ő önállóan felkelt reggel, felöltözött, megreggelizett, majd elment a két saroknyira lévő iskolába. Mire délután a napköziből hazaért, anyukája már otthon várta.
Ha nagyon beteg volt, akkor pár napig az anyukája ápolta, de amikor jobban lett, akkor visszament dolgozni, és csak naponta egyszer tudtak telefonon beszélni, ugyanis sokáig telefonjuk sem volt, csak a szomszéd néni jött át, ha valaki őket kereste.
„Elképzelni se tudom már, hogy annyira jóban voltunk a szomszéddal, hogy bátran hívhatott náluk minket akárki, és ők átjöttek szólni, mi pedig a nappalijukból intézhettük a hívásainkat. A szomszéd néni egyébként másra is jó volt, amikor egyedül voltam otthon, akkor rendszeresen becsöngetett egy bögre teával, vagy megkérdezte, hogy bevettem-e a gyógyszerem. Nem volt velem egész nap, de tudtam, hogy ha baj van, akkor kereshetem bármivel. Ez a szüleimet is megnyugtatta. Én nem is ismerem azokat, akik a házunkban laknak, csak köszönünk egymásnak. Gyerekek egyáltalán nem laknak itt, az idősek pedig gyanakvók, inkább bezárkóznak. A kislányom tízéves, már többször maradt otthon egyedül, de nem állítom, hogy nyugodt szívvel hagyom otthon. Igyekszünk beosztani a férjemmel a feladatokat úgy, hogy egy-két óránál többet ne legyen felügyelet nélkül, de nem mindig sikerül. A mostani helyzettel az a legnagyobb gond, hogy valahogy a tanulásra is rá kellene vennem, de az csak akkor működik, ha otthon vagyunk.”
Éva nem tudja mikortól volt otthon egyedül hosszabb-rövidebb ideig, de arra már határozottan emlékszik, hogy harmadikos korában egyedül ment a gyerekorvoshoz, ott elmondta a baját, az orvos kiírta őt, majd hazafelé kiváltotta a kapott recepteket.
„Anyu egyébként nagyon féltett engem, emlékszem, még 16 éves koromban is nyolcra otthon kellett lennem, de azért ha dolgoznia kellett, akkor simán otthon hagyott egyedül, amikor szünet miatt nem volt iskola. Inkább attól féltett, hogy rossz társaságba keveredek, vagy valaki megtámad az utcán, attól nem, hogy otthon bármilyen baleset érhet. Önállóságra nevelt, tudtam magamnak ebédet melegíteni, elmosogatni magam után, nem játszottam a tűzzel, nem nyitottam ki az ablakot, ezért nem is estem ki rajta, és nem nyúlkáltam a konnektorba. Persze én már nem merem itthon hagyni egyedül a gyerekem, pedig nagyon okos, önálló, de mégis rettegek, ha csak tíz percig is egyedül van. Mindig az jár a fejemben, hogy pont akkor gyullad ki a lakás, csapódik be egy meteorit, vagy ki tudja, mi történik, és én nem vagyok ott, amikor szükség lenne rám.”
Tamásnak három nővére van, így ő egyáltalán nem emlékszik olyan esetre, hogy egyedül lett volna otthon bármikor is. Bár a legidősebb nővére is csak öt évvel idősebb nála, abban biztos, hogy óvodás korában is volt olyan, amikor a nővérei vigyáztak rá, sőt az is rémlik neki, hogy még kisebb korában tisztába is tették.
„38 éves vagyok, két fiam van. Állandó vita a feleségemmel, hogy mikor és mennyi ideig hagyhatjuk őket otthon egyedül. Már iskolások, szerintem eljött az ideje, hogy néha el tudjunk menni kettesben moziba – már ha megint lesz mozi, és a gyerekek képesek legyenek pár órát eltölteni nélkülünk. Most viszont nem tudjuk mi legyen. Mindkettőnknek el kell járnunk dolgozni, és akárhogy sakkozunk is az időnkkel, van négy óra, amikor a gyerekeknek egyedül kell lenniük. Van náluk telefon, bármikor fel tudnak hívni minket, sőt láthatjuk is egymást, ha arról van szó.
Hívni tudják a nagymamákat, a nagynéniket, és az osztálytársakat is. Az a pár óra, amikor nem vagyunk otthon, tulajdonképpen folyamatos telefonálással telik nekik a feleségem rettegése miatt. Én megengedném, hogy tévézzenek, gépezzenek, vagy rajzoljanak, és hagynám kicsit őket magukban, de a nejem mindig a legrosszabbra gondol. Ha én nem lennék, még a nagymamát is képes lenne idecitálni, vírus ide vagy oda. Szerintem ez nem normális viselkedés.”
Aki egyedül van otthon, azt nehéz rávenni a tanulásra (Fotó: Gettyimages)
A megkérdezett szülők egyetértettek abban, hogy a legjobb lenne, ha nem kellene egyedül hagyni a gyerekeiket a munka miatt, de felelős szülőként a nagyszülőkért is ugyanannyira aggódnak, mint a gyerekeikért. Mindhárman érdekesnek találják ugyanakkor, hogy őket a saját szüleik minden további nélkül otthon merték hagyni, most pedig ugyanezek az emberek inkább veszélybe sodornák a saját egészségüket, ha az unokájukról van szó.
Arra a kérdésre, hogy mit tennének, ha nem iskolás, hanem óvodás lenne a gyerekük, és nem tudnák megoldani a felügyeletét, egybehangzóan azt válaszolták, hogy inkább magukkal vinnék a munkahelyükre, mint hogy a nagyszülők egészségét kockáztassák.
Családok a koronavírus árnyékában:
Már gyerekek is haltak bele a fertőzésbe
6 hétbe is beletelhet, mire kigyógyulsz a koronavírusból
