Írtunk arról, miért fontos, hogy otthon maradjon, aki csak teheti, írtunk arról, hogyan érdemes berendezkedni erre az új életre, a munka és a család frontján, és írtunk arról is, hogyan fertőtlenítsd a lakásod, hogy legalább ez a kis, közös tér biztosan mentes legyen a kórokozóktól. Arról viszont nem írtunk, hogyan kell tisztán és vírusmentesen tartani az otthoni munkahelyed – kora középkori eredetű magyar szóval: home office-od –, ezt a mulasztást igyekszünk most pótolni.
Akármilyen alaposan takarítson is a család takarítófelelőse (jó esetben többesszámban), nagyon gyakran elkerüli a számítógépet és környékét. Egyrészt azért, mert az mégiscsak külön birodalom (főleg, ha a kamasz gyereké), másrészt azért, mert kevesen tudják, mivel lehet és mivel nem szabad takarítani az elektronikai eszközöket. Már csak azért sem, mert ezerféle anyagú és érzékenységű felületekből állnak: amivel egy egeret át lehet suvickolni, azt már tilos rákenni a képernyőre és így tovább. Arról nem is beszélve, hogy a high-tech kütyükről a mai napig sokak fejében az él, hogy tilos bármilyen nedves, hát még fertőtlenítős ronggyal, szivaccsal, akármivel hozzájuk érni, különben zárlatosak, lesznek, szikráznak, füstölnek, és tönkremennek, aztán magyarázhatjuk a gyereknek, mitől szenesedett el a vadiúj iPhone-ja. Erről szerencsére szó sincs, az elektronikai eszközöket nyugodtan lehet, sőt kell is tisztítani, méghozzá nem csak portörlővel. Ez még „békeidőben” is így van, most meg pláne. Nézzük át az átlagos home office-t, és derítsük ki, mit hogyan érdemes fertőtleníteni.
A jó hír, hogy ha eddig is értetted a csíziót, és szakszerűen pucoltad a háztartásban fellelhető kütyüket, akkor semmit sem kell máshogy csinálnod, legfeljebb egy kicsit gyakrabban. Mindenesetre haladjunk sorban.
Billentyűzet, egér
A billentyűzetekről ugye az a mondás járja, hogy több rajta a baktérium és a szennyeződés, mint egy vécédeszkán. Ez ebben a formában szerencsére nem igaz, ettől függetlenül mindenki úgy tekint erre a szerencsétlen perifériára, mint a háztartások permafrostjára, amelyből időzített bombaként bármikor kirobbanhat az ebola, vagy – esetünkben – a koronavírus. A vécédeszka-hasonlattal szemben ebben sajnos van valami, lefogadjuk, hogy a billentyűzetek nagy részét még soha nem takarították ki rendesen (leszámítva talán a megszállott gamereket, náluk harmincezernél kezdődik a használható billentyűzet és ennek megfelelően jól is tartják), a ragacsos kosz ennek megfelelően eluralkodott a látható és láthatatlan részeken.
A jó hír, hogy a mai billentyűzetek nyúzhatók, még az olcsóbbak is. Ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan bedobhatjuk őket a domestosos vizes vödörbe, hanem azt, hogy
alkoholos tisztítószerrel átitatott ruhával egész nyugodtan átdörzsölhetők, akár többször is,
annyira, hogy a billentyűk oldalait és a köztük lévő réseket is tisztíthatjuk így. Sajnos nem mindegy, milyen tisztítószert használunk, a konyhai fertőtlenítők és társaik többet árthatnak, mint amennyit használnak, úgyhogy a kifejezetten erre a célra gyártott alkoholos löttyöt sajnos nem ússzuk meg. Ezek minden nagyobb technikai boltban, vagy akár hipermarketben kaphatóak, gondoskodjunk erről is a (visszafogott és felelős!) pánikbevásárlásaink során. Érdemes akkor már képernyőtisztítót is venni, de minden eszközhöz külön-külön löttyöt nincs értelme, ha egy gyártó azt állítja, külön spricni kell a billentyűzethez és az egérhez, az bizony kamuzik.
Fotó: Neményi Márton
Csak arra figyeljünk, hogy a rongyot csavarjuk ki, vagy eleve óvatosan nedvesítsük, ha billentyűzetet a testébe becsorgó lé ugyanis tényleg tönkreteheti. Az alkohol azonban nem szedi le a billentyűk karakterjelzéseit. Ha mégis, akkor az a billentyűzet nagyon rossz minőségű, és rövid időn belül eleve ez a sors várt volna rá. (De ilyenről még nem hallottunk.) Pontosan ugyanez igaz a laptop billentyűzetére, talán annyit még hozzá, hogy ekkor különösen figyeljünk, hogy ne csorogjon be víz sehova, az ugyanis az egész gépet tönkreteheti. Ha megvagyunk, töröljük le az egészet mikroszálas száraz kendővel. (A magyar felhasználói szokásokhoz igazított tippünk: a tiszta, száraz konyharuha is megteszi.) A billentyűket nem kell kiszedni a helyükről, kivéve, ha a felhasználó az említett gamer kasztba tartozik, ekkor ugyanis kippattintható egységekkel ellátott mechanikus billentyűzete van, de mint írtuk, tisztítja ő ezt magától is, rendszeresen.
Ami az egeret illeti: pontosan ugyanez, ugyanígy. A vezetékes egeret érdemes előtte kihúzni, a vezeték nélküliből kivenni az elemet, biztos, ami biztos.
Képernyő
A periféria, amin jó esetben alaposan végigmegyünk egy portörlővel és meg is vagyunk, igaz? Sajnos nem: a monitorokat, főleg, ha állítgatjuk a pozíciójukat és a fényerejüket, elég sokat fogdossuk, ideje tehát alaposan fertőtleníteni. Erre bármelyik képernyőtisztító alkalmas. Figyelem, más viszont nem: bár egyszerű, „semmilyen” felületnek tűnik az LCD-kijelző fényáteresztő borítása, valójában érzékeny és sérülékeny anyagból van. Itt most tényleg fontos a mikroszálas kendő, szerencsére ilyet a legtöbb tisztítóhoz adnak. A kendőre sprickoljuk, ne a képernyőre, töröljük át alaposan, akár többször is (és akkor már a kávára és az alul vagy oldalt megbúvó billentyűkre is jusson), majd töröljük szárazra a rongy másik oldalával.
Természetesen ugyanez igaz a laptop képernyőjére is.
Kontroller
Ha van otthon videójáték-konzol, és azt használja is valaki, akkor bizony tisztítani is kell. Saját tapasztalatomból mondom, hogy a rendszeresen használt kontrollernél undorítóbb tárgy nem létezik, legalábbis, ami a szórakoztatóelektronika-ipart illeti: rengeteg a rés, zug, sarok, ahol sikerrel megül a zsír, a kosz, a por, ez így együtt pedig gusztustalan gumóvá áll össze. Aki játszik, annak ráadásul izzad a tenyere (ha nem, akkor unalmas a játék, játsszon mással!) – a végeredményt nem kell részleteznem.
Fotó: Neményi Márton
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kontrollerhez kevés a nedves rongy: bizony vatta, esetleg fülpiszkáló kell a teljes körű fertőtlenítéshez. Hogy még rosszabb legyen: kontrollert nem lehet úgy tisztítani, hogy véletlenül be ne kapcsold, és ezzel a hozzá tartozó konzolt is. A legjobb tehát, ha az takarítja, aki használja. Hiába húzza a száját, parancsolj rá, járvány van, nincs mese! Ha te használod, akkor az előző mondatot vonatkoztasd magadra.
Mobiltelefon
Ez az, amit naponta kellene fertőtleníteni (sőt), és ez az, amit szinte senki nem fertőtlenít soha. A mobiltelefon-tisztítás egyetlen motiváló ereje ugyanis az, hogy előbb-utóbb annyira retkes lesz a kijelző, hogy egyszerűen muszáj. Hát ezt nem szabad megvárni most.
A jó hír, hogy a mobiltelefon-gyártók nagyon kevés kivétellel cseppállóra (ha nem éppen vízállóra) tervezték a telefonjukat, áztatni, nagyon nedves ruhával dörgölni tehát nem szabad, de a kis nedvességtől (például annyitól, amennyit a fentieknél is alkalmaztunk) nem kell félteni. Az eljárás egyébként ugyanaz: monitortisztító spricni a mikroszálas ruhára, jól átdörgölni elöl-hátul, és kész. Jó, ha erre elkülönítesz egy kendőt, az meg még jobb, ha ez a napi rutin része lesz: semmi mást nem nyomkodunk annyit, mint a mobilunkat, ha tehát van tárgy, amire jó eséllyel ráragasztjuk a vírust, akkor ez az. Főleg, ha elmászkálunk otthonról…!
