A bezártság mindenkit megvisel, a gyerekeket különösen, hiszen a felét sem értik annak, mi zajlik körülöttük. A láthatatlan ellenség, a szülők stressze, a szociális kapcsolatok hiánya olyan nyomás alatt tartja őket, amitől természetes, hogy többször kiborulnak, sírósabbak és jóval hangosabbak, mint az sokszor elviselhető lenne. Ráadásul egyfolytában enni akarnak, leginkább unalmukban, mert már elegük van abból, hogy a négy falat bámulják. Napi 24 órában szolgálatban lenni szülőként nem egyszerű – mondjuk ki: őrjítő -, ezért is nyúlunk könnyebben az egyszerűbb megoldások felé, amivel csökkenthető a stressz és a gyerekek hangereje: csokival és édességgel próbáljuk őket csitítani, ám ez az egyik lehető legrosszabb megoldás, amit tehetünk ebben a helyzetben.
Érthető, de ettől még egészségtelen
A cukortúladagolástól nem lesz jobb kedve a gyereknek, és nagy tévedés azt hinni, hogy majd megnyugszik tőle. Épp az ellenkezője igaz: a gyors vércukorszint-emelkedés okozta örömérzet után hamar még mélyebbre kerülhet a kedve. Ahogy a napi alkohol mennyiséggel is vigyázni kell felnőttként, hiába jelent pillanatnyi megkönnyebbülést és feszültségoldást az a napi egy pohár bor adott esetben, ha több lesz belőle és már délben elkezdjük az ivást rendszeresen, sok jó nem sülhet ki belőle, sőt akár még súlyosbíthatja is a szorongást. A gyerekek esetében a csokikra és más édességekre épp úgy lenne érdemes tekinteni, mint a szülőknél az alkoholra. Természetesen olykor jól jön egy adag cukor, még az agyműködést is serkenti, de ha minden gondra, bajra rögtön csokival reagálunk, azzal alaposan félreneveljük a gyereket, arról nem is beszélve, hogy tönkretehetjük az egészségét is.
Az édessség nem jó jutalom a gyereknek (Képünk illusztráció. Forrás: Getty Images)
Mi a baj a cukorral és mennyit egyen belőle a gyerek?
A hivatalos ajánlás szerint egy 2-18 év közötti gyereknek kevesebb mint 25 gramm cukor (6 teáskanál) a megfelelő mennyiség egy nap. Ez nagyjából azt jelenti, hogy hetente 2,5 dl cukros italt ihatna meg a gyerek. Kétéves kor alatt pedig egyáltalán nem kell cukrot adni a gyereknek, nincs rá szüksége.
A legnagyobb probléma a gyerekek cukrozásával, hogy elősegítjük csak vele az elhízást, magas vérnyomást és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását felnőtt korukra. Egyszerűen nem éri meg azért a pillanatnyi csendért, amit egy szelet csokival szerezhetünk magunknak, ilyen kockázatnak kitenni a gyereket. És minél több nasit kap nap közben, annál kevesebb normális ételt fogyaszt a főétkezésekre, kimaradhat miatta a gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák sora az étrendjéből.
Dr. Svetlana Pomeranets gyermekorvos szerint van helye a gyerek életében a cukros ennivalóknak, de nem szabadna minden nap ennie.
Annak a pártján vagyok, hogy jutalomként csak nagyon ritkán, különleges alkalmakkor adjunk édességet a gyerekeknek, hogy ne alakuljon ki bennük az a reflex, hogy jó és rossz kedvükben is a cukor után nyúlnak.
A szakember szerint fontos lenne a következő generáció egészsége miatt, hogy tudatosabban álljunk a cukorkérdéshez, és keressünk más módszereket arra, hogyan jutalmazzuk napi szinten a gyerekeinket. A legnagyobb veszély, hogy maga az édes étel válik a gyerek fő örömforrásává ahelyett, hogy egy családi, közösségi élményként tekintene az étkezésekre. Jutalmazzuk édesség helyett matricával, könyvvel, öleléssel, közös játékkal, bármi mással, és persze a sikeres cukorcsökkentéshez az is kell, hogy saját magunkat se fagyival és tábla csokikkal vigasztaljuk, hanem találjunk egészségesebb stresszoldó módszereket, hogy jó példával járjunk elöl a gyereknek, hiszen abból tanul a leginkább.
