Bogyó, a vakvezető kutya egész életében nélkülözhetetlen segítőtársa volt Krekács Ervinnek: mindenhova elvezette őt, és hűséges társként segítette látássérült gazdája mindennapjait. Csakhogy az élet úgy hozta, hogy megidősödve az immár 12 éves labarador is elveszítette a látást, így most ő az, aki Ervin szerető és odaadó gondoskodására szorul.
Ervin pedig úgy döntött, történjen bármi is, nem mond le egykori segítőjéről, hanem örökbefogadja őt. Így most minden nap hármasban sétálnak: Ervin, Bogyó és Tex, a hétéves labrador. Mivel hármójuk közül egyedül Tex lát, ő vezeti a triumvirátust, Ervin pedig lelkesen bízza rá magát a hétéves labradorra, akit Bogyóhoz hasonlóan a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola képzett ki.
Mivel már nehezen mozog és sok pihenésre van szüksége, a 12 éves Bogyó a munkába már csak ritkán kíséri el gazdáját: „Bogyócska már nem képes arra, hogy hozzon-vigyen. Elég sok műtéten van túl, ezért nem nagyon bírja a lépcsőzést és a hosszabb utakat sem. Sok mindenen keresztülmentünk együtt, ezért is ragaszkodom annyira hozzá, itt van a legjobb helye mellettem” – árulta el Ervin.
„Minden lépésére vigyáznom kell, mert semmit nem lát, otthon is nekimegy a bútoroknak” – tette hozzá a gazdi, aki beszélt arról is, Bogyót kinn különösen veszélyes lenne elengednie, de megtalálták a módját, hogy az idősödő, egykori vakvezető is élvezhesse a szabadságot. „Mi ketten mindig is szerettük a kihívásokat. Amikor még ő vezetett engem, akkor sem volt előttünk akadály. Olyan helyeken jártunk együtt először, ahol korábban egyikünk sem, és mindenhova eltaláltunk” – idézte fel a gazdi, majd hozzátette, mióta Bogyó megvakult, csak a jól ismert, csendes helyeken veszi le róla a hámot.
Bogyó egészségének romlásakor gazdája idejében fordult a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolához, és így a munkára már nem képes barátja helyére gyorsan be tudott állni Tex, ami nagyon fontos volt, hiszen Ervin naponta bejár dolgozni és mozgalmas életet él, sokat jön-megy. A két kutya és gazdájuk immár öt éve élnek együtt nagy-nagy szeretetben.
A vakvezető kutyák és a gazdik kapcsolata szorosabb
A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola és Alapítvány szakmai vezetője, Komondi Piroska elmondta, hogy amikor egy vakvezető kutya nyugdíjas korba lép, a legtöbb gazdi – ha erre lehetősége van – maga mellett tartja hűséges, idős barátját, hiszen összenőnek az évek során.
Olyanra is van példa, hogy ha a gazdi esetleg nem tudja megoldani idős kutyájának gondozását, akkor ő maga keres a családjában, baráti körében másik olyan személyt, aki nyugdíjas éveire otthont biztosít a kutyának. „Ha ezekre nincs lehetőség, akkor alapítványunk keres olyan családot, ahol boldogan és békességben élhetik nyugdíjas éveiket. Ez történt Nico esetében is.”