Emlékszel rá, mikor ide kerültél?
Igen. Először Noémit meg Zsanit ismertem meg a faluból, meg anyut.
Te hol voltál, mielőtt az SOS-faluba kerültél?
Intézetben éltem pár hónapig. Közben jött anyukám is látogatni, de nem mindig. Emlékszem, anyu mutatta be Mamit (a nevelőanyát). Mami hozott nekem gyurmát, gyurmáztunk ketten, csak utána az otthonban ellopták a többiek. Mikor másnap jött Mami, mondtam, hogy ellopták a gyurmát, de meg szeretném tartani a dobozát.
Neked két anyud van?
Igen, Mami a nevelőanyum, meg az igazi anyukám. Az iskolában szokták kérdezni, milyen ott az SOS-ben. Mondom, hogy anyuval ott jó lenni. Melyik anyuval? – kérdezik. A nevelőanyukámmal.
Mit szólnak a suliban, hogy az SOS-ben laksz?
Mikor voltak velem problémák, csúfoltak, de nem azért, mert az SOS-ben lakom, hanem mert csúnyán beszéltem.
Milyen gond volt veled az iskolában?
Csúnyán beszélek. Ha valamit mondott a tanár, azt mondtam, ne már, nincs kedvem. Nem vettem elő a könyvet, Imi bácsi meg beírta, hogy figyeljen jobban a szülő. Mindig az ellenkezőjét csináltam, mint amit mondtak. Igazgatói figyelmeztetést is kaptam. De most már ezt nem csinálom. A szülinapomra Mami azt ígérte, kapok egy új biciklit, de aztán nem kaptam meg büntetésből. Most arra gyúrok, hogy jól viselkedjek, ne legyen velem semmi gond, se az iskolában, se itthon. Meg szeretném kapni a biciklit, szeretném magam jól érezni.
Más gyerek nem beszél csúnyán?
Csak a Zsani, akivel barátkoztam, tőle tanultam. Akkor összevesztem a barátnőimmel. De most már nem beszélek csúnyán, csak néha, és kibékültem a barátnőimmel. Most nagyon össze akarom szedni magam, nagyon akarom a biciklit. Már a Sanyinak is, a Patriknak is van biciklije. Mikor az első probléma volt velem, anyuval megbeszéltük normálisan, és utána anyu megkérdezte, akarok-e elmenni úszni. Elmentem, és kicsit levezettem a feszültséget. Anyu azt ígérte, ballagás után beírat úszni.
Más büntetés nincs?
Itt nincs. Az anyukám mesélte, hogy gyerekkorában, mikor rossz volt, neki kukoricán kellett térdepelnie.
A vér szerinti anyukád?
Igen.
Látogat most téged?
Igen, volt itt húsvét előtti héten. Úgy volt, hogy húsvétkor is jön, de nem jött, valami közbejött biztos. Mamitól (a nevelőanyától) is nap mint nap megkérdezem, hogy mikor jön. És ő is mondja, hogy nem tudom, biztos közbejött valami. Van itt egy ugráló a kertben, és mindig arra nézve ugrálok, amerről szokott érkezni. Azt mondják nekem, ne éljem bele magam, hogy jön, mert aztán közbejön valami.
Ő még mindig hajléktalan?
Igen, egy sátorban lakik az erdőben.
Mikor anyukáddal éltél, te is sátorban laktál?
Nem, az utcán.
Van testvéred?
Igen, egy nagy, 22 éves, dolgozik, biztonsági őr.
Te mi leszel, ha felnősz?
Orvos szeretnék lenni, vagy ha az nem megy, fodrász. A virágkötőre is gondoltam.
Lesz családod?
Lesz. Egy kisgyereket szeretnék, egy kislányt, jó családot, kertes házban vagy panelban szeretnék lakni. Talán inkább kertes házban, mert nagyon szeretem a virágokat. Megígértem magamnak, hogy én a gyerekemnek mindent megadok. Nem lesz elkényeztetve, de ha jól viselkedik, megkapja azt, amit szeretne. Ha rosszul viselkedik, akkor meg nem kapja meg.
Te nem kapsz meg mindent?
Itt mindent megkapok. Jó nekem, és azt szeretném, hogy a saját gyerekemnek is jó legyen.
Arra szoktál gondolni, mi lenne, ha a vér szerinti anyukáddal maradsz?
Nem annyira. A tanulásra figyelek, meg hogy itthon mi van.
Milyenek a jegyeid?
A matek nagyon rossz. Félévkor kettes lett, a többi jegyem hármas-négyes. Testnevelésből ötös vagyok. Kislabdából, nagylabdából vagyok jó, meg aikidóból. És néptáncolok is. Most arra gyúrok, hogy mindenki jól érezze magát. Hamarosan érkezik egy pici baba hozzánk, neki tudjak segíteni, hogy Mami ne legyen olyan fáradt, hisz éjszaka fel kell majd kelnie.
Mit segítesz?
Ha ebédelünk, letörölgetem az alátéteket, bepakolok. Játszom Jankával meg a kicsikkel, Patrikkal is.
Patrik nemrég elkerült tőletek, örökbe fogadták. Ez milyen volt?
Azt én se tudtam valami jól feldolgozni. Sírtam. Mi négyen szerettük meg elsőnek a Patrikot, mikor bekerült.
Megnézhetem a szobádat?
Igen. Itt az ágyamon a békám, ezzel szoktam aludni. Három vagy négy éve kaptam anyukámtól, még mielőtt megverte az apukám. Ez az egyetlen emlék, amit tőle kaptam. Ez itt a naplóm. Szoktam bele írni, hogy hiányzik apukám meg anyukám meg a testvérem.
Apukád is látogat?
Nem, mert ő úgy megverte anyukámat, hogy eltört a bordája, bekerült a kórházba. Apukámat bevitték a rács mögé, nemsokára lesz a tárgyalása. Anyukám azt mondta, megbocsátott neki, mert apu megtanította, hogy lehet egyedül élni. Én mondtam neki, túlzásokba ne essél, mostantól nem az apám. Ha hozzád mer érni, kihívom a rendőrséget.
És mégis hiányzik az apád?
Ez nehéz, mert megszerettem.
Mikor az utcán éltél, akkor is együtt voltatok?
Nem, akkor ketten voltunk anyuval. Ő nem a vér szerinti apukám, az elhagyta, mikor terhes lett velem, őt nem ismerem. Aztán volt két apám egymás után, az egyik kidobott minket, a másik megverte anyukámat. Én most már semmilyen férfiban nem merek bízni, mert ha megveri megint anyukámat, utána én verem ki a balhét, de nagyon csúnyán.
Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.
Olvass még történeteket az SOS Gyermekfalvaktól
- “29 gyereket neveltem, mindtől tanultam valamit”
- “Végigcsináltuk az örökbe adást, de közben belehaltunk” – egy nevelőanya hétköznapjai
- Mentőöv Kecskeméten bajba jutott gyerekeknek
- Ma születik az első magyar integrált gyermekfalu
