Tapsolós játékok, mondókák
„An-tan-té-nusz, szó-raka-té-nusz, szó-raka-tiki-taka, bilim-balam-busz, te-vagy az a vén-krampusz” – emlékszel még erre a játékra? Míg gyerekeink kezét a szünetekben inkább már a mobil nyomkodása foglalja le, mi még különböző koreográfiákra és ritmusra tapsoltunk velük. A tapsolós játékokat mindig az idősebbektől tanultuk meg, ők voltak a titkok őrzői. Volt szünet, hogy szinte pirosra tapsoltuk a kezeinket, és rendszerint beleakadt a nyelvünk a nyelvtörőkbe, mégis imádtuk! A tapsolós játékok ráadásul észrevétlenül fejlesztették is a képességeinket, például a memóriánkat, a ritmusérzékünket, arról nem is beszélve, hogy még szorosabbá tette a barátságainkat. Egy keresztbe taps, és mi voltunk a legjobb barátnők!
Macskabölcső
Szintén a szünetekben vagy az unalmas tábori délutánokon játszottuk a macskabölcsőt, vagyis mikor különféle technikák szerint fűztük egymás ujjaira a madzagot. A lépéseket szigorúan követnünk kellett, különben kezdhettük az egészet elölről. Ha szeretnéd ezt a játékot játszani a gyerekekkel, de már nem emlékszel a szabályokra, nézd meg ezt a videót:
Gyűjthető játékok
A gyerekek imádnak gyűjteni: érmét, bélyeget, szalvétát, matricát, gyakorlatilag bármit, ami kezük ügyébe kerül. Hajtja őket a birtoklási vágy, és persze a siker érzete is, hiszen bizonyos darabokat csak nagy nehézségek árán lehet beszerezni. A mi gyerekkorunkban legalábbis ez még így volt. A trafikokból, ápiszokból szereztük be az újabb Lutra albumunkba való matricákat, melyek közül mindig akadt egy-kettő, melyet sehogyan sem tudtunk beszerezni. Ugyanez volt a cumikkal is: volt mini cumi, közepes cumi, óriás cumi. Mindegyiket a nyakunkba hordtuk, szinte roskadozott a vállunk a rengeteg fröccsöntött cumitól, anyáink legnagyobb bánatára.
Tamagochi, Tetrisz és Nintendo
Az okostelefontok, kütyük előfutárainak tekinthetőek a 90-es évek „nyomkodós” retro gyerekjátékai. A szüleink már akkor kikészültek, miért nyomkodjuk folyton a Nintendo joystick-át, vagy a Tetris-t, de mi nem bírtunk lekattanni róla. 1997-ben aztán jött az újabb őrület, a kis virtuális játék, a tamagotchi, akit életben kellett tartanunk, hogy nehogy beadja a kulcsot. Persze a vége mindig az lett, hogy elektronikus zsebállatunk éhen- vagy szomjan halt szüleink nagy örömére.
Neked melyik játék volt a kedvenced?