Ha hirtelen kórházban kötünk ki a gyerekünkkel, mert a kicsi játékmotor-balesetet szenvedett, vagy csak egyszerűen a két centis küszöbben elesve fejre érkezett a kőre, az aggodalmat elnyomva praktikus üzemmódra kapcsolunk. Egyikőnk ezt most saját bőrén tapasztalta meg. A gyerek dajkálása mellett okostelefonjainkba kapaszkodva intézkedünk. Távirányítással kórházi csomagot rendelünk otthonról, körtelefonban nyugtatjuk meg a többi aggódó hozzátartozót, próbálunk jobb körülményeket, hétvégén is vizsgáló spéci szakorvost találni.
Padlón, széken vagy külön pénzért külön ágyban – amíg a készlet tart
Ha szerencsések vagyunk, és van szabad kapacitás (valamint hajlandóak vagyunk külön fizetni ezért), sikerülhet helyet kapnunk a gyerekkel egy szobában, ahol a szülőket is ágy és napi három étkezés várja. Jó esetben eseménytelen a megfigyelési szakasz, és a dolgunk csak a kis balesetes felügyelete és szórakoztatása. Ha szerencsések vagyunk.
Nyílt titok, hogy sok hazai kórházban kevés az olyan szoba, ahol a gyerekkel együtt a szülőt is fel tudják venni, így a többiek széken, padlóra terített polifoamon, kempingágyon próbálnak valahogy elhelyezkedni a kiságyak körül. És bizony hallottunk olyan esetről is, ahol azon túl, hogy a szülő a földön, széken nyomorgott, de mivel papíron nem vették fel a kórházba, még enni-inni sem kapott. Ha a rokonok sem tudtak neki hozni, ő így járt: a szobatársak adományain meg a kórházi teán is el lehet tengődni egy ideig, ahogy nyilván alvás nélkül is. A 21. században, Európában is.
Koleszhangulat és kölcsönös szolidaritás, orvos meg majd hétfőn lesz
Mi azt tapasztaltuk, hétvégén szinte biztos, hogy a legsürgősebb vizsgálatokon kívül a reggeli és esti láz-, valamint vérnyomásmérés kivételével a gyerekkel csak az történik, amit a vele levő szülő csinál. Csillapítják a lázát, ellenőrzik az infúzióját, figyelik, nem zavart-e, iszik és pisil-e eleget, nincs-e hányingere, amit kell. Nem a kórházi személyzet, a szülők.
Többágyas szobában hamarosan mindenki mindent megtud a többiek balesetéről, gyerekéről, elvégzett és várt vizsgálatokról, eredményekről. Kellemes koleszhangulat és kölcsönös szolidaritás alakul ki: amíg az egyik szülő gyereke alszik, a többiek felügyelnek, hogy a szülő kimehessen a mosdóba, ha egyvalaki eljut a reggeliért, elhozza a többiekét is, meghallgatják egymást, együtt sajnálkoznak az elkeserítő orvoshiányon.
Mert hétvégén bizony csak a legsürgősebb esetek ellátására jut szakember, a lehetséges agyrázkódásra, szemsérülésre nem. Szemész, neurológus nincs.
Budapesten, Magyarország fővárosában 2015-ben, egy olyan kórházban, aminek a főváros és a teljes agglomeráció eseteit kell ellátnia. Hogy miért? Ki tudja? Az orvoskivándorlás miatt vagy az ügyeleti rendszer problémái miatt?
Ne aggódjon, anyuka, majd hétfőn. Hiába is próbálnád, a magánellátásban sincs lehetőség ilyen vizsgálatokra hétvégén, pedig rögtönzött közvélemény-kutatásom alapján a fizetős szobák lakói (és bizonyára sokan azok közül is, akik helyhiány miatt szorultak ki onnan) mind szívesen és kérés nélkül nyúltak volna a zsebükbe, ha máshol valaki megvizsgálja a gyereket. Megszoktuk már, hogy oda nyúlkáljunk, egy kutatás szerint közel 300 milliárd forintot fizetünk ki évente zsebből, ennek legalább a felét ráadásul teljesen feketén.
Apák és anyák, váltott műszakban
Szakorvos hiányában viszont örülünk, ha még pont volt szabad “szülős” szoba, és várunk. Apák és anyák.
Mert a világ legtermészetesebb dolgaként vette mindenki, hogy sok gyerek mellett az apja volt ott éjjel-nappal. Az ok zömmel az volt, hogy az anya otthon szoptatott, vagy egy kisebbre vigyázott, aki még nem nélkülözhette őt, esetleg a kórházba utalt kicsi kifejezetten az apukáját kérte, hogy maradjon vele. Sokan vannak olyanok is, akik váltják egymást. A padlón fekvésre, széken alvásra szorított szülők talán ki sem bírnák enélkül.
Nem is olyan régen teljesen meghökkentünk, mikor megtudtuk, hogy az egyik fővárosi kórházban falragasz tájékoztatja a belgyógyászati gyerekosztályon a rokonokat, hogy az apáknak gyakorlatilag tilos a látogatási időn kívül a gyerekük mellett lenniük. Akkor legnagyobb döbbenetünkre kiderült, hogy amit mi természetesnek tartunk, az bizony nem csak a Kórházszövetség elnökének és az adott intézmény főigazgatójának, de még sok más intézmény vezetőségének sem magától értetődő.
Ideje tudomásul venni: az apák is teljes értékű szülők
Sok helyen az apákat gyakorlatilag kitiltják éjszakára a kórházakból, és csak nőnemű rokon, az anya vagy a nagymama maradhat bent a gyerekkel. Mivel a gyerekek egyik legfontosabb alapjoga, hogy szülei, hozzátartozói vele legyenek, egy ilyen tilalom védhetetlen. Nemcsak szerintünk, hanem az ombudsman és jogi szakértők szerint is. Ha egy apát ki akarnak tiltani gyereke mellől, nyugodtan az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat emiatt, mert neki fognak igazat adni, és az intézményt a tiltás feloldására fogják kötelezni.
Szerinted sem jó ötlet férfiakat engedni egy gyerekosztályon éjszakázni, ahol anyák, és esetleg serdülő lányok is tartózkodnak? Akkor a te kedvedért saját tapasztalataink alapján is elmondjuk, milyen az, amikor anyák és apák vannak egy kórteremben beteg gyerekeikkel: pont ugyanolyan, mint ha csak anyák vagy csak apák lennének. Szülők vagyunk, aggódunk, ápolunk, mindent megteszünk a gyerekünkért, és semmi nem érdekel rajta kívül.
A mosdást és öltözést egyébként is mindenki magától értetődő módon úgy intézi, hogy ne zavarja a többieket, ezen nem változtat ha történetesen apák és anyák osztják be, hogy ki mikor surran ki mosakodni. (Akkor, amikor mélyen alszik a gyerekük, és megkérték a szobatársakat, hogy figyeljenek helyettük is).
Mert ez ez egész nem rólunk szól, hanem a gyerekeinkről, akiknek mi kellünk. A szülei. Apa és anya a betegágya mellett is.
