A feudalizmus legtovább kitartó európai bástyája, a Csatorna-szigetekhez, ennélfogva a brit koronához tartozó Sark (mely névnek természetesen semmi köze a Föld legészakibb és legdélibb pontjait jelölő magyar sark szóhoz), ahogy azt már korábban is írtuk, egy festőien zöldellő, bájos kis földdarab, amely jobbára csendes eseménytelenségben ring a La Manche-on. A körülbelül 5,45 négyzetkilométer nagyságú szigetnek kevesebb mint 500 lakója van, és a helyiek leginkább a turizmusból élnek, noha korábban bányásztak itt ezüstöt és galenitot is (vagyis az utóbbit még ma is bányásszák). Sark madárcsicsergős, háborítatlan idilljét olyan írói nagyságok dicsérték már meleg szavakkal, mint Victor Hugo vagy a viktoriánus korszak legelvetemültebb perverze, Algernon Charles Swinburne, békebeli hangulatára pedig jellemző, hogy az utolsó említésre méltó erőszakos esemény 1990-ben történt itt (mondjuk az tényleg említésre méltó: egy félautomata fegyverrel felszerelkezett, állástalan francia atomfizikus próbálta elfoglalni a szigetet), illetve hogy az utakról teljes egészében ki vannak a tiltva a motoros járművek (a traktorokat kivéve), úgyhogy ajánlatos inkább lovas szekérrel, biciklivel vagy esetleg gyalog közlekedni.
Sark látképe madártávlatból (fotó: Wikipedia)
A szigeten olyan nagyon sok klasszikus értelemben vett – és emberalkotta – látványosság természetesen nincs, habár a Sark mindenkori urának, a Seigneur-nek (vagy nő esetében: Dame-nek) középkori várkastélyra emlékeztető rezidenciája La Seigneurie azért elég menő, és bizonyára a cuki kis Sark Múzeum is tartogat érdekességeket.
Azért egy épület mégiscsak akad itt, amelyhez fogható sehol máshol nincs: mégpedig a sziget közepén található, 1856-ban felhúzott börtön, ami körülbelül akkora, mint egy nagyobbacska fészer (sőt, talán a nagyobbacska jelző is felesleges), és pont úgy is néz ki, mintha nem rabokat tartanának benne, hanem különféle kerti szerszámokat. Ehhez képest két darab cella is van benne: az egyik úgy 1,8 X 2 méteres, a másik meg valamivel szűkösebb, a cellákat elválasztó folyosó, pontosabban folyosócska pedig pont egy méter széles (ezen az oldalon meg lehet nézni, hogy milyen belülről).
Szóval egészen biztos, hogy ez a világ legkisebb, ma is működő börtöne.
A világ legkisebb börtönén még ablakoknak sem jutott hely (fotó: bobwatt/flickr)
A működőt azért nyugodtan idézőjelbe tehetjük, tekintve, hogy Sarkon viszonylag kevés elvetemült bűnöző él, és a turisták is inkább a sziget utánozhatatlan sármja miatt látogatnak ide, nem pedig azért, hogy kirabolják a vegyesboltot; leszámítva ugye azt a bizonyos ámokfutó atomfizikust, akiről fentebb már volt szó. Az is elég beszédes, hogy az egyik első, dokumentált börtönlakó – valamikor a 19. század közepén-végén – egy fiatal szolgálólány volt, aki azért került be három teljes napra, mert ellopott egy zsebkendőt az asszonyától. Állítólag nagyon félt a sötétben, úgyhogy inkább kiraktak neki egy széket a folyosóra, ahol kedvére kötögethetett, és cseveghetett a látogatókkal. Manapság meg legfeljebb részegen traktort vezető idénymunkások szoktak itt kikötni egy-egy éjszakára, bár ők vélhetően nem kötögetnek semmit. Sark rendőrsége egyébként összesen két főből áll, akik szabadidejükben, fizetés nélkül látják el a rendfenntartói teendőket.
