Mi magyarok szeretünk mindent kirántani, még azt is, amit nem kéne, mert más formában elkészítve sokkal jobb lesz a végeredmény, de hát nincs mit tenni. Ilyen a néplélek, megváltoztatni nincs értelme, szofisztikálni, finomítani viszont mindent érdemes, még az olyan egyszerű dolgot is, mint a panírozás.
A panírozás lényege, hogy sütéskor bent maradnak az ízek, mert a bunda megvédi az alapanyagot, másrészt viszont a sótól, a szénhidráttól és a zsírtól minden étel finomabb lesz, márpedig bundázáskor mindháromból bőven jut az ételbe.
Ráadásul, ha nem szúrjuk el, a rántott ételek textúrája is igen kívánatos lesz: belül omlós, kívül pedig ropogós.
Innen nézve már egészen érthető, hogy miért szeretünk annyira rántott dolgokat enni. Készíteni már egy kicsit kevésbé, mert eléggé macerás, sokat kell vele dolgozni, meg a forró olaj mellett állni, a konyha meg úgy néz ki, mintha felrobbantották volna, a szagról nem is beszélve, de hát megéri. Felhasználói szempontból kicsit jobban, mint készítőiből, de hát ugye az önfeláldozás valahol mégiscsak szép erény.
A rántott hús öt bundája, kuktám és chips tulajdonos kisgyermekem felirataival. (A szerző fotója)
Ennek, mármint az önfeláldozásnak a jegyében, pusztán tudományos, teszt céllal öt különböző bundában sütöttünk csirkemellet, hogy összevessük, melyik mit tud és melyik lesz a legízletesebb. A sima rántott húst kihagytuk, illetve megbolondítottuk némi parmezánnal; készült párizsi szelet, sörtésztában sütött, valamint tempurált csirkemell, végül pedig ledobtuk az atombombát és fűszeres chips morzsába forgattuk a húsokat. Tesztelő csapatunk (a tágabb család) ezúttal bátran véleményt nyilváníthatott, sőt, ez volt az elvárás: mondják meg, hogy melyik ízlik, melyik kevésbé, melyik bundában mit szeretnek és mit nem.
Rántott hús parmezános bundában
Ez a hagyományos: liszt, tojás és zsemlemorzsa bunda reszelt parmezánnal megbolondított változata. Nem egy ördöngösség, de a tesztelők egybehangzó véleménye szerint sokkal finomabb és izgalmasabb így a rántott hús, mint parmezán nélkül. A reszelt parmezánt értelemszerűen a zsemlemorzsába kell keverni, ami így közvetlenül meg tud sülni az olajban és valóban ad egy extra bukét az ételnek.
Rántott hús parmezános panírban (A szerző fotója)
Ha jó minőségű húst rántunk, akkor ez nem is olyan fontos, az olyan, kevésbé ízletes alapanyagoknál viszont, mint például a cukkini, karfiol vagy más zöldségek, különösen jól jön ez a kis kulináris rásegítés.
Mindenkinek ízlett, nincs mit taglalni rajta.
A zsemlemorzsát egyébként ízesíthetjük szárított zöldfűszerekkel is, keverhetünk bele durvára zúzott zabpelyhet, ami extra textúrát ad neki, gazdagíthatjuk különböző magvakkal is, azok közül is az apróbbakat válasszuk, mint például a szezámmagot, vagy a nagyobb szeműeket őröljük durvára, hogy ne peregjenek le a rántott húsról.
Párizsi bunda
A párizsi bunda ízben eléggé hasonlít a sörtésztára és a tempurára, amiben viszont nagyon is eltérnek, az a ropogósság és a textúra.
Csirkemell párizsiasan (A szerző fotója)
A párizsi bunda úgy készül, mintha a rántott húsról lefelejtenénk a zsemlemorzsát: lisztbe és tojásba forgatjuk, majd még egyszer lisztbe és tojásba, és mehet is a forró olajba. Valami miatt mégis akkora népszerűségnek örvendett, hogy mire fotózásra került a sor, alig tudtam egy szeletet megmenteni belőle.
A sörtészta valamivel bonyolultabb, annak bizony már receptje is van.
Sörtészta
Csirkemell sörtésztában (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 15 dkg liszt
- 5 dkg keményítő (ettől jobb lesz az állaga)
- 1 tk. sütőpor
- 2,5 dl sör
Elkészítés
- A hozzávalókat összekeverjük, palacsintatésztánál kissé sűrűbb állagot kell kapnunk, akkor jó. Megmártjuk benne a húst vagy zöldséget és már mehet is az olajba.
- A trükk annyi, hogy a sört alaposan hűtsük le, az olaj pedig legyen nagyon forró, akkor nem szívja meg magát a bunda és ropogósabb lesz. A sör ízét egyáltalán nem lehet érezni, ha valaki ettől tartott volna.
Tempura
A tempura a japánok kedvelt bundája, elkészítése hasonlít a sörtésztához, csak nem kell bele sör, tojás viszont igen. El is érkezett a pillanat, amikor is elárulom, hogy a tempurált hús lett a három közül a legropogósabb, de a felső, roppanós réteg alatt volt egy lágyabb, krémesebb bunda is. A tesztelő csapatunk arra a következtetésre jutott, hogy sokkal praktikusabb, ha sörtészta helyett ezentúl tempurát készítünk, a sört pedig megisszuk külön, úgy legalább érezzük az ízét és az étel is jobb lesz.
Tempurált csirkemell (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 10 dkg liszt
- 1 tojás
- 2 ek. étkezési keményítő
- 1 tk. sütőpor
- 2 dl hideg víz
Elkészítés
- A hozzávalókat kimérjük és összekeverjük, szóval semmi nehéz nincs benne, csak arra kell vigyázni, hogy a víz tényleg nagyon hideg legyen, amit a legegyszerűbben jégkocka bevetésével érhetünk el. Az olaj pedig legyen nagyon forró és ússzon benne a munkadarab.
- A tempura állaga nyersen nagyjából ugyanolyan, mint a sörtésztáé, (vagyis egy sűrűbb palacsintatésztáé), azzal a különbséggel, hogy még azon sem kell görcsölnünk, hogy csomómentes legyen, mert a csomók hozzátartoznak az élményhez. Belemártjuk a húst (zöldséget), beletesszük a forró olajba és megsütjük.
Rántott hús chips bundában
Ez egy rendkívül 21. századi megoldás, amikor az emberek már Z generációs influenszerektől tanulnak főzni, és nem az anyukájuktól. Nem mintha bármi bajom lenne a Z generációs influenszerekkel, szerintem cukik és viccesek, ráadásul, meg kell hagyni,
a chipsbundás rántott hús kimondottan életképes ötlet. Mindannyian imádtuk.
A tennivaló nagyjából annyi, hogy zsemlemorzsa helyett chipsmorzsát használunk, amit úgy állítunk elő, hogy kitépjük a gyerek kezéből a félig kiürült chipses zacskót és megígérjük, hogy vissza fogja kapni, csak magasabb minőségben.
Rántott hús chips bundában (A szerző fotója)
Ezt követően zacskót letesszük az asztalra, a száját visszahatjuk, és végig megyünk rajta párszor a sodrófával, hogy összezúzzuk a benne lévő chipset. A tojás után, zsemlemorzsa helyett használjuk, és leginkább a fűszeres ízesítésűekkel van értelme kísérletezni, a sima sóssal nem. A sütőolaj ebben az esetben ne legyen olyan forró, mert megég a chips.
A végeredmény fűszeres, ropogós, mégsem fájdalmasan durva, mint a pankó morzsa, (gondolom, észrevettétek, hogy azzal nem foglalkoztunk, hát ezért). Tesztelőcsapatunk több mint felének ez a megoldás ízlett a legjobban, éljenek az X generációs youtuberek/tiktokkerek!
