A szósztól lesz a rántott húsból tonkatsu. Próbáld ki!

Amikor elővigyázatlanul feltesszük hétvégén a kérdést, hogy mi legyen az ebéd, az olyan, mintha odavetnénk magunkat az oroszlánok elé, vagy pucéran és védtelenül kiállnánk a tömeg elé, tessék, ide lőjetek. Nálunk erre a kérdésre egyébként kétféle válasz létezik: a lasagne meg a rántott hús.

A válaszom meg egyféle: teátrális szemforgatás, a jó ég áldjon meg gyerekem, hát nem ismersz te más ételt? Én persze készséggel belátom, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, a gasztronómiai kalandozásokra pedig az emberek, bizonyos kor alatt sokkal inkább minden áron elkerülendő csapdahelyzetként tekintenek, mint izgalmas tapasztalatszerzésre. Jó, hát vannak dolgok, amikhez szükség van némi érettségre, ilyenek például a szex, az autóvezetés – meg az új ételek megkóstolása.

Tapasztalatom szerint a határokat nem lehet erőszakkal áthágni, vagyis a tudat természetes védekező mechanizmusát semmibe véve, csak úgy új ételt tenni az asztalra.

Habár meg lehet próbálni, de a végén úgyis belátjuk, hogy hülyeség volt a kukának főzni, ezzel az erővel akár rántott hús is lehetett volna az ebéd. Mindenki jobban járt volna.

Ezzel szemben a felnőttek viszont szeretnek új és izgalmas ízeket kipróbálni, ez aztán a dilemma. A kompromisszum konyhai keretek között nem jön szóba, mert olyan nincs, hogy az egyik hétvégén a gyerekek esznek, a másikon meg a felnőttek. Olyan sincs, hogy befogjuk az orrunkat, és úgy falatozunk, mint Regős Bendegúz, mert előbb megyek el egy Mc Donald’s-ba, mint hogy szándékosan olyat főzzek, amit a csapat fele utál. Nos, ezekben a helyzetekben teszik boldoggá a háziasszonyt az olyan ételek, mint például a tonkatsu.

Tonkatsu, a japán rántott hús

A tonkatsu (ejtsd: tonkacu) tulajdonképpen, ha lefosztjuk róla a sallangokat, egy egyszerű rántott hús. Az a jó benne, hogy nincs a bunda alatt semmi gyanús dolog, máj, velő vagy gomba, amiknek az előbukkanásakor nyilván méla undorral és mélységes szemrehányással az arcukon tolnák el maguk elől a gyerekek a tányért, hanem tényleg egy tök egyszerű, jóféle sertéshúsból készült rántott szeletről beszélünk. Még ez is: nem galamb, nem kígyó, nem hal, hanem sertéshús. Na de akkor mitől japán, és mitől tonkatsu? A megoldás a szósz, amit hozzá kínálnak, és amitől tényleg egészen más karaktert kap ez az unalomig ismételt étel.

Tonkatsu szószt készen is lehet kapni, de ehhez azért szerencse kell, viszont otthon is könnyen elő lehet állítani. Nekem például azért ragadta meg a fantáziámat, mert minden hozzávaló volt otthon, még bevásárolni sem kellett hozzá. Worchestershire szósz, ketchup, méz és szójaszósz kell bele, és csodák csodájára mindenkinek ízlett.

Hagyományosan a tonkatsut természetesen rizzsel tálalják, jé (menni fog), a húst pedig vékonyra szeletelt vagy aprított, nyers fejes káposztára fektetik. Előtte azonban felszeletelik, ami azért jó, mert így könnyebben el lehet fogyasztani evőpálcikával, ráadásul a szószba is remekül bele lehet tunkolni.

Tonkatsu, a japán rántott hús (Fotó: Sós Borbála)

A másik különleges „japánsága” a panko, amit a panírmorzsa helyett használnak. Természetesen észszerű körülmények között törekszünk az eredetiségre, a pankóval kapcsolatban azonban kénytelen vagyok egyetérteni kiváló elődömmel, Hódos Hajnival, aki szerint a panko olyan, mintha üvegszilánkba harapnánk: nem ropog, hanem vág. Úgyhogy, én a magam részéről mindenkire rábízom, hogy mivel paníroz, finom morzsával-e vagy durva morzsával, ami a panko, csináljátok úgy, ahogy szeretitek, lássuk is inkább a receptet!

Tonkatsu

Hozzávalók (4 személyre)

A húshoz

• 4 szép szelet karaj, tarja vagy comb, de akár szűzpecsenye is lehet, lényeg, hogy a sertés valamelyik értékes részét válasszuk. Jobb azonban, ha rögtön duplázunk, lássuk be, négy szelet rántott hús még sosem volt elég egy családnak.
• liszt
• 1-2 tojás
• panko vagy panírmorzsa
• olaj a sütéshez

A tonkatsu szószhoz

• 2 ek. ketchup
• 1 ek. méz
• 1 ek. worchestershire szósz
• 1 ek. szójaszósz
• mehet bele még ízesítésnek fokhagymapor vagy gyömbér is

Kell még hozzá

• párolt rizs
• negyed fej fejes káposzta
• és ha szeretjük, ecetes gyömbér (vékonyra szeletelt gyömbér sózva, rizsecetes-cukros lében)

Elkészítés

1. A tetszetős hússzeleteket az öklünkkel kissé kiverjük, ha hártya van rajta, beirdaljuk, sózzuk, majd lisztbe, tojásba és (panko)morzsába forgatjuk. Nem kell rányomogatni, csak ami magától is rátapad.
2. Betesszük a 175 °C-ra felmelegített (vagyis forró) olajba, annyiba, amennyi éppen ellepi, és először az egyik oldalát sütjük 4-5 percig, utána megfordítjuk, és a másikat is 1-2 percig, amíg szép, aranyszínűre nem sül. Ugyanígy járunk el a többi hússzelettel is.
3. Közben megpároljuk a rizst. Ezúttal kezdésnek nem pirítjuk meg olajon, csak egyszerűen ráöntjük a dupla mennyiségű forró vizet, sózzuk, lefedjük és negyed óra alatt készre pároljuk. Ettől lesz a rizs jó tapadós.
4. Felaprítjuk a káposztát.
5. Elkészítjük a tonkatsu szószt: a hozzávalókat egyszerűen összekeverjük, nincs is más dolgunk.

Tálaláskor először aprított káposztát teszünk a tányérra. A hússzeletet csíkokra vágjuk és ráfektetjük a káposztára, szedünk mellé rizst is. A szószról mindenki maga dönt, hogy hová szeretné tenni, (és kér-e egyáltalán, vagy marad a sima rántott húsnál, a tonkatsut meg egyék a japánok) a legegyszerűbb, ha rácsorgatjuk a húsra. A közös mártogatást ezekben a vírusos időkben nem ajánlanám.

Ha mi vagyunk az evőpálcika Paganinije, nyugodtan vegyük elő azt is, vagy nevessünk nagyokat a megfelelő mozdulatokat először próbálgató szeretteink ügyetlenkedésén. Lám, milyen apró dolgoktól lesz egy unalmas ételből izgalmas, sőt vicces fogás, remélhetően végre mindenki megelégedésére.

Nézegess izgalmas japán ételeket!

• Különleges szusitortákat készít a séf
• Itt az új kajatrend, a szusireggeli
• Legjobb nyári halas recept: vörös tonhaltál