Mint az közismert, a rossz művészet (amit most persze csak az egyszerűség kedvéért nevezünk így, hisz valójában nincs benne semmi rossz, sőt) gyakran frissebb, izgalmasabb, szórakoztatóbb és akár formabontóbb, mint a hagyományosan szépnek, felkavarónak, emelkedettnek értékesnek vagy profinak, dekoratívnak stb. tartott művészet; ezzel a témával már mi is rengeteget foglalkoztunk, szeretettel ajánljuk például a nyolcvanas évek magyar könyvborítóiról vagy a Csúfművészeti múzeumról írott cikkeinket. Azokat az alkotókat pedig pláne nagyra becsüljük, akik az egész karrierjüket ízléstelen, dilettáns, értelmezhetetlen és nemritkán egyenesen fertelmes művek készítésére tették fel.
Ebbe az elit ligába tartozik a houstoni székhelyű, lemezborítókra specializálódott Pen & Pixel grafikai stúdió – de nevezzük inkább művészeti kollektívának –, amely a kilencvenes évek csúcsidőszakában alapvetően határozta meg az ún. déli hiphop vizuális arculatát. A Pen & Pixel szabályosan ontotta magából az egy kaptafára készült, cserébe viszont tényleg merész, és a kispolgári jó ízlésre fittyet hányó photoshop-tömegkatasztrófákat. Ezek többnyire egy egyszerű, ám igen hatásos recept szerint készültek. Először is az előadóművész(ek) portréja köré ötletszerűen bezsúfoltak és egymásra hánytak egy csomó felesleges és értelmetlen hülyeséget: egyrészt a gengszterlét és az ún. magas élet vélt vagy való kellékeit, például nőt, fegyvert, autót, aranyat és egyebeket, másrészt meg gyakorlatilag bármit, ami eszükbe jutott, aztán rátoltak az egészre valami harsány, szemfájdító és természetellenes filtert, meg némi diszkrét csillogást, majd színes, bumfordi lóbetűkkel kiírták a nevet, illetve az albumcímet, és ezzel gyakorlatilag kész is volt a nagy mű.
Bő egy évtized alatt állítólag csaknem 20 000 (húszezer!) ilyen remekmű került ki a Pen & Pixel műhelyéből, és bár a kuncsaftjaik közt akadt néhány nagyobb név is (mint például Snoop Dogg), azért főleg inkább csak lokálisan ismert, déli államokból származó rapperekkel dolgoztak, akik valamiért örömmel vették, ha a fotóik köré női segget, szamurájkardot, gyémántbányát, felrobbanó épületeket és három gombóc fagylaltot photosopoltak a lelkes alkotók; talán úgy gondolták, hogy ez az első lépés a sikerhez vezető hosszú úton. A leghíresebb Pen & Pixel-alkotás talán a Big Bear művészenvű rapper Doin Thangs cmű 1998-as lemezének a borítója, amelyen a művész elegáns házikabátot viselő, whiskyző-szivarozó medvék társaságában látható, amint különféle pazar gyümölcsöstálakkal szemez, és bár kétségtelen, hogy ez egy igen-igen különleges darab, azért bőven akad még olyan, ami megközelíti a szintjét. Néhány kedvencünket most mi is megmutatjuk, de ha valaki még többre kíváncsi, az kattintson ide.
