Finnország, ahol késsel mérik a romantikát
Az udvarláshoz és a lánykéréshez sok szimbólum tartozik, de a kés valahogy nem jutna eszünkbe. Pedig a 19. századig ősi szokás volt Finnországban, hogy késsel kérték meg a nősülni vágyó ifjak a kiszemelt lányok kezét. Ha egy lány betöltötte azt az életkort, amikor már férjez mehetett, az édesapja egy üres késhüvelyt varrt a ruhájára. A fiúk innen tudták, hogy a lány “szabad”, és ha megtetszett nekik, késüket betették a késhüvelybe, jelezvén, hogy igényt tartanak a lányra. A döntés a lányon múlt. Ha a következő találkozóra úgy érkezett vissza, hogy a kés még mindig nála volt, egyértelmű volt a válasz, miszerint visszahozta a fiúnak, és nem tart igényt sem a késére, sem rá. Akkor azonban, ha a kést kivette, és üres késhüvellyel tért vissza, a fiú örülhetett, mert elnyerte a lány tetszését, így megülhették a lakodalmat. E különös szokás egyes hagyománytisztelő helyeken még ma is érvényben van.
Ahol a nők versenyeztetik a férfiakat
Bár az európai udvarlási hagyományok szerint általában a nők szépítik ki magukat, hogy a férfiak szeme megakadjon rajtuk, Afrikában pont ellenkező szokás alakult ki. Számos törzsnél ugyanis a férfiak azok, akik hetekig díszítik magukat különböző testfestésekkel, hogy minél vonzóbbnak találják őket a férjet kereső nők. Szó szerinti hölgyválaszra kerül sor évente egy alkalommal, amikor egy zenés-táncos ünnepség keretében a férfiak illegetik-billegetik magukat a hölgyek előtt, táncversenyen vesznek részt, és a legügyesebbek biztosra vehetik, hogy a mulatság végére ki is választja őket egy-egy asszonysorba lépő lány. Az elmúlt egy-két évszázadban e különös hagyomány ráadásul kiegészült azzal a szokással is, hogy az asszonyok a házasságkötés után csak addig maradnak férjükkel, amíg teherbe nem esnek. Várandósan visszaköltöznek anyjuk házába, és a gyermekük születése után néhány évvel újabb és újabb férjet, illetve apának való férfit keresnek maguknak.
Thaiföld, ahol a hölgy szerenádot, a férfi feleséget kap
Thaiföldön a mai napig él egy gyönyörű udvarlási és lánykérési szokás, amelynek keretében férfi és nő életre szóló egymásra találása különleges esemény keretében történik. Az ősi rituálé szerint az eladósorban lévő lányok tábortűz köré ülnek, az udvarló férfiak pedig hangszerrel a kezükben, vörös köpenybe burkolózva szerenádot adnak nekik. Mindegyik férfi odamegy a neki tetsző lányhoz, és ha a lány szívét elvarázsolta a zenéje, leülhet mellé, és a vörös köpeny alá bújtatja a lányt, jelezvén, hogy ő már övé.
Kirgizisztán, ahol rabolják a menyasszonyt
Nem biztos, hogy szívesen lennénk eladósorban lévő lányok Kirgizisztánban, mert az ottani “udvarlási” hagyomány, mondjuk úgy, finoman szólva is bizarr. A 20. századig ugyanis teljesen elfogadott tradíció volt, hogy ha egy férfinak megtetszett egy lány, nem törődve azzal, hogy a hölgynek tetszik-e vagy sem, akar-e férjhez menni hozzá vagy sem, egyszerűen elrabolta őt. Jobb esetben a “párok” már előzőleg ismerték egymást, de olyan eset is gyakran előfordult, hogy vadidegen lányokon akadt meg egyes férfiak szeme, és erőszakkal kényszerítették őket az oltár elé. Bár ma már azt mondják, hogy ez a kicsit sem elfogadható szokás kihalt, egy 2010-es felmérés szerint nagyon is él, és az adatok szerint a jelenlegi asszonyok fele kényszerült még ebben az évszázadban is így férjhez menni.
Kambodzsa, ahol a lányok kipróbálhatják a fiúkat
Európai szemmel elítélendőnek tűnhet az a kambodzsai hagyomány, amely szerint a szülők férjhez menni kívánó lányukat arra ösztönzik, hogy mielőtt végleg leteszi a voksát valaki mellett, próbáljon ki minél több férfit. A szülők minden erejükkel segítik is ezt a folyamatot: birtokukon saját kis kunyhót építenek az “ismerkedés” helyszínéül lányaiknak. Szerintük azért van erre szükség, hogy a lány ne vegyen zsákbamacskát, hanem megtalálhassa az igazit. Bár e szokás érdekesnek tűnhet számunkra, a kreung törzs tagjai mégis ésszerűnek tartják mindezt, és úgy tűnik, hogy a gyakorlatban tényleg működik a rendszerük. Törzsükben ugyanis szinte ismeretlen fogalom a válás, mivel a lány addig keresgélhet a férfiak között, amíg minden szempontból rá nem talál élete párjára.
Csiangraj, ahol a menyasszonyt bérbe adják
Thaiföld egyik tartományában, Csiangrajban még ma is élő szokás, hogy ha egy lány és egy fiú szimpatizál egymással, akkor a fiú elmegy a lány édesanyjához, és lánykérés helyett üzleti tárgyalást kezdeményez nála. Az adásvétel tárgyát a menyasszony képezi. A megbeszélésen megállapodnak a lány vételáráról, és arról is, hogy mennyi időre szeretné őt megvásárolni a kérő. A sírig tartó együttlét ugyanis itt nem szokás, hacsak nem egy egész életre vásárolja meg magának a feleséget a férfi. Olykor előfordul, hogy néhány együtt töltött hónap után annyira megszereti egymást a pár, hogy életfogytig szóló szerződést kötnek, de ha nem jól sikerül a “próbaidő”, a lányt visszaadják a szülői háznak a szerződéses időszak letelte után.
