Az anyai bűntudat erősebb, mint valaha, a járvány még erre is negatív hatással van. A nők jelenleg olyan sok szinten próbálnak tökéletesen teljesíteni, hogy nem csoda, ha összeroppannak a tökéletlenség miatti bűntudat alatt. Egyszerre akarunk jó munkaerőként helyt állni a munkahelyen, mellette tanítani a gyerekeket és fenntartani otthon a rend látszatát. Nem csoda, ha úgy érezzük, hogy egyfolytában a víz alá kerül a fejük.
A társadalmi elvárások hatásai
Érdekes azonban, hogy a felmérések szerint az anyák sokkal hajlamosabbak is a bűntudatra, mint az apák. Az egyik magyarázat a régi társadalmi berendezkedésre mutat, mely szerint a férfi hozzá van szokva, hogy távol van a családjától, míg a nő nem olyan régen távolodott csak el a tűzhelytől. Pedig egy anyának sem kellene rosszul éreznie magát, amiért dolgozik, például két nemzetközi tanulmányban összesen 100 ezer férfit és nőt vizsgáltak 29 országból, és azt találták, hogy a dolgozó anyák gyerekei sokkal jobb pozíciókban dolgoznak felnőtt korukban. Tehát, aki dolgozik a gyereknevelés mellett, az remek példát mutat, hiába nincs egyfolytában a gyerekei mellett.
Az anyai bűntudat nehezen levetkőzhető (Kép: Unsplash)
Dr. Lea Lis pszichiáter szerint a férfiak érzelmei között a bűntudatot megelőzi a harag és az aggodalom, mert morálisan nem kérdőjelezik meg a saját apaságukat csak azért, mert nem képesek tökéletesen ellátni otthon a feladataikat. Nem dőlnek össze attól, ha a munka miatt ki kell hagyniuk egy iskolai eseményt, és nem gondolják azt, hogy rossz apák lennének, ha lecsúsznak egy esti meséről. A szakember szerint a bűntudat sok esetben a társadalmi elvárások nyomán ébred a szülőkben: a férfiak esetében az erőt jutalmazzák, míg a nőknél a szociális készségeket. Valószínűleg azért van ez így, mert a nők majdnem egy évig a szívük alatt hordják a magzatot, ami miatt szükségük van a körülöttük élők támogatására, hogy ne essen bántódásuk ebben a kiszolgáltatott helyzetben. A nőket ezért nem a függetlenségért ünneplik, hanem akkor kapnak elismerést, ha mély kötődést alakítanak ki a környezetükkel.
De mi köze ennek a bűntudathoz?
Dr. Lis gondolatmenete szerint azért éreznek több bűntudatot az anyák, mert a társadalmi elvárások miatt azon aggódnak, hogy a döntéseik milyen hatással lesznek a kapcsolataikra, szociális hálójukra. Tudják, hogy dolgozni kell, de félnek, hogy ez negatív hatással lesz a gyerek lelkivilágára és hogy elítéli őket a környezetük – azaz az anyák úgy próbálnak jó döntést hozni, hogy folyton mérlegelik a lehetséges negatív következményeket. A férfiak ugyanebben a helyzetben máshogy működnek: tudják, hogy dolgozni kell és ezt elintézik annyival, hogy a munka segítségével tudják jobbá tenni a gyerek életét. Így aztán elkerüli őket a bűntudat.
A szakember szerint nem feltétlenül kell megszabadulni az anyai bűntudattól, mert akár még előre is viheti az egész családot, de azt javasolja, hogy a „kellene” szót felejtsük el örökre. Az olyan gondolatok, mint a „többet kellene tennem a gyerekemért; több időt kellene töltenem velük; többet kellene takarítanom” nem produktívak, és sosem lehet győzni velük szemben. Csak oda vezetnek, hogy az anya állandóan elégedetlen legyen saját magával, és eltűnjön a mosoly az arcáról. Márpedig mind tudjuk, hogy az anya mosolya az egész család mosolya, úgyhogy az apák hozzáállását érdemes lenne elsajátítani és azt mondani magunknak, hogy a gyerekeink érdekében vagyunk tőlük távol, amikor dolgozunk.
