A Ripost 2020. október 22-én hozott le egy szenvtelen cikket az (idézzük) “ma már tisztességes párkapcsolatban élő” Kabát Péterről. Kabát egykori focista, tizenhatszoros magyar válogatott és tizenkét klubot megjárt játékos, az RTL Klub egyik arca. Az említett sztori nem újdonság, Kabát már a 2012-es életrajzi kötetében is elmesélte, most pedig a Life TV Összezárva Hajdú Péterrel című műsorában bukkant fel újra, a szerkesztők azonban végül úgy döntöttek, adásba már nem engedik a történetről szóló párbeszédet. Ettől függetlenül az információk mégiscsak eljutottak a sajtó munkatársaihoz.
A Ripost anyagából idézzük Kabát Pétert: „Amikor a Honvédban fociztam, az évzáró banketten az egyik csapattársam mondta, hogy van egy csaj, akarjuk-e? Elhozta a lányt, aki húsz-huszonkét éves volt, és nagyon szerelmes volt a csapattársamba. Elmentünk mindannyian a srác nyaralójába. Ott volt egy hatalmas ágy, és nem viccelek, tizenöten voltunk azzal a csajjal… Sorban álltunk…. Én kétszer. (…) A srác meg csak nézte a helyzetet, és röhögött.” Hajdú Péter az oldal által orgiának nevezett esemény szervezője kapcsán így reagált Kabátnak: „Fú, mekkora paraszt lehetett az a pasi! Milyen beteg ez a csávó…!” Kabát hozzáteszi, hogy a “végén már sajnálta a lányt, aki mindössze azért vállalta be a sokak számára gyomorforgató orgiát, mert szerelmes volt abba a fiúba, aki rávette őt erre.”
Képünk illusztráció – fotó: getty images
Eddig a történet, innentől a gondolatok: orgián ma Magyarországon bármely nagykorú állampolgár részt vehet. Ehhez csak szabad akarat és a vágy, meg persze a partnerek kellenek, akik ugyanezen feltételek mentén mozognak. Egy rajongó, szerelmes, fiatal lány esetében a részletek valószínűleg soha fel nem táruló ismerete nélkül is parádés, konszenzuson alapuló orgia helyett azért jó eséllyel inkább érzelmi visszaélésről beszélhetünk. Kabát feltehetően nem mesélte volna el a történetet, ha egyébként többeknek kellett volna lefogni a sikítozó áldozatot, de nem kell brutális nemi erőszakot elkövetni ahhoz, hogy károkat okozzunk valakinek testileg és lelkileg is. Meglehet persze, hogy Kabát Péter történetére a lány is mosolyogva és büszkén emlékezik, amolyan fiatalkori tévedésnek, de jó murinak tartja. Kicsi, nüansznyi, elenyésző, láthatatlan a valószínűsége, de ne zárjuk ki.
A 2019-ben elindult The Morning Show tűpontosan megmutatja, mi az, ami már visszaélésnek minősül, még akkor is, ha a szexuális „partner”, az áldozat ellenállás nélkül hajtja végre a tőle kért feladatot. A Netflixen elérhető Jeffrey Epstein: Filthy Rich című dokumentum sorozat is tökéletesen világít rá arra, hogyan lehet rávenni fiatal lányokat valamire, aminek emlékétől egy életre megnyomorodnak. A Netflix sorozata talán azért is nagyon fontos, mert sok év távlatából szemtől-szembe láthatjuk az áldozatokat, akik egytől-egyig magukat érzik tisztátalannak és bűnösnek. Így viszont nem lehet normális életet élni.
Említhetjük még a csatorna Hot Girls Wanted című sorozatát is, ami 18 éves kor alatti lányok pornóipari kizsákmányolásáról szól olyan produceri megjegyzésekkel tarkítva a gyerekekről, mint, hogy „ezek a csajok maximum egy évig használhatóak.”
Áldozatként a „tehetsz róla!” cunami árnyékában
Képzeljünk el egy 22 éves lányt, aki magára marad egy szobában, miután mindenki röhögve kiszórakozta magát rajta. Csak egy pillanatra próbáljuk átélni, mit éreznénk, és mit csinálnánk, ha a szerelmünk szexuális használati tárggyá tenne minket. Megalázottságot? A kihasználtság érzését? Elégedettséget, hogy most tényleg a kedvében jártam?
Egy ilyen ágyról fel kell állni, fel kell öltözni, ki kell menni a szobából, rosszabb esetben szembenézni azokkal a férfiakkal, akik nemrég belénk hatoltak. Aztán telnek a napok, jó eséllyel eljön egy következő menstruáció, és ha van elég erő hozzá, egy HIV-tesztet is be kell vállalni. Sőt, ha nincs, akkor is. Mindeközben pedig meginog az önmagunkról alkotott kép.
A történetet elfojtjuk, de ha szembesülünk vele, mert elmondják, vagy mert meghalljuk, akkor egyenes úton újratraumatizálódunk, ráadásul egy olyan, jellemzően áldozathibáztató rendszerben, melyben ha egy ilyen sztori kikerül a Facebookra, ömlenek a dörgedelmes “minekmentoda” kommentek. Egy olyan országról beszélünk, amiben ha egy nő bemegy a rendőrségre, hogy megerőszakolták, akkor jó eséllyel elkenhetik az ügyét, ha mondjuk nem volt elég gyors a feljelentéssel, és várt pár hetet az eset után – pont úgy bánnak vele, ahogyan egy anyával tennék, aki azért megy be a kapitányságra, hogy elmondja, a gyerekével erőszakoskodott az apja.
Kontextus, amit nem lehet lenyelni
Miközben végre úgy tűnik, emlékművet kaphatnak a fővárosban a háborúkban (a többes számra érdemes figyelni!) megerőszakolt nők, és a jelenségre egy emlékezeti projekt formájában is figyelem irányul, addig ez a történet úgy hasít az interneten, mintha a hétvégi meccseredményekről lenne szó.
Popper Péter többször mesélte az előadásain, hogy a pszichopátia, melyet többek között a “fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi” nagyon ritkán fordul csak elő a társadalomban. De amikor mosolyogva beszélgetnek egy ilyesmi sztoriról, az ennek a jelenségnek a nettó látlelete.
