Most 2016 van. Nem is olyan régen írtam egy posztot a profin hazudozó tizenévesekről, akik elvarázsolt látszatvilágban élnek. Ők azok, akik a közösségi oldalakon like-okra vadászva építenek fel maguknak egy hamis világot. Azt hiszik, attól válnak valakivé, hogy x számú like érkezik egy-egy képükre. Pucsítanak, pózolnak, szép ruhában feszítenek, kidobnak mindent, amiről azt hiszik, érték, s ha nem az az eredmény, amire számítottak, teljesen padlóra kerülnek.
Jaj, de hamis az önkép!
Az önbecsülésük, önképük attól függ, tetszenek-e. A tétet egyre feljebb és feljebb emelve vadásznak az interneten, s csak akkor érzik magukat valakinek, ha úgy tűnik, fontosak. A fontosságot pedig like-ban mérik. A lényeg itt a “tűnik”-en van. Ők látszatvilágban élnek, egy virtuális világban, melynek a valósághoz az égvilágon semmi köze. Ahogy az egyik ismerősöm megjegyezte: “Közösségi oldalakon híresnek lenni annyit jelent, mint Monopolyban milliomosnak!”
Itt az igazság! Ez a virtuális világ hamis! Nem igazi, nem a valóságot mutatja! Azonban nagyon veszélyes. Veszélyes, mert beszivároghat a mindennapi életbe fizikai valóságában is. És itt most nem csak arról beszélek, hogy a népszerűséget vadászó kislányok anorexiásak, evészavarosak, depressziósak lesznek-e. Hogy sérül-e a lelkük. Sérül, ebben biztos vagyok. Testük, lelkük, szellemük egyaránt. Most arról is beszélek, vajon mi lesz azzal a tinivel, aki a fizikai valóságot ténylegesen belekeveri a virtuális világ játszóterére?
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
