A nyolcvanas években minden háztartásban lapult néhány narancssárga alapon fekete betűs Centrum reklámszatyor. Nem is csoda, hiszen akkoriban a Centrum és a Skála Áruházak számítottak a kor plázáinak, ahol a fürdőruhától a bojlerig mindent megkaphatott a kedves vásárló. Sőt, ha szerencséje volt, még autót is nyerhetett.
A Centrum Áruházak 1967-től kezdtek gombamód szaporodni idehaza, amikor az Országos Áruházi Vállalat felvette a Centrum nevet. A budapesti legendás nagyáruházak közül a cégcsoporthoz tartozott a Divatcsarnok, a Verseny és Corvin Áruház, de vidéken is sorra épültek a Centrumok. Az áruházlánc első háziasszonya 1975-77 között Szedres Mariann, a kor ünnepelt, egzotikus szépségű manökenje volt.
Egészen a rendszerváltásig a Skála és a Centrum Áruházak voltak a magyar bevásárlóközpontok, „Cél a centrum” – hangzott az unásig ismételt reklámszlogen, de mi más is lehetett volna a cél akkoriban.
1991-ben aztán a vállalat kft., majd részvénytársaság lett, az évezred végén pedig a két mamut, a Skála és a Centrum egyesült, s a Skála nevet vitte tovább. Ekkor azonban már lehetett sejteni, hogy a nyugati mintára épülő bevásárlóközpontok – amilyen a szintén 1999-ben nyitott Westend – hamarosan Magyarországon is elterjednek majd, még nehezebb helyzetbe sodorva a hazai óriást.
2001-ben aztán megint tulajdonosváltás történt, majd újabb névváltás is jött: megalakult a Skála Divatház Rt., amely a cég kevésbé jó állapotban lévő üzleteit eladta vagy bérbe adta, ami persze tömeges üzletbezárásokat eredményezett.
2005-ben aztán a vezetés nem erőlködött tovább, kénytelen-kelletlen belátták, hogy modelljük felett eljárt az idő, és az áruházakat eladták. Néhány Skála azért még maradt az országban, de döntően a plázák vették át a régi nagyáruházak szerepét.
És hogy mi maradt a Centrumból az utókornak? Néhány fotó a Fortepanon, illetve a narancssárga-fekete reklámszatyrok, amik ma is felbukkannak az internetes piactéren.
