Kölcsönösen adjatok egymásnak
Minden kapcsolat – de a párkapcsolat különösen – akkor működik, ha örömöt, boldogságot, pozitív dolgokat ad hozzá mindkét fél életéhez. Felejtsd, hogy ez egy patikamérlegen egyensúlyozott adok-kapok játszma, ami csak akkor lehet érvényes, ha mindig kiegyenlített az állás. A lényeg, hogy érezzük, hogy többek vagyunk vele, mint nélküle. A hozzájárulásban a befogadás képessége legalább olyan fontos, mint az, hogy adjunk. Ha valaki folyamatosan csak ad, de képtelen befogadni, akkor a kapcsolat egyensúlya felborul, és nem lesz jó vége. Mármint: vége lesz.
Merjük mutatni az igazi énünket
Örök kérdés: mennyire merünk önmagunk lenni a párkapcsolatunkban? Ideális esetben nincs szükség szerepjátékra, és nem kell álarcokat felvenni azért, hogy megfeleljünk a társunknak. Ha így van, keresztet vethetünk a kapcsolatra. Az a jó, ha nincsenek elvárások, ha nem érzünk kötelezőnek semmit, mert érezzük, hogy szabad választásunk van mind a saját, mind pedig közös életünk vonatkozásában. A legtöbb ember számára azért lehet nehéz az elköteleződés, mert azt a szabadság korlátozásaként élik meg. Azt hiszik, hogy ha elköteleződnek, akkor fel kell adniuk a szabadságukat, a szabad választásukat, pedig szó nincs erről. Ha gyerekkorunkban azt láttuk, hogy apánk vagy anyánk feladta magát a másikért, akkor jó eséllyel tudattalanul is megteszünk mindent, hogy ez a felnőtt életünkben ne forduljon elő.
Fotó: Unsplash
Legyen hasonló az értékrend
Számít-e a hasonló érdeklődési kör? Nem feltétlenül. A kérdés sokkal inkább az, mennyire hagyjuk azt, hogy a másik kiteljesedjen és örömét lelje a saját érdeklődési területén. A hiba általában ott tör elő, amikor mindenáron ráerőltetjük saját kedvenc időtöltésünket a társunkra, ezzel akarva-akaratlanul is nyomást helyezve rá. Két reakció érkezhet: a másik vagy meg akar felelni a mi elvárásunknak, és ezzel feladja önmagát, vagy ellenáll, ami később randa veszekedéseknek adhat táptalajt. Az egyforma érdeklődési körnél sokkal fontosabb az, hogy hasonló legyen az értékrendünk. Ez nagyobb szabadságot ad mindkét félnek a kapcsolatban, ugyanakkor az alapok megegyeznek. Fontos, hogy az értékrendben nincs ítélkezés, tehát önmagában az, hogy valakinek más dolog fontos, mint nekünk, nem teszi sem jóvá, sem rosszá. Nehéz olyasvalakivel együtt élni, aki nem tartja értékesnek azt, amit mi magunk annak tartunk. Vegyünk egy egyszerű példát: ha szereted a Depeche Mode-ot, de a párod utálja, akkor nem rángatod el Mode koncertre, cserébe ő sem cibál el az Anthrax budapesti fellépésére.
Viszonyulás a változáshoz
Egyesek nehezen élik meg a változásokat, a biztonságot az állandóságban látják. A körülményeink és mi magunk is folyamatosan változunk, ezért az állandósághoz való ragaszkodás szimpla illúzió. Azzal, hogy ragaszkodunk valamihez a múltból, megöljük a kapcsolatunk dinamikáját és a lehetőséget arra, hogy valami sokkal csodásabb dolog történjen benne, mint azt mi korábban elképzeltük. Legyetek nyitottak a változásra, és tegyétek fel a kérdést: hogyan lehetne, hogy a kapcsolatunk úgy változzon, ami mindkettőnk számára a lehető legjobb?
