Miracle Village (Csodafalu) települését még 1964-ben húzták fel Florida déli, legszegényebb részén, de akkoriban az emberek még Pelican Lake néven ismerték. A hatalmas cukornád-ültetvények közepén felhúzott falvat egy U.S. Sugar nevű cég építette, és azt a célt szolgálta, hogy szállást biztosítson a cukornádtermesztésben dolgozóknak. Csakhogy időközben a cukornádtermesztésben az emberi munkaerő szerepét átvették a gépek, a munkások szanaszét széledtek, a semmi közepén lévő település pedig kis híján kiürült, már alig néhány házát lakták. A faluban egy Richard Witherow nevű evangélikus lelkész látta meg a lehetőséget, akinek a Matthew 5 nevű gyülekezete már régóta segített egykori rabokat abban, hogy a börtön után új életet kezdjenek. Pelican Lake-hez olcsón hozzá lehetett jutni, és ideális volt Witherow tervéhez: egy olyan közösséget létrehozni, ahol a regisztrált szexuális bűnözők lakhatnak, és kaphatnak egy második esélyt az élettől. 2009-ben megszületett Miracle Village (új nevén Muck City Road, de ezt szinte senki nem használja), és az azóta már elhunyt Witherow elkezdte toborozni a lakókat.
Egy hely a második esélyre
Miért van szüksége a regisztrált szexuális bűnözőknek egy saját falura? Nem akarnak tovább a társadalom tagjai között élni? Dehogynem, csakhogy ezt a törvények egyre kevésbé teszik számukra lehetővé. Az Egyesült Államokban minden szexuális bűnözőt regisztrálnak, és államonként változik, milyen korlátozásokkal élhetik tovább az életüket, miután leülték a rájuk kiszabott büntetést. Florida az egyik legszigorúbb velük. A kisebb településeken nem költözhetnek olyan házba/lakásba, melynek 300 méteres közelében iskola, óvoda, játszótér vagy park található, a városokban pedig ez a távolság már 800 méteres, vagyis szinte lehetetlen szálláshoz jutniuk, ezért rengetegen közülük hajléktalanok lesznek.
Ráadásul az egyes települések még saját szigorításokat is bevezethetnek, vannak városok, ahol buszpályaudvarok vagy vasútállomások közelébe sem szabad költözniük. Ha pedig nagy nehezen mégis találnak maguknak szállást, a költözésüket mindig jelezniük kell a hatóságoknak, időről időre be kell náluk jelentkezniük, és a lakhelyükön piros matricával, jól láthatóan fel kell tüntetniük a nevüket is kiírva, hogy ebben a házban egy regisztrált szexuális bűnöző lakik. A bíró ezen felül egyedi korlátozásokat is kiszabhat rájuk: akadnak olyanok, akik szóba sem állhatnak tizennyolc éven aluliakkal még abban az esetben sem, ha a fiatalkorú a rokonuk. A regisztrált szexuális bűnöző egy olyan pecsét, ami függetlenül a tettük súlyától egész életükben rajtuk ragad, márpedig a tettük súlya sok esetben nem indokolja ezt ez életre szóló büntetést és a kitaszítást a társadalomból, de erre térjünk vissza később.
Miracle Village regisztrált szexuális bűnelkövetők imádkoznak a Pahokee Metodista Egyház templomában (Fotó: MELISSA LYTTLE/Times/Profimedia)
Erőszakos emberek kizárva
Miracle Village-t jelenleg kicsit több mint kétszázan lakják, közülük nagyjából százhúsz regisztrált szexuális bűnelkövető, a lakosság további részét többnyire az ő családtagjaik teszik ki, vagy az egyház velük foglalkozó munkatársai. Nem mindenki találja meg ott a számítását, ezért vannak, akik néhány hónap vagy egy-két év után elköltöznek onnan, ezért akad egy kis fluktuáció, Miracle Village mégis rendkívül népszerű, nagyon sokan szeretnének odaköltözni. A települést „üzemeltető” lelkészi hivatal heti 10-20 költözési kérelmet kap regisztrált szexuális elkövetőktől, de a szálláshelyek limitált száma miatt csak nagyon kevés embernek tudnak lehetőséget biztosítani. Fontos szempont, hogy erőszakos bűnözőket, nemi erőszakolókat nem fogadnak be a közösség tagjai közé, és pedofilokat sem, bár ők ezalatt kicsit mást értenek, mint a társadalom többsége. A meghatározásuk szerint pedofil az, aki csak és kizárólag gyerekek közelében képes szexuálisan felizgulni. E meghatározás szerint náluk még belefér a zenetanár, aki viszonyt kezdett a kiskorú diákjával, a huszonéves, aki kiskorúakról készült pornográf felvételeket töltött le a számítógépére, vagy a fociedző, aki több tanítványához is szexuálisan közeledett, miközben ezek az emberek vagy házasságban vagy párkapcsolatban éltek.
A Miracle Village legújabb lakója mutatja tetoválásait, miután kiengedték a javítóintézetből (Fotó: MELISSA LYTTLE/Times/Profimedia)
Egy önsegítő közösség
A legközelebbi szupermarkettől is több mint félórányi autóútra fekvő Miracle Village gyakorlatilag egy nagy, önsegítő közösségként funkcionál. A lakók egymást segítik, és a gyülekezet tagjaira is számíthatnak – bár az ott lakásnak nem feltétele, hogy valaki vallásos legyen. Hetente van szentmise és terápiás gyűlés, ahol beszámolhatnak egymásnak a problémáikról és az életükről, és itt szokták felolvasni azokat a bocsánatkérő leveleket is, melyeket egykori áldozataiknak írtak. Ezenfelül egyéni terápiás kezelésekre is van lehetőség, de igyekeznek a lakóknak kulturális programokat is biztosítani, rendszeresen tartanak például moziestet.
A velük dolgozók szerint a falu lakói kifejezetten békések (akinek ez nehezebben megy, lehetősége van dühterápiás kezelésekre menni), ami leginkább annak köszönhető, hogy mind hasonló cipőben járnak, emiatt nincs köztük hierarchia. A társadalom módszeresen leszámolt az egójukkal, ezért sokkal békésebben megférnek egymással, mint gondolnánk. Gondot csak a szomszéd település, a néhány kilométerre fekvő Pahokee lakói jelentettek az első néhány évben, akik eleinte nehezen fogadták el, hogy ilyen közel hozzájuk ilyen sok regisztrált szexuális bűnöző költözzön. Azonban Miracle Village lelkésze igyekezett szorosra fűzni a kapcsolatokat a Pahokeeban található gyülekezettel, és a lakók átjártak, hogy segítsenek nekik például az énekkarban, vagy a templom körüli munkákban, és pár év alatt a konfliktusok elsimultak. Ma már Pahokee vezetői úgy látják, mindenkinek meg kell adni az esélyt, amíg nem bizonyítja, hogy nem érdemes rá.
Miracle Village (Fotó: MELISSA LYTTLE/Times/Profimedia)
Miracle Village gyerekei
Bár az élet Miracle Village-ben békés, és sokan hálásak azért, hogy ide költözhettek, azért jó néhány akadályba ütköznek azok, akik itt találnak maguknak új otthont. Ha dolgozni akarnak, rengeteget kell utazniuk érte, mert a környéken nagyon kevés a munkalehetőség, és azoknak, akik kapnak munkát, többnyire meg kell elégedniük az építkezéseken vagy a kertészeteknél végzett fizikai munkával. Nem könnyű a dolga annak sem, aki családot szeretne alapítani, mert bármily meglepő, ez a regisztrált szexuális bűnözők esetében is előfordul. Ha valakinek gyereke születik, arra nem számíthat, hogy a település közelében valaha is iskola, óvoda vagy játszótér nyíljon, ráadásul hiába vannak gyerekek – bár csak kis számban – a lakók között, Miracle Village-ben semmilyen iskolabusz nem áll meg. És akkor még ott van a tudat, hogy a település teli van szexuális bűnözőkkel, akik közül sokan pont gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bűntényekért kaptak büntetést.
Emberek vagy szörnyetegek?
Könnyű lenne Miracle Village lakóit elintézni annyival, hogy szörnyetegek, akik megérdemlik azt, hogy a pecsétjüket egész életükben viseljék, de ahogy az lenni szokott, a helyzet itt sem mindig ennyire egyszerű. Bár sokan közülük egyértelműen bűnelkövetők, és nehéz vitatkozni azzal, hogy veszélyesek a társadalomra, jó néhány olyan lakója is akad Miracle Village-nek, aki egy csúnya botlásért kapott életre szóló megbélyegzést. Akad köztük például egy férfi, aki részegen vizelt egy kisgyerek szeme láttára az utcán, a gyerek anyja pedig szólt a rendőrségnek, őt pedig szexuális bűnözőként regisztrálták, vagy olyan fiatal, aki tizenkilenc évesen zenészként turnézott, és lefeküdt egy tizennégy éves rajongójával, akiről azt hitte, hogy már elmúlt tizennyolc. Vagy ott van Rose, aki sokáig a település egyetlen nőnemű szexuális bűnözője volt: őt a férje évekig verte, és amikor a nő úgy döntött, hogy végre elhagyja őt, a férje azzal állt bosszút, hogy megvádolta: molesztálja a gyerekeit. A bíróság hitt a férfinek, és a nő azóta sem láthatta a gyerekeit. Biztos, hogy ezek az emberek mind azt érdemlik, hogy egy életen át éljenek megszégyenítve? Míg a legtöbb bűnöző a börtönbüntetése után súlyosabb megbélyegzés nélkül visszatérhet a hétköznapi életébe, nekik ez soha nem fog megadatni, ami persze sok esetben tényleg indokolt, olykor azonban indokolatlanul szigorú és aránytalan büntetés – miközben a társadalom részéről teljesen érthető, hogy a gyerekek védelmében szigorú büntetésre van igény.
Ráadásul maga a büntetés inkább csak nyilvános megszégyenítés, a gyerekeket nem minden esetben védi hatékonyan. Persze ha egy pedofilról tudhatjuk, hogy pedofil, nyilván segít abban, hogy a gyerekünket ne engedjük a közelébe, ez eddig rendben van, de a lakhatási korlátozások sok esetben teljességgel érthetetlenek. Ugyanis egy pedofil hiába nem lakhat mondjuk egy iskola, egy óvoda, egy játszótér vagy egy park közelében, attól még ő is elmehet oda, erre nem vonatkozik a korlátozás. És ha elmehet oda, a bűntényt is végre tudja ott hajtani, ehhez nem kell a közelében laknia.
Miracle Village furcsa település, melynek létjogosultsága elsősorban néhány aránytalanul szigorú és átgondolatlan törvénynek köszönhető. Azonban sok lakója mégis igazi otthonra talált ott a semmi közepén, mert itt a többi lakó nem ítélkezik felette, és ha lehetne, akkor sem hagynák ott a cukornádültetvények közepén álló falucskát.
