A Basano váza egy ezüstből öntött, egyszerű formájú edény, melyet a legenda szerint a 15. században egy menyasszony kapott nászajándékba, egy Nápoly melletti kis faluban. Az arát az esküvője napján gyilkos támadás érte, mire pedig szerettei rátaláltak, a földön fekve haldoklott, kezében a vázát szorongatva. Utolsó leheletével megfogadta, hogy bosszút áll, majd meghalt.
A család megtartotta a vázát, ám az új tulajdonosa hamarosan rejtélyes körülmények között elhunyt, majd akihez ezután került, szintén életét vesztette. A família ekkorra már a váza átkának tulajdonította a haláleseteket és azért, hogy a holmi ne okozhasson több tragédiát, úgy döntöttek, elássák azt. Arra az esetre, ha valaki rátalálna, a belsejébe egy papírt is tettek, melyre azt írták: „Vigyázz, halált hoz!”
A Basano váza (Forrás: Wikimedia Commons)
A váza aztán csak 1988-ban került elő a föld alól, ám megtalálóját legkevésbé sem hatotta meg a figyelmeztetés. Egy aukciós házon keresztül bocsátotta áruba a több száz éves tárgyat, mely akkor 4 millió líráért kelt el. A vevő egy gyógyszerész volt, aki három hónappal azután, hogy a csecsebecse a birtokába került, elhunyt. Ezután egy 37 éves sebészorvos vásárolta meg, ő két hónappal később már halott volt. A vázát azonban ezután még egyszer újraértékesítették, akkor egy régésznek, aki a gyűjteményébe szánta azt, ám néhány hónap múlva ő is meghalt.
Senkinek nem kellett az elátkozott váza
Az elátkozott Basano váza addigra már annyira hírhedtté vált, hogy a régész hozzátartozói csak nagyon nehezen és alacsony áron tudtak megszabadulni tőle. Végül találtak rá vevőt, aki azonban rövid időn belül szintén elhunyt. Az ő egyik családtagja aztán dühében kihajította az ablakon a vázát, mely egyenesen egy arra sétáló rendőr fején landolt, aki bár könnyebben megsérült, de legalább nem halt meg. A rendőrség vissza akarta szolgáltatni a családnak a tárgyat, ők azonban csak a dobálás miatt kiszabott bírságról szóló csekket vették át, a vázát azonban már nem voltak hajlandók.
Ezek után a rendőrség több múzeumnak is felajánlotta a Basano vázát, azonban Olaszországban addigra már annyira elterjedt a története, hogy az átoktól tartva egyetlen intézmény sem volt hajlandó átvenni azt. Hogy ezt követően mi lett a sorsa, azzal kapcsolatban több verzió is kering, a legnépszerűbb ezek közül, hogy egy temető területén ásták el.
Hogy a legendából, különösen annak eredetéből mennyi az igazság, az pontosan persze nem tudni, a legtöbb forrás egy jugoszláv újság 1980-as években publikált cikkére hivatkozik és ebben jelent meg az egyetlen fotó is tárgyról. Az eredetét ugyanakkor emiatt is vitatják, ugyanis a kép alapján leginkább egy kínai, úgynevezett Shiliuzun vagy gránátalma vázára hasonlít, mely az 1700-as évek második feléből, a Quin-dinasztia idejéből származhat, ami viszont máris cáfolja a legenda szerinti a 15. századi eredetet. Az érdeklődést annak idején minden kétséget kizáróan a tulajdonosok haláleset-sorozata keltette fel a váza iránt, mely azonban akár szerencsétlen véletlenek láncolata is lehetett.
