Hogyan szülünk. Hogyan etetjük a gyereket. Hogyan figyelünk túlságosan rájuk. Hogyan nem figyelünk eléggé rájuk. Milyen gyógyszert adunk nekik. Hagyjuk őket az ágyunkban aludni. Nem vagyunk kéznél számukra. Vagy épp túlságosan is kéznél vagyunk, és nem hagyunk elég teret nekik. A felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni, hogy mi mindenért kritizáljuk a többi szülőt. Itt lenne az ideje, hogy a tökéletes szülő hajszolása helyett csak meglássuk a valóságot. Minden anya és apa, szerte a világon, követ el hibákat minden áldott nap.
Az lenne inkább a furcsa, ha valaki tökéletlenségek nélkül nevelné a gyerekét.
Nemrég egy anyukás beszélgetésben felvetődött ez a kérdés, hogy ki miben áll messze a tökéletességtől, miről érzi úgy, hogy nagy hibát követ el mások szerint. Ilyen válaszok születtek:
1. “Hagyom, hogy a lányom tabletezzen, szerintem többet, mint kéne, de néha ez az egyetlen lehetőségem van arra, hogy magamra is jusson pár perc.”
2. “Mindig nyalókával vesztegetem meg a gyerekeket bevásárlás közben.”
3. “A fiam minden reggel 5:30-kor kel fel, úgyhogy csak bekapcsolom neki a mesét, és visszafekszem aludni.”
4. “A 3 évesem mindig este 10 után kerül ágyba, és rendszerint én alszom az ő ágyában.”
5. “A gyerekeim 10, 3 és 1 évesek. Havonta párszor elfelejtek nekik vacsorát adni, hagyom, hogy nassoljanak helyette.”
6. “Néha azt mondom a gyerekeimnek, hogy ha nem maradnak az ágyban, eljön értük a farkas, és elviszi őket.”
7. “Hagytam, hogy a gyerekeim megnézzék a The Walking Dead sorozatot.”
8. “Ha a gyerekem élvezi, hogy vécépapírt teker saját maga és a húga köré, akkor mit izgassam magam? 45 percig eltart egy ilyen projekt, örülök a szabadidőnek.”
Mind követünk el hibákat, mind tökéletlenek vagyunk, mindannyiunknak vannak rossz szokásai, és néha bolondságokat művelünk.
Minek erőlködni akkor ennyire, hogy mások szemében tökéletesnek tűnjünk? Néha szükségünk van arra, hogy egy átvirrasztott éjszaka után jégkrémet reggelizzünk, máskor meg két napig pizsamában maradjunk. Néha hagyni kell a takarítást holnapra, és csak nem foglalkozni a káosszal.
Az az anyuka, aki bezárkózik a vécére, hogy pár percig olvashasson: tökéletlenül tökéletes szülő. Az az apuka, aki munka után reménykedik benne, hogy már alszanak a gyerekei, mire hazaér, mert csak ahhoz van kedve, hogy leüljön a kanapéra bambulni: tökéletlenül tökéletes szülő. Az az anyuka, aki hagyja, hogy a gyerekei felfordulást csináljanak, míg ő megnézi a kedvenc sorozatának az új epizódját: tökéletlenül tökéletes szülő.
Szülőként mind a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek és mindennap megpróbáljuk a legtöbbet kihozni magunkból. Mi mind boldog gyerekkort szeretnénk nekik, de ehhez nem kell tökéletes anyának és apának lennünk, inkább csak szeressük őket, amíg még ki nem repülnek a fészekből.
Olvass többet a tökéletes anyaságról:
- 8 dolog, amiben tökéletes anya voltam, amíg meg nem születtek a gyerekeim
- A gyerekeidnek nem tökéletes, hanem mosolygós anya kell
- Ilyen egy tökéletes családanya élete – fotók
