Mi adta az ötletet, hogy létrehozz egy nyelvstúdiót, ami kimondottan diszlexiás felnőtteknek kínál tanfolyamokat?
Érdekelt, hogy mi lehet az oka annak, hogy értelmes, szorgalmas emberek nem tudnak nyelveket megtanulni. Ahogy egyre jobban belemélyedtem a témába, kiderült, hogy a diszlexia nyelvtanulási nehézséget is okoz. A mai harmincas-negyvenes éveikben járókat még nem szűrték ki, az iskolában talán fel sem ismerték, hogy a diszlexia miatt vannak nehézségeik úgy általában, de különösen a nyelvtanulásban. Alaposan tanulmányoztam ezt a kérdést, és ahogy mindinkább beleástam magam, fokozatosan megszületett és megerősödött bennem az elhatározás, hogy létre kell hoznom egy olyan nyelviskolát, ahol kifejezetten az ő igényeikre szabjuk az oktatást. Kapjanak esélyt azok is, akik úgy érzik, hogy kilógnak a sorból, hogy állandóan lemaradnak, és semmilyen közoktatási vagy nyelviskolai tanfolyamon nem találják meg a helyüket.
Mennyire lehet gyakori, hogy gyermekkorban diagnosztizálatlan marad a diszlexia, és ez csak felnőttkorban derül ki?
Ma szinte kizárt, hiszen már az óvodában és első osztályban is végeznek szűrővizsgálatot diszlexia-veszélyeztetettségre. Az óvódapedagógusok és a tanítók is felismerik, ha egy gyerek veszélyeztetett, illetve később magát a diszlexiát is képesek azonosítani. A mai 35 év feletti korosztálynál azonban sajnos ez nem volt benne a köztudatban, és legtöbbször fel sem ismerték.
Aradi Katalin, a Step by Step Nyelvstúdió alapítója
Ugyan most már egyre korábban felismerik, ha valaki diszlexiás, illetve egyre többet olvasni, hallani róla, azért még van hova fejlődni ezen a téren is. Melyek a legmakacsabb tévhitek a diszlexiával kapcsolatban, amiket mindenképpen érdemes lenne eloszlatni?
Az egyik tévhit az, hogy a diszlexiások buták, miközben egyáltalán nem függ össze az intelligenciával, épp ellenkezőleg, sok kiemelkedő intellektusú diszlexiás is van. A másik az, hogy a diszlexia kinőhető. Nem, életünk végéig velünk marad, mivel, ez az agy szerkezetével és működésével kapcsolatos jelenség. Jól megtanulhat olvasni egy diszlexiás, sőt, akár könyvmollyá is válhat, de a gondolkodása és bizonyos képességei változatlanok maradnak. A harmadik leggyakoribb tévhit pedig az, hogy a diszlexia betegség. Nem, ez egy sajátos információfeldolgozási mód, aminek vannak nehézségei, de eredményezhet kiváló képességeket is.
Meg lehet saccolni, hogy körülbelül mennyien vannak azok, akiknek nem diagnosztizált diszlexia miatt akadnak nehézségeik a nyelvtanulással?
A lakosságnak körülbelül 10-15 százaléka diszlexiás valamilyen mértékben – ez egy spektrum, van enyhébb és súlyosabb formája is. De nem lehet azt mondani, hogy akinek gondjai vannak az idegen nyelvek tanulásával, az biztosan diszlexiás.
A diszgráfia, illetve a diszkalkulia mennyire jár kéz a kézben a diszlexiával, és ez hogyan befolyásolja a nyelvtanulást?
A diszlexia gyakran együtt jár a diszgráfiával, a diszkalkuliával kevésbé, de előfordulhat. Mivel a gyökerük hasonló, vagyis bizonyos részképességek gyengeségéből fakadnak, ezért mindegyik okozhat nyelvtanulási nehézséget.
Milyen jelek utalhatnak arra, hogy ez a tanulási nehézség állhat annak hátterében, hogy valaki nehezebben sajátít el egy idegen nyelvet?
Általánosságban az mondható, hogy problémát jelenthet minden, ami a memóriával vagy a hangok feldolgozásával kapcsolatos. Intő jel lehet az, ha valaki nehezen tud szavakat tanulni, nagyon nehezen tanulja meg vagy jegyzi meg a kiejtést, nehézségei vannak a helyesírással. Felmerül a gyanú, hogy tanulási nehézség áll a háttérben, ha magyarul is gondot jelent a szövegek megtanulása, a helyesírás, vagy hallott szövegek megjegyzése. A nyelvi nehézségeken kívül a figyelemmel kapcsolatos problémák vagy a mindennapi életben a szétszórtság is utalhat erre.
Vannak nyelvek, melyek elsajátítása nagyobb kihívást jelenthet a diszlexiások számára?
Azok a nyelvek jelentenek nagy nehézséget, ahol a helyesírás és a kiejtés nagyon eltér, ahol a szavakat másképpen írjuk, és másképpen mondjuk, ahol nehéz a hang és betű megfeleltetés – ezek az úgynevezett mély helyesírású nyelvek. Ilyen például az angol, a francia. Előbbinél külön kihívást jelent az, hogy sok olyan hang van, ami a magyarban nem létezik. A fonetikus nyelveket, mint például a németet, vagy az olaszt nyilván könnyebb megtanulni, de azoknál adódhatnak más nehézségek, például bizonyos nyelvi szabályok miatt.
Az angol mellett szól, hogy igazi világnyelv. Emlékszem, amikor én gyerek voltam, és elérhetővé váltak a nyugati csatornák, az nagyon sokat segített a nyelvtanulásban. Azóta pedig még nagyobb számban elérhetőek különböző angol nyelvű tartalmak, a munkahelyeken is egyre megszokottabb, hogy sokszor ezen a nyelven folyik a kommunikáció a külföldi partnerek, munkatársak miatt. Az, hogy mindenhonnan ömlik ránk az angol, mennyire jelent előnyt a diszlexiások számára, megkönnyíti-e az ő dolgukat?
Alapvetően segít, ha minél többet találkozunk egy nyelvvel, de önmagában nem elég. Sok diákunk van, akik külföldön élnek, mégis beiratkoztak a tanfolyamra, mert az idegen nyelvű környezet ellenére sem ragad rájuk mondjuk az angol vagy a német, mert nem tudják kiszűrni belőle a szavakat vagy a szabályokat. Azt hiszem, az egyéntől függ, hogy ez a megértésben vagy a kommunikációban okoz nagyobb gondot. Az már eleve nagy probléma – és ez akár az anyanyelvnél is jelentkezhet –, hogy lassabban dolgozza fel, amit hall, az emiatt kialakult gátlások miatt pedig nehezebben szólal meg.
Gátlások főként társas helyzetekben jelentkeznek, legyen szó bármilyen kommunikációval összefüggő problémával. Mit adhat az, ha valaki diszlexiásként nem magántanárhoz jár, hanem keres magának egy megfelelő közösséget?
Míg az iskolában esetleg azzal kellett szembesülnie valakinek, hogy közösségben képtelen tanulni, fejlődni, egy ilyen tanfolyamon az az egyik legnagyobb élmény, hogy ebben a közegben tud sikerélményt szerezni. Mivel olyanokkal tanul együtt, akiknek szintén vannak nehézségeik, rájön, hogy nincs egyedül, és ez nagyon felszabadító érzés. Mi is igyekszünk megteremteni azt a bizalmi légkört, ami hozzásegíti diákjainkat ahhoz, hogy meg merjenek szólalni. Oldja a gátlásokat az is, hogy szabad, és nem ciki hibázni, annak örülünk, amit tudnak.
Vannak a diszlexiásoknak olyan képességeik, amelyek kifejezetten az előnyükre szolgálhatnak a nyelvtanulásban?
Igen, mi is az erősségekre építünk. A diszlexia olyan jelenség, ami sok nehézséggel jár – ezeket nem akarjuk bagatellizálni –, de van az éremnek egy másik oldala is. Erősségük lehet például a globális gondolkodás, hogy jól átlátnak rendszereket, hogy vannak, akik nagyon erősek a történetekben, könnyen tanulnak ezeken keresztül, és maguk is könnyen kitalálnak történeteket. A diszlexiások nagy része kiemelkedő vizuális képességekkel rendelkezik, nagyon jól tudnak képekhez kapcsolódni. És meg kell említeni a kreativitást: itt nemcsak a művészi kreativitásra gondolok, hanem arra, hogy milyen kreatívan tudnak megjegyezni dolgokat, kompenzálva a memóriából adódó hátrányt. A diákok szoktak a legjobb ötletekkel előállni, mi pedig támogatjuk őket abban, hogy az erősségeiket felhasználják a nyelvtanulásban.
A nyelvtanulás mennyire kétirányú folyamat, mit ad nekik ez azonkívül, hogy elsajátítanak egy másik nyelvet?
A sikerélmények miatt megnő az önbizalmuk, és ez az egész életükre hatással lehet. Például bátrabban mernek belevágni az álláskeresésbe, vagy munkahelyet váltani, hiszen már nem félnek attól, hogy idegenek előtt kell egy másik nyelven megszólalniuk. Már önmagában az az élmény, hogy képesek sikeresek lenni a nyelvtanulásban, komoly változást hozhat az önértékelésükben.
Aki jelentkezik egy tanfolyamra, abban nyilván megvan a tenni akarás, de szoktatok-e találkozni olyannal, aki meg van győződve arról, hogy ő reménytelen eset, egy veszett ügy.
Sokan érkeznek úgy, hogy azt mondják, képtelen vagyok rá, nekem ez nem fog menni, egy idő után azonban ráéreznek az ízére, látják, hogy ez nem lehetetlen feladat, igenis van remény. Persze nagyon ritkán, de előfordul, hogy valakit nem lehet kibillenteni abból a meggyőződéséből, hogy sikeres lehet. És ugyan sokan jönnek azzal a céllal, hogy megszerezzék a nyelvvizsgát, van, aki utána is marad, mert annyira jó élmény volt számára, annyira megszerette a tanulást.
Mi volt a legmegindítóbb történet, amivel az iskolátok megalapítása óta találkoztatok?
Anna 42 éves, nemrég lett pénzügyi igazgató egy kereskedelmi cégnél. Egyetemre jár, évfolyamelső, és nemsokára megszerzi harmadik diplomáját, ha sikerül egy középfokú nyelvvizsgát letennie, vagy végre papírja lesz arról, hogy diszlexiás. Anna messziről indult, mivel rossz tanuló volt, az általános iskola után szakmunkásképzőbe került. Kemény munkával estin megszerezte az érettségit, majd fokról fokra, elképesztő kitartással és saját maga által kidolgozott technikával főiskolai diplomát szerzett. 25 év sikertelen angoltanulás után, tele szorongással és elkeseredéssel került hozzánk. Arra panaszkodott, hogy szakmai karrierjének egyetlen akadálya van, a gyenge nyelvtudása. Emiatt nem tud szakmai képzettségének és tapasztalatának megfelelő munkát vállalni. Néhány hónap közös munka elteltével annyira megnőtt az önbizalma, hogy munkahelyet váltott, pénzügyi igazgató lett. Egyik alkalommal ezt mondta: „Most már elhiszem, hogy meg tudok tanulni angolul.” Öt hónap kemény tanulás után pedig, éppen átcsúszva a hallás utáni szövegértés feladaton, sikerült letennie az alapfokú nyelvvizsgát. A happy end azonban még hátravan, Anna mindennél jobban várja, hogy végre kezébe kapja a hivatalos papírt arról, hogy diszlexiás.
Fotó: Step by Step Nyelvstúdió
A nyelvvizsga megszerzése fontos mérföldkő, sikerélmény, de valóban az a legjobb érzés, amikor az ember „éles helyzetben” is tudja használni a tudását. Nyilván az sokaknak a munkahelyet jelenti. Milyen területről érkeznek hozzátok a legtöbben?
Nagyon sok a mérnök, az informatikus, ugyanakkor szép számmal vannak pszichológusok, vizuális területen dolgozók is, de alapvetően mindenhonnan érkeznek hozzánk, a szépségipartól a pénzügyi szakemberekig. Ami pedig a nemek arányát illeti, nagyjából ötven-ötven százalék, és ugyan életkorban 20 és 60 év között vannak a diákjaink, de leginkább a harmincas-negyvenes korosztály képviselteti magát a tanulóink között.
Milyen módszerekkel dolgoztok?
Kis lépésekben haladunk, és gyakran, sokféleképpen ismétlünk. Nagyon fontos szerepet játszik nálunk a vizualitás, a mozgás, és általában a különböző érzékszervek bevonása a tanulásba. Hangsúlyt fektetünk a hangok, a kiejtés tanítására, és az is nagyon fontos, hogy olyan témákhoz kapcsoljuk a nyelvtanulást, ami érdekli a diákot. Ez az egyik kulcsa a motivációnak. De amellett, hogy a megfelelő módszereket használjuk, nagyon sokat számít a légkör is. Sikerélményt jelent a tanulók számára az, hogy odafigyelünk az ő igényeikre, hogy úgy érzik, végre ők is fontosak, hogy végre úgy tanulhatnak nyelveket, ahogyan az nekik is megfelel. Ugyan csoportokban dolgozunk, de megpróbáljuk kideríteni, hogy kinek mi a megfelelő módszer. Beszélhetünk a diszlexiásokról, ám tudatában kell lennünk annak, hogy ők sem alkotnak homogén csoportot, az ő körükben is sokféle igény létezik, nekünk és a diákoknak is fel kell mérni, hogy mi az, ami beválik, mi az, ami működik. Emellett pedig ösztönözzük őket arra, hogy önálló nyelvtanulók legyenek, hogy rendelkezzenek megfelelő tanulási önismerettel, vagyis megtanuljanak reális célokat kitűzni, hogy tudjanak reflektálni a saját tanulási folyamatukra.
Milyen támogató, segítő lehetőségek vannak még felnőtt diszlexiások számára?
Léteznek olyan szoftverek, amelyek felolvassák a szöveget, vagy a beszédet írássá alakítják. A hangoskönyvek is hasznosak lehetnek azoknak, akik nem szeretnek olvasni. Léteznek diszlexia-barát betűtípusok, ilyen például az Open Dyslexic. A Serdülő és Felnőtt Diszlexia Központban rendszeresen szerveznek tréningeket a diszlexiát gyakran kísérő figyelemzavarral és hiperaktivitással (ADHD) küzdő felnőtteknek.
A környezet hogyan tud segíteni egy diszlexiásnak a nyelvtanulásban?
Minél több vizuális segítséget használjanak: képpel, színnel, rajzzal, kártyákkal és mozgással tanuljanak. A QUIZLET online kártyarendszer például nagyszerű eszköz a szavak, kifejezések tanulásához, mert ki is ejti a szavakat. Nézzenek rövid, feliratozott videókat, az írott szöveghez lehetőség szerint legyen hang is. Kis lépésekben haladjanak, és gyakran ismételjenek.
Kamaszokkal és felnőttekkel is foglalkoztok, kisgyermekekkel viszont nem. Másként kell tanítani a különböző korosztályokat?
Körülbelül 12 éves korban kezd másképpen tanulni, gondolkodni egy gyerek, ekkorra már kialakul benne az absztrakt gondolkodási képesség, ekkor már lehet tudatosan tanítani. Ez pedig nagyon fontos, diszlexia esetében ugyanis nehezebben ragad rá a tudás egy gyerekre, hacsak nincs idegen nyelvi környezetben. Tudatosítani kell a nyelvtani fogalmakat és szabályokat, persze nem szárazon, hanem a nekik megfelelő módszerek, játékos feladatok, tevékenységek segítségével.
Mit gondolsz a nyelvtanulás vagy a nyelvvizsga alól való felmentésről? Érdemes-e ezzel élniük a diákoknak?
Szerintem a nyelvtanulás alóli felmentés több szempontból is káros. Egyrészt ma lehetetlen boldogulni bizonyos szintű idegennyelv-tudás nélkül, másrészt ez egyfajta kirekesztés, megbélyegzés, aminek az az üzenete, hogy te valamire képtelen vagy. A nyelvvizsga alóli felmentés más kérdés. Egyes vizsgafeladatok igényelhetnek olyan képességeket, amelyek problémát okoznak egy diszlexiás vizsgázónak, függetlenül attól, milyen a nyelvtudása. Például a hallott szöveg megértését felmérő feladat rendkívül összetett, képesnek kell lenni figyelni, kiszűrni a hallott információt, megérteni, megtartani az emlékezetben, helyesen leírni és így tovább. Ráadásul úgy, hogy nem is látja a beszélő szájmozgását, metakommunikációját. Attól, hogy valaki nem tudja ezt teljesíteni, a való életben még remekül használhatja a nyelvet.
Sokat beszéltünk a diákokról, most beszéljünk egy kicsit a tanárokról is. Egy közintézményben vagy hagyományos nyelviskolában oktató tanárokhoz képest mennyiben más a ti munkátok, milyen plusz képességekre van szükségetek?
Többen is a nyelvtanári képzettség mellett fejlesztőpedagógusok is vagyunk, de elvégeztünk olyan képzéseket is, amelyek kifejezetten a diszlexia és nyelvtanulás témakörébe vágnak. Ehhez a munkához nagyfokú empátia és türelem kell, hogy ne rohanjunk, hogy el tudjuk fogadni, hogy a diák tempójában és igényei szerint haladunk, és ne csak üres szlogen legyen az, hogy partnerként dolgozunk együtt.
Hagyományos keretek között, vagyis a közintézményekben megoldható lenne az, hogy a diszlexiás diákok megfelelő nyelvi oktatásban részesüljenek?
Elvileg igen, de még mindig nem állunk túl jól. A nyelvtanárok többségének egyelőre nincs elég információja, megfelelő eszköze ahhoz, hogy az ilyen diákokkal foglalkozzon. A másik probléma, hogy a diszlexiás tanulók tanítása több időt, energiát igényel, és iskolai környezetben, ahol nagyobb csoportok vannak, a mai körülmények között a tanároknak nincs kapacitásuk a differenciálásra.
A világjárvány milyen kihívást jelentett az iskola és a tanulók számára?
Nagy kihívás volt egyik pillanatról a másikra átállni a digitális oktatásra. Az órákon igyekszünk minden érzékszervet használni: nemcsak a vizualitáson van a hangsúly, a tapintásnak, a mozgásnak szintén fontos szerep jut. Ezt a koncepciót kellett átdolgoznunk. Az online jelenlét a vizuális eszközök szempontjából sok új lehetőséget adott, könnyebben rá tudunk fókuszálni dolgokra, könnyebben ki tudunk emelni fontos részleteket, azon viszont még dolgozunk, hogyan lehet a mozgás ismét a tanulási folyamat része, de már vannak ötleteink. A diákok többsége egyébként megszerette az online világot, mert rájöttek, hogy vannak előnyei azon kívül is, hogy időt nyerünk azzal, hogy nem kell utazni. Az egyik tanítványunk például azt mondta, sokkal jobb, hogy most magának tudja beállítani a hangerőt.
