A köztudatban a válás sárdobálással, összeveszéssel, pereskedéssel jár, pedig lehetne ezt kulturáltan is csinálni, hogy senki se sérüljön és az exek jóban maradjanak egymással. Persze ehhez mindkét féltől felnőtt, érett viselkedésre lenne szükség, ami gyakran hiányzik valamelyik – vagy mindkét – oldalon, és a kicsinyes bosszú veszi át a békés válás helyét. Bogi története álljon itt példaként, hogy így is el lehet válni és egy sokkal szebb világban élhetnénk, ha az lenne az új természetes, hogy jóban maradnak az exek válás után is.
„10 éve váltunk el az ex-férjemmel, és azóta is nagyon jóban vagyunk – meséli Bogi. – Itt lakik közel hozzánk, a gyerekek miatt maradt a környéken, hogy bármikor át tudjanak hozzá menni, amikor szükségük van rá, vagy csak egy apai ölelésre vágynának. A gyerekek ezt ki is használták, az elején szinte minden este átszaladtak hozzá egy puszira, én pedig természetesen hagytam, hiszen hiányzott nekik az apjuk.”
Bogiéknál sem volt persze mindig ennyire idilli a helyzet, hiszen akkor nem váltak volna el. Ahogy mondja, náluk az volt a békés válás titka, hogy a szakítást megelőző években az összes veszekedést kiadták magukból, nem maradt több a válás utáni időszakra. „Mi eleve azért jöttünk össze az ex-férjemmel, mert nagyon jó barátok voltunk. Csak aztán a barátságot elrontottuk az együttéléssel, párkapcsolattal, házassággal és gyerekvállalással. Nekünk nem működött az, ami sok párnál jól megy, hogy barátságból szerelem lesz, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A mi barátságunk ráment a szerelemre, de szerencsére újra tudott éledni, amikor szétköltöztünk. Így alakulhatott, hogy nem volt vita, veszekedés, bosszút sem akartunk egymáson állni, csak különmenni és élni tovább az életünket.”
Bogi férje, Attila nem is látta értelmét annak, hogy veszekedéssel tarkítsák a válást, azt pedig, hogy rosszban legyenek utána, el sem tudta volna képzelni a gyerekek miatt: „A gyerekeinknek stabilitásra volt szüksége – mondja Attila. – A válás, szétköltözés közben az lebegett a szemem előtt, hogy a gyerekek ne sérüljenek, vagy csak minimálisan, amennyire elkerülhetetlen. Mit érdekelt engem, hogy milyen sérelmek értek a házasságunk alatt? Az érdekelt, hogy mi lesz a gyerekekkel, hogyan fogom tartani velük a kapcsolatot, nem akartam elveszíteni velük azt a köteléket, amit az együttlétünk során kialakítottam. Szerintem a békés váláshoz és az exek közötti hatékony együttműködéshez az kell, hogy mindkét fél a gyerekek érdekeit nézze, ne pedig a saját sebeit nyalogassa. Ha ez sikerül, akkor nem is adódnak olyan helyzetek, amikben bosszút akarnánk állni egymáson, vagy keresztbe tenni a másiknak.”
Bogi és Attila annyira jóban van a válás óta is, hogy a gyerekek számára pont olyan, mintha anya és apa nem vált volna el, csak külön élnek, mert így tudnak igazán jóban lenni. Mindkettőjüknek van új párja, akik először furcsállták ezt a cseppet sem hagyományos családi felállást, de azóta belerázódtak ebbe a nem mindennapi helyzetbe ők is, elfogadták, sőt, megkedvelték az exeket.
„Nem egyszerű ebbe a családba új párként becsatlakozni, megértettem, amikor fenntartásaik voltak – meséli Bogi. – Furcsa lehet kívülállóként, hogy az ex-férjem velünk karácsonyozik és még nyaralni is elvisz engem is a gyerekekkel együtt. Volt pár féltékenységi jelenet mindkét részen, Attila új élettársa és az én új pasim részéről is, de aztán lehiggadtak a kedélyek, amikor látták, hogy nincs mitől tartaniuk. Azóta pedig, mint egy nagy, olaszos család, együtt töltjük a családi ünnepeket mind, havonta jut egy szülinap vagy közös utazás, és nem cserélnénk el semmiért a mi kis furcsa, ám annál vidámabb kommunánkat.”