Az egyik legfanatikusabb és legszélsőségesebb magyar nyelvújító, Barczafalvi Szabó Dávid – akinek munkásságát egy korábbi cikkünkben már méltattuk – 1788-ban fordította le magyarra Claude és Charles Perrault világhírű tündérmeséjét (pontosabban: az ő feldolgozásukban világhírűvé vált népmesét) a gonosz mostohaanyja és mostohanővérei által szüntelenül gyötört, cselédsorban tartott árva lányról, amelynek a Hamupehelyke címet adta. Francia eredetiben a főszereplőt Cendrillonnak, azaz kb. Hamuleánykának hívták: mint ismeretes, azért kapta kínzóitól ezt a gúnynevet, mert kénytelen volt ágy helyett a kemencesutban összegömbölyödve aludni, akár egy házi macska, s ébredéskor mindig beterítette a ruháját a szállingózó hamu.
George Cruikshank illusztrációja a Grimm-meséhez, az 1830-as évekből (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Szóval Barczafalvi Hamupehelykéje, ha nem is teljesen, de azért nagyjából követi az eredetit. Csakhogy a magyarban végül nem ez gyökeresedett meg, hanem egy másik, valamivel későbbi fordítás, amelyben a lány neve már Hamupipőke volt. Ez némileg talányosabb, mint Barczafalvi megoldása: a hamut, ugye, értjük, azonban a pipőke már kevésbé tűnik ismerősnek. Joggal gondolhatnánk, hogy talán valami régi magyar kifejezésről van szó, ami azóta – legalábbis így önmagában állva – kiveszett a magyar nyelvből. Esetleg arra is gyanakodhatnánk, hogy ez mondjuk a cipőcske népies alakja, hisz a mesében elég fontos szerep jut egy pár cipőnek; igaz, hogy az üvegből készült (vagyis ez nem is olyan biztos, de majd a cikk legvégén visszatérünk rá).
De egyik megfejtés sem stimmel. Tudniillik a pipőke a mese cseh (illetve szlovák) címéből, a Popelkából lett magyarosítva: a popel hamut jelent, a –ka meg egy nőnemű képző. A Hamupipőke jelentése tehát: Hamuhamu, esetleg Hamuhamulány. Hát, ez így, ebben a formában kétségkívül hülyén néz ki, de ettől függetlenül nincs vele az égadta világon semmi probléma, hisz a magyarban (ahogy valószínűleg más nyelvekben is) azért akadnak még efféle tautologikus szóösszetételek, vagyis olyan összetett szavak, amelyeknek tagjai rokonértelműek, és kapcsolatuk némely esetekben növeli a szó hangulati erejét, máskor pedig inkább magyarázó jellegű.
Jelenet a 2015-ös Hamupipőke filmből Lily James főszereplésével
Ezek közt vannak olyanok, amiken nem nagyon van mit megfejteni: ilyen például a búbánat, a kőszikla, a zűrzavar, többé-kevésbé a szóbeszéd és a laktanya is, vagy mondjuk a perpatvar – habár a patvar szót önmagában ma már nemigen szokás használni. Azonban olyan példákat is találhatunk, amelyek már kevésbé egyértelműek. Mutatunk is néhányat!
Micisapka: A micisapka (és közeli rokona, a svájcisapka) a múlt száza egyik legikonikusabb tökfödője, amit bátran a fejébe nyomhat nő és férfi, szocialista ifjúmunkás és falkavadászatra készülő arisztokrata egyaránt. Bár a második világháború előtti időszakban meglepően sok magyar színésznő viselte a Mici nevet (és közülük bizonyára többen is hordtak időnként micisapkát), a ruhadarabot nem az ő tiszteletükre nevezték el így: a mici ugyanis a német mütze szóból származik, melynek jelentése egyszerűen annyi, hogy sapka.
Lucfenyő: A lucfenyő (Picea) a fenyőfélék (Pinaceae) egy nemzetsége, kb. 36 örökzöld, tűlevelű fafaj tartozik ide – írja a Wikipedia. Ám még ennél is sokkal érdekesebb, hogy a finnugor pedigréjű fenyő elé toldott, valószínűleg szerb-horvát eredetű, ősszláv luc – pontosabban luč – ugyancsak annyit tesz, hogy fenyő. Vannak dolgok, amiket nem lehet eléggé hangsúlyozni!
Kajszibarack: A barack egy nyugati szláv jövevényszó (eredetileg: broskev, breskev, brosky), míg az egy fokkal rejtélyesebb kajszi oszmán-török eredetű (kayısı), s egy azonos perzsa szó átvétele: ezen a ponton talán már le sem kell írnunk, hogy mit jelent (igen, azt, hogy barack). Szóval aki nem akar a pleonazmus bűnébe esni, az hívja ezt a gyümölcsöt sárgabaracknak vagy simán csak kajszinak.
Norvég táj lucfenyőkkel (Fotó: Wikipedia)
Tökfilkó: Talán még ma is szokás hébe-hóba (ikerszó!) töknek nevezni a hülyéket, azonban a filkó (jelentése: ostoba, többnyire fiatal illető) sajnos teljesen kikopott a mindennapi beszédből; ahogy egyébként a tökfilkó is. Épp itt az ideje visszahozni a divatba!
Hagymáz: Ahogy ezt is! Mármint magát a kifejezést, és nem azt, amire utal: a hagymáz ugyanis egy olyan lázas önkívületi állapot, amit valamiféle betegség – mondjuk tífusz – okoz. Mindkét tagja ugor, illetve finnugor gyökerű lehet: a hagy talán a vogul hosz (gyomorbetegség) vagy a kanta (betegeskedik) szavakból ered, a máz ősforrását meg alighanem vagy a vogul mas (sérülés), vagy az osztják mots (kár) vagy pedig a cseremisz mazs (betegség) környékén kell keresni. Szóval hagymáz valószínűleg kétszeresen is betegség (egy másik megfejtés szerint viszont: gonosz szellem okozta betegség).
Zúzmara: A zúzmara az ismeretlen etimológiájú zúz (dér) és az azonos jelentéssel bíró marázs szavakból áll össze. Utóbbi szláv eredetű: eredetileg mraz (‘dér, fagy’) volt, ám eleink a szóeleji mássalhangzó-torlódást feloldották egy ejtéskönnyítő a betűvel, majd az így kapott zúzmarázból is lecsippentettek egy kicsit, hogy a végeredmény ne tűnjön igének.
És akkor így a végén térjünk vissza Hamupipőke üvegcipellőjére, ami talán nem is üvegből készült, hanem valamiféle szőrméből: egyes vélemények szerint Charles Perrault-t talán a mókusszőr (régi franciában: vair), valamint az üveg (verre) szavak hasonlósága tévesztette meg, és ezért adott a szegény, sokat szenvedett lányra egy gyakorlatilag hordhatatlan lábbelit.
