A Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny című könyv erős felütéssel indít: a 13 éves Conor anyja rákos beteg. A sokadik kezelésen van túl, de az állapota egyre csak romlik. Az apa rég elhagyta a családot, újranősült, másik kontinensen él, csak a nagyanya lakik a közelben, de vele Conor sosem találta meg a közös hangot. Amióta az anyja betegsége kiderült, az iskolában is légüres térbe került, sem a tanárok, sem a gyerekek nem tudják, hogyan viselkedjenek vele, ezért utóbbiak inkább kerülik, előbbiek pedig mindent elnéznek neki. Gyakorlatilag hétszámra nem beszél senkivel a haldokló anyját leszámítva, rajta kívül mindenki más számára láthatatlanná vált. Ez a láthatatlanság a legkínzóbb, olyannyira, hogy még annak is örül, amikor egy csapat fiú zaklatni kezdi, mert ők legalább észreveszik. Ráadásul egy ideje rettenetes rémálom gyötri. Minden éjjel ugyanazt álmodja, olyan szörnyűséget, amiről nem mer beszélni senkinek.
Ekkor jön el hozzá a szörny. Egy éjjel arra riad a rémálomból, hogy a nevén szólítják. A hang kívülről jön, a ház mögött elterülő régi templomkertből. A domb tetején álló tiszafa kelt életre: az óriási, ágas-bogas faember külsejében megjelenő ősöreg szörnyeteg azért jött el Conorhoz, hogy elmondjon neki három történetet. A három történet meghallgatása után pedig, figyelmezteti a szörny, Conornak kell elmondania a saját történetét, a saját igazságát. Miközben Conor felé egyre gyorsabban közeledik az elkerülhetetlen, amivel nem tud, nem akar szembenézni – noha a szíve mélyén mindvégig tisztában van a valósággal –, a szörny rendszeresen eljön hozzá, és furcsa történeteket mesél. Történeteket, amelyekben nincs egyértelműen jó és rossz, amelyekben néha a gonosz boszorkányt kell megmenteni, vagy épp jó emberek tesznek rossz dolgokat. A történetek pedig mintha életre kelnének, megjelennek Conor mindennapjaiban, hatással lesznek a tetteire, összekeveredik mese és valóság. Hiszen, ahogy a szörny mondja,
a történeteknél nem létezik vadabb dolog.
Mindaz, amit a szörny mesél neki, összezavarja Conort, egyben felszabadítóan hat rá, még ha ez a felszabadulás néha erőszakkal és pusztítással jár is. És közben egyre közeledik a pillanat, amikor Conornak el kell mesélnie az igazságot, aminek a kimondásától mindennél jobban fél.
Siobhan Dowd nem érhette meg, hogy elmesélje ezt a történetet életről és halálról. Nem mondhatta el, hogy amikor a halállal állunk szemben, nincsenek bűnös vagy tiltott érzések, olyankor minden ér. Ér szétverni a berendezést tehetetlen haragunkban és fájdalmunkban. És ér azt érezni, bár meghalna végre az, akit mindennél jobban szeretünk, mert nem bírunk tovább úgy élni, hogy napról napra a haldoklását nézzük. A fiatalon, rákban elhunyt írónő ötletéből végül Patrick Ness írt számos díjjal kitüntetett regényt, amit Jim Kay lenyűgöző grafikái kísérnek. (Tényleg ritkán találkozni olyan könyvvel, amiben ennyire tökéletesen passzol az illusztráció a szöveghez.) A Szólít a szörny nem gyerekkönyv, nem ifjúsági regény, nem felnőttmese. Minden halandónak szól, hiszen „csak az ember olvas”.
Dióhéjban:
- Patrick Ness/Siobhan Dowd: Szólít a szörny
- Vivandra Kiadó, 2012
- Fordította: Szabó T. Anna
- Ára: 2.950.-