Home Sweet Home Alone. Ez a címe a Disney saját streamingszolgáltatója, a Disney+ Reszkessetek, betörők remake-jének, amivel láthatóan a Netflix karácsonyi filmdömpingjével szeretnék felvenni a harcot. A Reszkessetek, betörők eredetileg nem Disney-film volt, ám miután az egeres multi nemrégiben felvásárolta a 20th Century Fox stúdiót, hozzájuk kerültek Kevin McCallister jogai is, márpedig Miki egeret nem abból a fából faragták, hogy egy ilyen karácsonyi klasszikust csak úgy meghagyjon ragyogni a régi fényében. Azt azért kár volna tagadni, hogy elődjük, a Fox sem volt épp szent: 1990 és 2012 között négy folytatást gyártatott a filmklasszikushoz, melyek közül a rajongók csak a másodikat tartják számon értékelhető produkcióként, pedig már abban is el kellett viselnünk Donald Trump jelenlétét. Ilyen szempontból tehát az új rész is csak egy újabb bőrlehúzás, csakhogy a Disney ezúttal a fejébe vette, hogy valóban megújítja a Home Alone franchise-t. Ennek szellemében a Home Sweet Home Alone nem pusztán remake, hanem egyben folytatása is az eredeti első két résznek. Hogy is van ez? Elmagyarázom.
„Legacy sequel”
Bár a Home Sweet Home Alone cselekményében (szülők otthon felejtik a kissrácot, ő pedig egyedül védi meg a házat az oda betörni akaró páros elől) lemásolja az eredetit, közben azt is jelzi nekünk, hogy ugyanabban a világban járunk, ahol a kis Kevin McCallister 1990-ben megvédte a családi házat két minden hájjal megkent, gyerekgyűlölő betörőtől. Ez onnan derül ki, hogy a filmben szerepel Kevin bátyja, Buzz (Devin Ratray visszatért a régi szerepéhez), aki időközben rendőrnek állt, és aki egy jelenetben elmondja, hogy az öccse karácsony környékén rendre azzal szórakozik vele, hogy riasztja őt a rendőrségen keresztül, miszerint egy házban egyedül maradt egy gyerek az ünnepekre, és valakik be akarnak törni hozzá. Sajnos maga Kevin, vagyis az időközben apává lett Macaulay Culkin egy pillanatra sem tűnik fel a filmben, egyedül Buzztól értesülünk arról, hogy felnőttként sem veti meg mások szívatását.
Buzz szerepében visszatér Devin Ratray is az új Reszkessetek, betörőkben (Fotó: Disney+)
Az ilyen típusú filmek, amik egyszerre remake-ek és folytatások, már saját műfajnevet is kaptak a filmiparban: legacy sequeleknek, vagyis örökség folytatásoknak hívják őket. Ezek a filmek nem hagyják ugyan figyelmen kívül az eredeti film történéseit, de nem folytatják azt direktben ugyanazokkal a szereplőkkel, miközben azért számos ponton használják fel annak főbb cselekményelemeit. Ilyen filmnek számít például a Jurassic World, a Star Wars: Az ébredő Erő és a legújabb Szellemirtók: Örökség is. Aki ezt olvasva rögtön arra gondol, hogy Hollywoodban már a kreativitás utolsó csírája is elfogyott, nem rossz helyen kopogtat, de a legacy sequel egy alapvetően kényszer szülte műfaj. Általában olyan filmekhez készül ilyen folytatás, ahol túl sok év telt el az előző rész óta, a szereplők pedig túlságosan megöregedtek ahhoz, hogy ők vihessenek el főszereplőként a hátukon egy folytatást, így pedig meg kell oldaniuk, hogy valahogyan átadják a stafétát egy fiatalabb generációnak.
Betörők is meg nem is
A Disney mostanában mániákusan próbálja jó útra téríteni az egykori gonoszait. Így állhatott át a jó oldalra Demóna Angelina Jolie megformálásában, és így lehetett egy kedves divatőrültté szelídíteni a 101 kiskutya kutyanyúzóját, Szörnyella De Frászt az Emma Stone főszereplésével készült Szörnyellában. Ezekben a filmekben egyértelműen az volt a cél, hogy humanizálják a korábbi negatív karaktereket, és idővel derüljön ki róluk, hogy valójában nem is olyan rossz arcok, csak nehéz volt a gyerekkoruk. A Home Sweet Home Alone elő sem húzza a kalapból a két közkedvelt betörőt, Marvot és Harryt, hanem helyettük egy cuki házaspárt, Pamet és Jeffet teszi meg a házát védő kisfiú, Max ellenlábasává, akik a klasszikus értelemben egyáltalán nem betörők, hanem polgári foglalkozást űző átlagemberek, csak egy kacifántos félreértés miatt kénytelenek a betörés eszközéhez nyúlni. Még a gyerekeket sem utálják, hiszen nekik is van kettő, egyszerűen csak bajban vannak anyagilag. Ha nem szerzik vissza valahogy a családi örökségként kapott porcelánbabát, amiről kiderült, hogy vagyonokat ér az eBay-en, és amiről meggyőződésük, hogy a kis Max lopta el tőlük, akkor el kell adniuk a szeretett családi házukat. Mivel Max családja Tokióba utazik az ünnepekre, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően Jeff értesül arról, hogy hol tartják a kulcsot és mi a ház riasztójának kódja, úgy döntenek, nem túl kockázatos bemenni a vagyonokat érő babáért egy üres házba. Nem sejtik, hogy a kis Max otthon ragadt, és amikor meglátja a ház felé igyekvő idegeneket, meggyőződésévé válik, hogy el akarják rabolni őt, és ezért kezd el mindenféle csapdákat építeni a páros távol tartása céljából.
Rob Delaney, Archie Yates, Ellie Kemper és Aisling Bea, a Home Sweet Home Alone szereplői (Fotó: Astrid Stawiarz/Getty Images for 20th Century Studios.)
Amikor a betörők válnak szimpatikussá
A Reszkessetek, betörők remake-ben az a legfurcsább, hogy valójában nem is a gyerek a főszereplője. Sokkal több időt töltünk Pammel és Jeffel, valamint a családjukkal, megismerjük őket és a problémáikat, ráadásul Dan Mazer rendező még azt a hibát is elkövette, hogy két már első ránézésre is rendkívül szimpatikus színészt bízott meg a szerepekkel. Ellie Kemper és Rob Delaney igazi cuki fazonok, a betörés pedig inkább egy kétségbeesett lépés részükről a családjuk és egzisztenciájuk megmentésére, és nem egy gonosz cselekedet. Viszont ezzel akad egy komoly baj: amikor elérkezünk minden Reszkessetek, betörők film legfontosabb részéhez, a fájdalmas csapdák bevetéséhez, egyszerűen nem esik jól azt nézni, hogy ezt a két szimpatikus embert bántják. Míg a vérgenyókat alakító Joe Pescin és Daniel Sternön jókat röhögtünk, mialatt a házi Rambóvá avanzsált Macaulay Culkin jól lezúzta őket, és a fizikai megpróbáltatásaikra úgy néztünk, mint amikor a Kengyelfutó gyalogkakukk megszívatja az őt üldöző farkast a rajzfilmekben, addig ez a hozzáállás két szimpatikus és szerethető betörővel és egy kevésbé szimpatikus gyerekszereplővel egyszerűen nem működik.
Egy Reszkessetek, betörők filmben muszáj a gyereknek szurkolnunk. Csak így működhet a dolog, egyszerűen kell az élvezeti értékhez az a fajta káröröm, ami abból ered, hogy egy kisgyerek egymaga elintéz két rosszindulatú, buta felnőttet, akik lenézik őt. Egyértelmű aránytévesztés, hogy a gyerekszereplő itt gyakorlatilag mellékszereplővé degradálódik a betöréssel próbálkozó házaspár mellett, ráadásul azzal is megnehezítik, hogy érte szorítsunk, hogy Max tipikus gazdag gyerek, míg Jeff és Pam épp azzal küzdenek, hogy elveszíthetik az otthonukat, mivel a férfi nemrég munkanélkülivé vált. Ha innen nézzük, a filmben egy elit, elkényeztetett gazdag srác kínozza a nála jóval szegényebbeket.
Egyszeri és megismételhetetlen
A Home Sweet Home Alone azért is zavarba ejtő film, mert ugyan egy totálisan téves koncepción alapul, azért vannak élvezhető részei. Jeff és Pam betörés előtti jeleneteiben például akad néhány jó poén, és a házaspár családi megpróbáltatásai egészen szórakoztatóak, de ez bőven kevés ahhoz, hogy egy élvezetes Reszkessetek, betörők-újrázás szülessen. Sajnos legyen bármilyen cuki a Maxot játszó Archie Yates (Jojo nyuszi), Macaulay Culkinnak a nyomába sem érhet, az a fajta gátlástalan játékosság (oké, A sebhelyesarcú kokainhegyes jelenetének újrajátszása cukorkákkal azért nem rossz poén) és gyermeki szadizmus ugyanis nincs meg benne, amitől elhinnénk neki, hogy élvezi ezt a helyzetet, és még az általa állított csapdák sem túl fantáziadúsak.
A karácsonyi tanulságok a család fontosságáról az eredeti filmben úgy jelentek meg, hogy ettől egy percre sem vált érzelgőssé vagy csöpögőssé, és nem akasztotta meg a cselekményt, itt azonban ezt sem sikerült megugrani, és a film vége mértéket és jó ízlést nem ismerve fullad bele az ünnepi nyálba egy rendkívül erőltetett, maximumra kifuttatott happy end formájában. Így, több mint harminc év talán ideje lenne belátni, hogy a Reszkessetek, betörők egy olyan koncepción alapult, amit csak egyszer lehet megcsinálni. Ha valaki eltér az alapoktól, akkor abból egy olyan félresikerült filmszörny születik, mint a Home Sweet Home Alone, ha pedig túlságosan ragaszkodik hozzájuk, akkor az eredmény egy tök fölösleges másolat lesz. Ebből nem lehet jól kijönni.
