November 25. a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja, egyben a „16 akciónap a nők elleni erőszak ellen” kampány kezdete. A Nőkért Egyesület ez alkalomból 16 részes videósorozatot készített „Egy cipőben járunk” címmel, melyben a bántalmazás, az erőszak, a zaklatás különböző formáinak túlélői beszélnek megrázó erővel.
A sorozatban Fejes Rita színművész is nyilatkozik (őt többek között a Nyitva, a Tékasztorik, a Szőke kóla vagy a Hagyaték című filmből ismerhetjük) egy súlyos bántalmazó kapcsolatról beszélve.
Mint elmondja, szóban forgó barátja igazi „macsó szépfiú”. Magas, jómódú, gyönyörű mosollyal, „az a típus, akit a nők megnéznek az utcán”.
Kapcsolatuk a bántalmazó viszonyok szokásos forgatókönyvét követve csodálatosan indult, megvolt benne minden, „amitől egy nő királylánynak érezheti magát a saját életében” – fogalmaz Rita.
Aztán – ahogy meséli – szaporodtak a furcsa jelek, amiket eleinte egy ötvenes ember rigolyáinak tudott be. „Az első ilyen az volt, hogy a mobiltelefont éjszaka kizárólag lapjával felfelé tehettem az éjjeliszekrényre, hogy láthassa, ki ír, és erről komoly elszámoltatások mentek. A féltékenységi jelenetek folytatódtak, érzékeny volt arra, ha a barátokkal vagy másokkal beszéltem telefonon, ezért ha nem volt mellettem, akkor intéztem a kapcsolattartást.”
Rita elmondása szerint egy-egy beszélgetésből mégis hatalmas balhé lett, hozzáteszi: „a tények sosem érdeklik ezeket az embereket”. Egy ilyen veszekedés után a színész összepakolt és elköszönt, de „ez nagyon tipikus: térdre ereszkedett, könyörgött, sírt. Így maradtam” – meséli.
Jött ismét egy felfelé ívelő, boldog szakasz, majd egy külföldi utazás, ahol Rita egy alkalommal bevitte magával a telefonját a mosdóba. „Féltékenységi jelenet lett, amit egy koncepciós perhez hasonlítanék, amiben csak egy bábu vagy. Elég komoly fizikai bántalmazásba ment át a történet, el tudjátok képzelni, milyen az, amikor ütnek, vernek, rugdosnak… három hétig a cipőtalpának a pontos lenyomata ott volt a combomon… hogy kiveri a fogamat… ezeket nagyon nem kell részletezni. (…) Volt egy pont, amikor tudtam, ha nem megyek ki a szobából, akkor nem fogom túlélni a reggelt, mert álmomban fog megfojtani.”
Rita kirohant a szobából mezítláb, pólóban és bugyiban. Segítséget kért a recepción, kihívták a rendőrséget, látleletet vettek. „Ez egy többéves ügy, a hatóságok nem léptek semmit, meghallgatások vannak, és semmi nem történik” – mondja.
A nő ez után, vagyis az első fizikai bántalmazás után azonnal megszakította a kapcsolatot, hazajött, és rögtön a rendőrségre ment. Fontosnak tartja, hogy mások figyelmét felhívja az agresszorok tipikus jellemzőire, amikre szerinte érdemes már az elején odafigyelni. „Ezek az emberek nem változnak, ha nincs más beható erő. Óriási hiba, amit a nők elkövetnek, én is elkövettem, hogy bíznak a változásban.” A színész szerint jellegzetes, hogy mennyország és pokol követi egymást, hogy az illető hamar bemutatja partnerét a családnak, „az övé vagy, mint egy tulajdonra, jogot formál rád”.
Rita szerint az első pont, hogy az érintett nő elhiggye, többet ér, jobb életet érdemel, de eddig a pontig szerinte senki nem tud segíteni, neki magáig kell eljutni idáig. „Az ember merjen körülnézni (…) rájön arra, hogy nincs egyedül, az ő bántalmazója pontosan olyan fő jellegzetességeiben, mint az összes többi bántalmazó, és ezek legyenek piros felkiáltójelek. (…) Anyukám mondta nekem tinédzserkoromban, hogy ha egy férfi egyszer megüt, az meg fog ütni még egyszer, úgyhogy: fuss.”
