Huszonegy évesen elvetted feleségül életed szerelmét. Régóta ismered Szilvit?
Igen, már több mint egy éve vagyunk együtt és nagyon hamar össze is költöztünk. Jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett és úgy érzem, ő tényleg az a nő, akivel le szeretném élni az életemet. A házasságunknak nem volt köze a tradíciókhoz vagy ahhoz, hogy házasodnom kellett volna fiatalon. Nem muszájból vettem el, tiszta szívből jött. Fiúgyermekként szabadabb vagyok, mint egy roma lány, tulajdonképpen bármikor házasodhatok.
Gondolom, sokan kérdezik, hogy milyen a házasélet.
Igen, és azt szoktam mondani, hogy mi már jó ideje együtt éltünk, ezért ugyanolyan jó. Van nálunk egy olyan tradíció, hogy a fiú megszökteti otthonról a lányt, mi egymást szöktettük meg már a kapcsolatunk legelején. Még apának sem mondtam el, sokszor hazamentem este, hogy ne vegye észre a változást, de aztán egy idő után kénytelen voltam elmondani neki. (nevet)
Hogyan fogadta a családod a párodat?
Már a legelején bemutattam őt mindenkinek, szerencsére száz százalékban támogatták a kapcsolatunkat. Az egyéves évfordulónkon pedig tartottunk egy nagyon szép polgári szertartást.
Szeretnétek a közeljövőben gyereket vállalni?
Nagyon szeretnénk családot, két gyereket mindenképpen, de nem ez most a prioritás. Először egy stabil hátteret szeretnék felépíteni magunknak. Jó lenne egy saját ház, szeretnék megfelelő anyagi biztonságot kialakítani. A mai világban azt sem tudhatjuk, mi lesz holnap, ezért is fontos számomra, hogy ne úgy vállaljunk gyereket, hogy nincs mögöttünk semmi. Szeretném jó környezetben felnevelni a gyermekeimet, és megtanítani őket mindenre, amit én is kaptam a családomtól. Az öcsémet is terelgetem, most van rám a legnagyobb szüksége, hiszen tizenhárom éves. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, mint én, például kezdjen el időben zenélni.
Te későn kezdted?
Későn érő típus vagyok, de mostanra valahogy előrébb vagyok a kortársaimnál. Nekem nem az a fontos, hogy egyik buliból menjek a másikba, hanem, hogy tanuljak és hogy a családomnak megadjak mindent. Úgy gondolkodom, mint az apám és a nagyapám. Ha van egy bizonyos mennyiségű pénzem, akkor nem elköltöm ruhákra vagy elszórakozom, hanem befektetem.
Hogy éled meg, hogy híres apuka gyermeke és híres nagypapa unokája vagy?
Sokszor éreztem hátránynak, de ma már inkább előnyként élem meg. Amikor általános iskolás másodikos kis srác voltam, az egyik lánynak volt egy doboz cukorkája és kértem tőle egy szemet. Ő pedig rám nézett és azt kérdezte, hogy a papám nem tudja megvenni nekem? Ez nagyon fájt, de később rájöttem, hogy az emberek sajnos ilyenek. Sok az irigység és a rosszindulat, de nem szabad vele foglalkozni. Visszatérve a kérdésedre, alapjában véve sokkal többet tudok úgy elérni, hogy tudják az emberek, hogy én vagyok Bódi Csabi fia, vagy éppen Bódi Guszti unokája. Egyébként nagyon büszke vagyok a nagyapámra, negyven év felett adta ki az Aranyeső című dalát, amivel megmutatta a közösségünknek, hogy egy roma is tud érvényesülni és példát mutatni. Korábban kétkezi munkás volt, építkezésen dolgozott, de aztán a zene mellett döntött. Példát mutatott és idővel elfogadták őt. Szerintem a mi családunk egy kuriózum. Büszke vagyok rájuk, ezért is döntöttem én is a zenélés mellett, mert szeretném továbbvinni azt, amit ők létrehoztak. Michael Schumacher fia is pilóta lett és követte az apját, én ezt ugyanúgy élem meg.
A zenélés mellett mi érdekel még?
Építésznek tanulok, építőtechnikai szakra járok, de gondolkoztam az egyetemen is. Soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap, kell az embernek egy olyan szakma, amiben bármikor el tud helyezkedni. A koronavírus előtt ráadásul két-háromszáz bulit csináltunk egy évben, most nyolcvan körül, ez nagyon lecsökkent. Nekem nemcsak B tervem, van, hanem K is.
Miért döntöttél az építészet mellett?
Amikor kisfiú voltam, rengeteget legóztam, bármikor kaptam egy új dobozt, azonnal kiraktam. Már akkor érdekelt, hogyan épülnek fel az elemek, a tornyok. Szerintem az építés összefügg az énekléssel: mindkettő érzelmeket vált ki az emberekből. Ezt úgy értem, hogy a zenével érzelmeket adunk, egy ház átadásával pedig egy új életet, egy lakhatást, új lehetőségeket. Nagyon szeretek adni az embereknek, mindegyik fellépésünket élvezem. Jó lenne, ha én is tovább tudnám majd adni a gyerekeimnek ezt az érzést és továbbvihetnék majd a Bódi család zenei vonalát, legalább egy generáción át. Ez az egyik legnagyobb vágyam.
Ha már a nagyszülőknél tartottunk, milyen a kapcsolatod Gusztival és Margóval?
Nálunk rendszeresek a közös, nagy családi ebédek. Azt szoktam mondani, Bódiéknál minden hónapban van karácsony, amikor összegyűlünk mindannyian. Nem beszélek velük mindennap, de egy héten egyszer biztosan beugrom hozzájuk meglátogatni őket.
A tanulás és a fellépések mellett rádiózol is.
Ez egy olyan munka, amit szintén nagyon élvezek. Egy kívánságműsort vezetek, szeretek jót adni az embereknek, teljesíteni a kívánságukat. Jó érzés kedveskedni nekik.
Szilvinek is szoktál kedveskedni?
Szinte mindennap. A tenyeremen hordozom őt. Amikor tudok, viszek neki egy kis meglepetést, legyen az egy virág, egy üveg pezsgő vagy csak egy rágógumi. Mindig gondolok rá, számomra ő a legfontosabb. Szilvi egyébként a példaképem, óriási kitartása van mindenben. Képes például arra, hogy hajnal négykor felkeljen és elmenjen edzeni, mire pedig én felkelek, már készíti a reggelit.
Milyen ételeket szerettek?
Amióta Szilvit ismerem, egészségesen étkezem. Figyelünk a táplálkozásra és mindketten rendszeresen edzünk. Rizs helyett például bulgurt eszünk, krumpli helyett pedig grill zöldségeket. Bár én nem vagyok egy konyhatündér, nem is szoktam főzni, viszont nagyon jó nézni, ahogy a párom készíti az ételeket.
Van háziállatotok?
Igen, kettő is, két mini kutyus. Nasi egy yorkshire terrier, Nara pedig egy pomerániai törpespicc. Nem voltam nagy kutyás, de Nasi teljesen elvarázsolt, ezért lett még egy kutyusunk. Rengeteg szeretetet adnak, imádjuk őket.
Öt év múlva hogy látod magatokat?
Remélem, lesznek már gyerekeink, és megfelelő anyagi biztonságban tudunk majd élni. Nyugodt és kiegyensúlyozott életet szeretnék, hogy ne kelljen stresszelnünk. Szeretném, ha az egész családunk békében és egészségben élne továbbra is, nekem ez mindennél fontosabb. Lemezterveket akkor szövögetek majd, ha elvégeztem az iskolát, a kettő együtt most nem megy. A tanulásra koncentrálok, de ha vége a sulinak, a zenek karrieremre is több időt fordítok majd. Van a tarsolyomban több dolog is: szeretnék egy építőipari céget és jó lenne, ha Szilvi is magas színvonalú ügyvédi karriert futna be. Ha ez mind teljesülni fog, akkor nagyon boldog leszek.