Szerelem, kapcsolat, boldogság, hit, remény – Müller Péter az élet nagy dolgait fűzi olyan csokorba, amelyből mindenkinek jut egy-egy szál virág. Tanításai olyan útmutatások ebben a valódi értékeket elrejtő világban, amelyek segítenek megtalálni a helyes ösvényt még akkor is, amikor azt hisszük, hogy eltévedtünk.
1. Tudd, ha valami fáj, hogy ilyenkor nemcsak a múltadat temeted, hanem a jövődet is szülöd éppen. A fájdalom ördöge azt kiáltja benned: “Ez örökké így marad!” Te pedig tudd, hogy hazudik. Nem marad így.
2. Ha beszélek hozzád, számolok azzal, hogy lefordítod magadnak a mondanivalómat. Ezzel számolj te is! Hogy a másik ember: egy másik világ. Minden egészen más benne. A képzelete, a gondolatai, az érzései, a vágyai és a reményei.
3. Minden tévút jó valamire. Minden botlás és tévedés gazdagít, ha jól élsz, és igazán. Próbálj akár csak egyetlen szálat kihúzni a múltad szövetéből – összeomlik az egész!
4. Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóságod egybeesik. És ez addig tart, amíg így van. Utána jön a kiábrándulás. A csalódás nem egyéb, mint hogy ez a kettő szétesik. Az álom még tartana, de a valóság sajnos nem az! Egy ideig még próbálsz álmodni, de egyre inkább látod, hogy nem az! A valóság nem fedi az álmodat!
5. Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat – mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is – de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.
6. Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A hajós ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél.
7. A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Negatív érzések, gondolatok és lustaság eredménye, amikor “elhagyod magad”. Igazi természeted isteni és erős. Erre akkor döbbensz rá, amikor “erőt veszel magadon”.
További cikkek Müller Péterről az NLCafén:
- Müller Péter: Féltem a gyerekemet
- Müller Péter: Egyben vagyok magammal?
- Férfiélet, női sors – Müller Péter írása
