Egy augusztusi vasárnap kék Mini Cooper húzott el a South Walgrove Avenue-n, majd hatalmas csattanással csapódott be a Los Angeles-i ház garázsának ajtajába.
A lángokban álló autóban az 53 éves színésznő, Anne Heche ült, aki súlyosan megsérült, és a forrón izzó roncsban rekedt. A tűzoltóknak több mint egy órába telt, mire az égési sérüléseket elszenvedett nőt kiszabadították. Egy héttel később a családtagjai hozzájárultak ahhoz, hogy lekapcsolják a gépekről, amelyek addig életben tartották Anne-t.
Soha be nem gyógyult sebek
Az átható tekintetű színésznő sorsát szinte determinálta a traumatikus gyermekkora, pontosabban azok a borzalmak, amelyek a fejlődése szempontjából a legérzékenyebb éveiben érték. Anne Heche keményen küzdött, hogy megszabaduljon a démonjaitól, azonban az akkori társadalmi környezet, amiben sebzett fiatal nőként híressé vált, nem segítette a gyógyulásban. Akkor lett ugyanis az egyik közkedvelt, feltörekvő tehetség, amikor a mentális problémák cikizhető stigmáknak számítottak, az átélt traumákról, gyermekkori abúzusokról pedig nem illett beszélni, vagy legalábbis ildomos volt gyorsan túl lenni rajtuk.
A bulvársajtó, és a hírekre éhes közönség fröcsögve csámcsogott a magánéletén, furcsa viselkedésén, az azonban nem sokakat érdekelt, hogy mindezek milyen lelki fájdalmakból erednek. Pedig Anne Heche nem csinált titkot a küzdelmeiről, ahogyan arról is beszélt, hogy egész életében a békét, a boldogságot, a szerelmet kereste, és mindvégig kétségbeesetten igyekezett betölteni azt az űrt, amelyet a mélységesen diszfunkcionális családja generált benne.
Márpedig a gyermekkori tapasztalatok hatása a későbbi felnőttkorra: evidencia.
Ám csak mostanában itatja át a közgondolkodást az a tény, hogy a traumák, azaz az abuzív élmények (fizikai, érzelmi, szexuális), az elhanyagolás, az otthoni környezet diszfunkcionális működése mentális problémákhoz, betegséghez, idő előtti halálhoz, az átéltek „továbbadásához” vezethetnek.
Ha megnézzük Anne előéletét, akkor láthatjuk, hogy gyermekkorában ezek a tényezők súlyozottan jelen voltak.
Mint az köztudott: apja, Donald, bizarr, kétszínű életet élt. Nappal istenfélő baptista kórusvezető volt; éjszaka azonban az ohiói Aurorában a melegbárokat járta. Kettős életénél azonban sokkal súlyosabb bűn volt az, hogy Anne állítása szerint szexuálisan zaklatta, egészen 12 éves koráig.
Megerőszakolt, a számba dugta a farkát, simogatott, négykézlábra kényszerített, és szexelt velem
– mondta Heche 2001-ben az ABC News-nak, és arról is beszélt, hogy a bántalmazás csak „az emlékeiben él”, ez pedig nagyban megnehezíti, hogy az emberek higgyenek neki.
A 21 éves Anne Heche (Fotó: Alan F. Singer/NBCU Photo Bank/NBCUniversal via Getty Images)
„Azt hiszem, a gyerekeknek mindig nehéz beszélni a bántalmazásról, mert ez csak az emlékezetükben él. Nem hordtam magammal magnót… Nem véstem kőbe semmit… Bárki azt mondhatja: ‘Honnan tudod biztosan?’. És ez az egyik legfájdalmasabb dolog ebben az egészben, hogy nem tudod” – mondta.
Némi igazolásnak számíthat az, hogy az apjától nemi szervi herpeszt kapott el, ám ennek ellenére még a saját édesanyja is hárította a történteket. „Annyi munkán mentem keresztül, hogy meggyógyuljak, és anyám semmilyen módon nem ismerte el, hogy sajnálja, ami velem történt, és ez összetörte a szívemet. És abban a pillanatban elszakadtam önmagamtól” – mesélte a színésznő. Mire 25 éves lett, a személyisége elkezdett széttöredezni, és megszületett Celestia, a másik személyisége, akiről azt hitte, hogy Isten reinkarnációja, más nyelven beszélt, és különleges képességekkel rendelkezett.
A többéves terápiája után Anne számonkérte apját a gyerekkori molesztálás miatt, ám csak annyit ért el vele, hogy az anyjával, a keresztény hittérítővel is összeveszett. Nancy Heche nem volt hajlandó elismerni a szexuális visszaélést, pedig valószínűleg ez rengeteget számított volna a lánya gyógyulásában. „Azt hiszem, minden, amit tettem, az azért volt, hogy megpróbáljam elérni, hogy a szüleim szeressenek” – mondta egyszer Heche, majd így folytatta: „Apám imádta a filmsztárokat. Úgy éreztem, híresnek kell lennem ahhoz, hogy elnyerjem a szeretetét. Anyám Jézust szerette. Szóval én akartam Jézus Krisztus lenni.”
Pokoli gyerekkoráról az önéletrajzi könyvében (Call Me Crazy) is írt, de az interjúkban sem titkolta, mennyire mérgező, mennyire bántalmazó volt az a közeg, amiben gyermekként fel kellett nőnie.
„Szegények voltunk, de azt mondtuk, hogy gazdagok vagyunk. Széthullóban voltunk, de azt mondtuk, hogy jó keresztények vagyunk. Az apánk kettős életet élt, de úgy tettünk, mintha minden rendben lenne – mondta a Tampa Bay Timesnak. – Az utcán éltünk, de azt mondtuk, hogy nem. Minden, amit tettünk, hazugság volt.
Tagadás, tagadás, tagadás.
Anne Heche a Psycho 1998-as feldolgozásában (Fotó: Universal/Getty Images)
A Heche család az 1960-as években csatlakozott egy fundamentalista keresztény szektához, és egy vidéki vallási táborba költözött, ahol teljesen elzárkóztak a modern világtól. Anne édesanyja a saját, 2006-os memoárjában, a „The Truth Comes Out” (Az igazság kiderül) című könyvében leírta, hogy soha nem olvastak újságot, nem hallgattak rádiót és nem néztek tévét. Don mindig kudarcra ítélt „millió dolláros” üzleti terveket szőtt, ám végül Anne és három testvére kénytelen volt idegenek és szomszédok jóindulatából élni.
A szexuális zaklatás, amit Heche az apja által átélt, 12 éves koráig tartott. Anne memoárjában felidézte, hogy anyja nehezen tudott pelenkát tenni rá csecsemőként, mert kiütések és sebek voltak a vagináján, de sosem tudta, hogy herpeszről van szó, vagy hogy azok honnan származnak. Az édesanyja azonban nem kérdezett, és soha nem szállt szembe a férjével. „Jó keresztény asszonyként nem kiabált soha” – mondta egyszer Anne. Amikor Heche 12 éves volt, a család New Jersey-be települt át, és lány ott kezdte el a színészi karrierjét. Első profi szerepét a The Music Man című vacsoraszínházi előadásban kapta.
„Heti 100 dollárt kaptam, ami több volt, mint bárki másnak a családomban. Mindannyian egy fiókban lévő borítékban gyűjtöttük össze a pénzünket, és egy év után összegyűjtöttünk annyit, hogy elköltözhessünk” – emlékezett vissza a The Telegraphnak.
A mennyországot találtam meg azon a színpadon
– mondta. „Lehetőséget kaptam arra, hogy megtapasztaljak egy olyan életet és örömöt, ami nem volt a családomban.”
1983-ban édesapja, Donald az egyik első ember lett az Egyesült Államokban, akinél AIDS-et diagnosztizáltak, és így tudta meg a családja, hogy a baptista lelkész és kórusvezető titkos, homoszexuális életet élt. Heche szerint apja soha nem ismerte be, hogy meleg. A betegségben 45 éves korában halt meg. „Azt hiszem, apám szexfüggő volt. Szerintem mindenkit szexuális lénynek tekintett” – mondta Anne, akiben a gyermekkori abúzus súlyos sebeket ejtett. Az Anne-hez hasonló sorsú gyerekek sérülései ugyanis súlyos következményekkel járnak, és ezen az sem segít, hogy a gyermekekkel foglalkozó szakembereknek gyakran nincs elegendő és adekvát ismerete a szexuális visszaélésekről, az áldozatok és elkövetők jellemzőiről, a bűncselekmények felismeréséről, kezeléséről és az áldozatok rehabilitációjáról. Pedig hatalmas ára van annak, ha ezek az esetek nincsenek megelőzve, a szakértők szerint ugyanis minden egyes megtörtént bűncselekmény egy újabb tönkretett élet, mivel a szexuális bántalmazás visszafordíthatatlan károkat okoz a gyermekek pszichéjében. Ha pedig az illető még a kellő segítséget sem kapja meg, végképp nagy az esély arra, hogy a fel nem dolgozott traumára függőségek, pszichés problémák, diszfunkcionális párkapcsolati mechanizmusok rakódnak.
Steve Martin és Anne Heche a „Picasso at Lapin Agile” című darab díszbemutatóján, 1994-ben (Fotó: Ron Galella/Ron Galella Collection via Getty Images)
Heche élete is egyre inkább kezdett kisiklani, gyógyszerfüggőséggel küzdött, és a könyvében azt is leírja, hogy a húszas évei alatt sokkal idősebb férfiaknál keresett menedéket. Romantikus viszonya volt a komikus Steve Martinnal és a Fleetwood Mac gitárosával, és Lindsay Buckinghammel.
„Azt hiszem, én és a nővéreim bizonyos szempontból elkezdtünk egy igazi apa után kutatni” – írta a könyvében.
Anne családjában egymást érték a tragédiák. Az egyik nővére csecsemőkorában halt meg szívproblémák miatt, apja és bátyja pedig 1983-ban, néhány hónap különbséggel hunytak el (a legidősebb nővér 2006-ban halt meg agydaganatos betegségben). Haláluk után az édesanyjával együtt élt egy apró lakásban, és csak akkor szabadult el otthonról, amikor megkapta első fontos filmszerepét, ami elhozta számára a sikert.
De ez sem tudta megmenteni
Anne már épp ott állt a hírnév kapujában, amikor a magánéleti döntései és furcsa tettei miatt hirtelen Hollywood kispadján találta magát.
Ehhez pedig elég volt egy leszbikus szerelem, a kipakolt családi szennyes, és egy egészen furcsa este története.
De menjünk vissza egy kicsit, a karrierje kezdetére: Heche még le sem érettségizett, amikor szerepet kapott az Another World című sorozatban a nyolcvanas évek végén. Kettős szerepet kellett alakítania: a visszafogott Marley-t és ikernővérét, az ösztönvezérelt, önfejű Vickyt. Heche a szappanopera műfaji keretei között meglepően jól árnyalta a lány két személyiségét, amiért 1991-ben Emmy-díjat kapott. Akkoriban, Amerikában nehezen lehetett kitörni azoknak a színészeknek, akik sorozatokban kezdtek el játszani, de Heche-nek sikerült.
Eleinte apró szerepek találták meg, mint az Elijah Wood-os Huckleberry Finn-adaptációban vagy Az esküdt jogi thrillerben, de szerethető nőt alakított a Walking and Talkingban, Nicole Holofcener filmjében pedig Catherine Keenerrel, Liev Schreiberrel és Todd Fielddel játszott együtt. 1997-ben igazi sikerszériája volt, négy mozifilmjét mutatták be. A Fedőneve: Donnie Brascóban Johnny Depp oldalán tűnt fel feleségként, és játszott a Tudom, mit tettél tavaly nyáron tinihorrorsikerében, az Amikor a farok csóválja politikai szatírájában, valamint a Tűzhányó című katasztrófafilmben Tommy Lee Jonesszal.
Az utóbbi filmjének premierjén nagy felháborodást keltett, és sokak szimpátiáját elvesztette. A bemutatóra ugyanis barátnőjével, Ellen DeGeneres színésznővel szeretett volna elmenni, és hiába próbálták erről lebeszélni, Heche nem engedett, és végül együtt vonultak be DeGeneresszel. A stúdió munkatársai a vetítés vége előtt megkérték a párt, hogy diszkréten távozzanak a moziból. Heche szexuális identitása lett a fő téma, a bulvárlapok rengeteget cikkeztek róla és a barátnőjéről. Ne feledjük, még a kilencvenes évek végén járunk, amikor a homoszexualitás szégyellnivaló dolog volt, és összekötötték az AIDS terjesztésével. Itt azt is fontos megjegyezni, hogy Anne-nek ez volt az egyetlen (saját bevallása szerint is) leszbikus kapcsolata, a szexuális identitását sosem kívánta skatulyázni, ám a média ráragasztotta a leszbikus címkét.
Ellen DeGeneres és Anne Heche az 1997-es Emmy díjátadó gálán (Fotó: Bob Riha, Jr./Getty Images)
A színésznő egyre rosszabb mentális állapotba került: ekkoriban alakult ki nála a gyógyszerfüggősége, pánikrohamokat kapott, az ideg-összeroppanás szélére sodródott, az élete minden értelemben lejtmenetbe került. A Hat nap, hét éjszaka volt Heche utolsó sikerfilmje, és eztán főleg bukásokban játszott. Egyre nehezebben viselte az utána loholó lesifotósokat, az újságírókat, akik akkoriban különösen kemények voltak, és nem egy hírességet kergettek a halálba vagy az őrületbe.
A krach akkor ütött be igazán, amikor barátnőjével 2000 augusztusában szakítottak. Pár órával később az összefüggéstelenül beszélő, alsóneműt viselő Anne bekopogott egy idegen házába, Kalifornia középső részén, megivott egy nagy pohár vizet, lezuhanyozott, majd felvetette az elképedt tulajdonosnak, hogy nézzenek meg egy filmet. A férfi kihívta a rendőröket, akikkel Heche közölte, hogy ő Isten, és mindenkit elvisz az űrhajóján. A sajtó kíméletlenül lecsapott az ügyre, miközben a színésznő idegösszeomlást kapott, és úgy tűnt, hogy soha többé nem fog Hollywoodban talpra állni.
Anno Larry King műsorvezetőnek azt is elmesélte, hogy ez idő alatt egy fantáziavilágba menekült, amelyet még gyermekkorában talált ki, hogy elmeneküljön a bántalmazások szörnyűsége elől. Elmondta, hogy beszélt Istennel, akit „Chunas”-nak hívott, és hogy egy különleges közös nyelven kommunikáltak egymással. Ugyanebben az interjúban azt is elmondta: „Azt hiszem, sokan azt gondolhatják, hogy megőrültem. Nem hiszem, hogy őrült vagyok. Azt hiszem, hogy átmentem egy őrült életszakaszon, ami 31 évig tartott.” Hozzátette: „Az őrületem nélkül már nem is élnék” – mondta, arra utalva, hogy az alternatív univerzumok tökéletes menekülést jelentettek számára. Ez a képzelt világ szintén jellemző a súlyosan traumatizált, főleg szexuálisan bántalmazott gyermekekre.
Nem ritka, hogy kettős személyiséget alakítanak ki, mert csak így tudják elviselni azokat a szenvedéseket, amelyeket ráadásul azok az emberek okoznak nekik, akikben megbíznak.
Élt, csinálta a dolgát, de nem lelt enyhülésre
Heche a problémái ellenére folytatta a filmezést, de jobbára csak mellékszerepeket kapott, néha ugyan jó filmekben is, mint a Születésben Jonathan Glazertől. Közben népszerű sorozatokban tűnt fel, egyebek mellett az Ally McBealben és a Kés/alattban. A főhős elvált feleségét alakította a Hung – Neki áll a zászló három évadában. Ami a magánéletét illeti, időközben lett két gyermeke. 2001-ben hozzáment Coleman „Coley” Laffoonhoz, Homer nevű fiuk pedig 2002-ben született meg, de 2009-ben elváltak. Heche Laffoon-t a Férfiak a fák között sztárja, James Tupper miatt hagyta el, akivel 2009-ben született egy Atlas nevű fia. A pár azonban nem maradt együtt, 2018-ban hivatalosan is búcsút intettek egymásnak. A színésznő állítólag halála előtt a sztár bőrgyógyásszal, Peter Thomas Rothtal járt.
Anne az édesanyjával sosem rendezte a viszonyát, Nancy állítása szerint a lánya döntése volt az, hogy nem beszéltek egymással. A lánytestvérével, aki korábban azt nyilatkozta a memoárja kapcsán, hogy szerinte nem történt meg az, amit Anne az édesapjáról állít, az utolsó években közelebb kerültek egymáshoz. Magával azonban sosem jött rendbe.
James Tupper, Anne Heche és fia, Homer a Cirque du Soleil egyik előadásán, 2011-ben (Fotó: David Livingston/Getty Images)
Augusztus 5-én a színésznő egy podcastban azt mondta, hogy a beszélgetés előtt vodkát és bort ivott, mert nagyon rossz napja volt. Pár órával később csaknem 150 kilométer/órás sebességgel belerohant egy Mar Vista-i házba: a járműve és a ház azonnal lángba borult. 59 tűzoltónak több mint egy órába telt, mire eloltották a lángokat és óvatosan kihúzták Heche-t a roncsokból. Látták, hogy kínzó fájdalmak közepette vonaglik a sérüléseitől. A jelentős tüdősérülése miatt azonnal lélegeztetőgépre kapcsolták, és a West Hills Kórház Grossman Burn Centerében kezelté.
Mielőtt autójával az 1766 South Walgrove Avenue-n lévő házba hajtott volna, délelőtt 11 óra körül először egy Los Angeles-i lakóháznak ütközött autójával. A halálba száguldó Anne-ról a bámészkodók egy fényképet készítettek, ezen egy vodkásüvegnek látszó tárgy is látható.
A hatóságok végül megállapították, hogy Heche szervezetében nem volt alkohol, de a baleset idején kokain és fentanil hatása alatt állt.
Családja Anne korábbi kérésének eleget téve úgy döntött, hogy az agyhalottnak nyilvánított színésznőt életben tartják gépek segítségével, addig, amíg az orvosok megállapítják, elég egészségesek-e a szervei az transzplantációkhoz. Miután ez megtörtént, elengedték Anne-t, hátha máshol békére talál.
