Nyílt levél a kavarós kollégához

Nem áll szándékomban megszólítani, tudod te magadról, hogy melyik kolléga vagy. Az, aki nem néz bele a szemembe, ha találkozunk a konyhában, morog valamit az orra alatt, amit köszönésfélének is lehet értelmezni, aztán szalad a főnökhöz, hogy terjessze rólam a kitalált történeteket. Nem tudom, mi bajod van velem konkrétan, nem emlékszem, hogy tettem volna ellened valamit, jó eséllyel már te sem tudod, miért gyűlölsz ennyire immár hat éve.

Létezik első pillantásra szerelem és a te kollegáris viselkedésedből úgy tűnik, létezik az első pillantásra utálat is. Amikor az első napomon körbevezettek az irodában, már úgy viselkedtél, úgy néztél rám, mintha egy kupac kutyagumi lennék. Előfordul nyilván, hogy nem szimpatikus valaki, de attól még lehet kulturáltan együtt dolgozni, ha már egy munkahelyre sodort az élet. A legpokolibb időszakom az volt a cégnél, amikor a közvetlen felettesem voltál, akkor nagyon rezgett a léc mindennap, hogy felmondjak, annyira nehezen viseltük egymás közelségét. Szerencsére ezt hamar észrevették mások is feljebb a rangsorban, így pár hónapig tartott csak a tortúra, utána gyorsan szétszedtek minket.

Ne fúrd a háta mögött a kollégát! (Kép: Getty Images)

Nem akarok jóban lenni veled, nem akarok tőled igazából semmit. Nem kell beszélgetni, nem kell köszönni sem, egyáltalán nem érdekel az életed és nem akarom elmesélni az enyémet sem. A munkában is el tudnánk kerülni egymást, nagyon ritkán van dolgunk egymással a feladataink terén, és ez jól is van így. Teljesen jól el tudnánk létezni egymás mellett, ha neked nem lenne az a fixa ideád, hogy engem valahogy befeketíts a főnökömnél. A gond csak az, hogy vannak jóakaróim, akik szállítják a híreket, hogy miket beszélsz rólam a hátam mögött. Miért nem lehet csak csendben elkerülni engem, ha ennyire nem bírod a társaságomat? Miért kell terjeszteni egy kollégádról féligazságokat és hazugságokat? A pénzem vagy a pozícióm kell? Ezt nem hinném, neked is jó fizetésed és jó állásod van itt, miért akarnál az enyémre pályázni? Vagy csak bosszantalak azzal, hogy lélegzem? Dehát mit ártottam én neked?

Az is lehet, hogy csupán annyi a titok nyitja, hogy emlékeztetlek valakire a múltadból, akire nem szeretsz emlékezni. El tudom azt is képzelni, hogy valamelyik exed ugrik be rólam neked, ezért aztán rajtam állsz bosszút az iránta érzett haragodban. Vagy nincs ennyire bonyolult pszichés háttér, csak egész életedben egy bántalmazó voltál, és már gyerekkorodban is kipécézted magadnak a gyengébb gyerekeket, hogy a cikizésükkel, csúfolásukkal, bántásukkal nagyobbnak érezd magad. Már hat éve tűröm, amit művelsz a hátam mögött, de nem tettem semmit, mert nem akarok lealacsonyodni a te szintedre. Tudom, hogy milyen munkát végzek, tudom, hogy jó ember vagyok, nem lesz elég ahhoz a kavarásod, hogy megingasd az önmagamba vetett hitemet. Mérgezd csak tovább a saját lelkivilágod azzal, hogy engem fúrsz a hátam mögött, csak te leszel még keserűbb tőle, rólam már lepereg.