A húszas évei elején járó Nyikitát nem sok különbözteti meg a kortársaitól, első ránézésre egy tipikus városi, pályakezdő fiatal. Egy nagy különbség azonban mégis van: Nyikita orosz. Egy olyan országból származik, ami – bár tagadják, de egyértelműen – háborúban áll, és ahol a fiatal férfiakat bármikor a frontra küldhetik. Az, hogy egy budapesti kávézó teraszán beszélgethetünk vele, csak a szerencsén és a saját akaraterején múlott.
„Először 2018-ban jártam Magyarországon, egy barátomat meglátogatni jöttem” – meséli. Nyikita saját bevallása szerint szinte azonnal beleszeretett a nyelvbe és a kultúrába, így már akkor eldöntötte, hogy egy nap itt fog élni. A látogatás azonban véget ért, és neki haza kellett térnie a kazah határ menti szülővárosába, ahol soha nem érezte jól magát.
„Tizennégy voltam a Majdan téri tüntetések és az azt követő krími konfliktus idején. Édesapám oldalán félig ukrán vagyok, így nagyon sokat olvastam az ukrán és külföldi oldalakat.
Minél több dolgot tudtam meg, annál világosabbá vált számomra, hogy Oroszország a rossz oldalon áll
– teszi hozzá.
„A magyar barátaim nélkül nem tudom, hogyan éltem volna túl” (Fotó: Neményi Márton)
A kamasz Nyikita hangot is adott a politikai nézeteinek, ami miatt rengeteg atrocitás érte mind az iskolában, mind otthon. Édesapja, bár ukrán származású, a putyini kormányzat elkötelezett híve. „Volt, hogy a véleménykülönbségek miatt egyszerűen megvert vagy elzavart otthonról” – mondja.
Ebben az időben kezdett el játszani egy online játékkal, amin keresztül megismerkedett egy magyar fiúval, Csongorral, aki a legjobb barátja lett. Őt látogatta meg idén februárban is, amikor kitört a háború. Nyikita ekkor már magyarul tanult, és tudatosan készült arra, hogy elhagyja Oroszországot, saját bevallása szerint pedig a konfliktus kitörése sem lepte meg. Ezután még egyszer hazament, hogy befejezze az egyetemet és pénzt gyűjtsön az újrakezdéshez.
„Nem származom gazdag családból, így magamnak kellett megteremteni a kiutazásom feltételeit. Szerencsére még a mozgósítás előtt, augusztus 14-én vissza tudtam jönni Magyarországra, ekkor kezdtem el munkát keresni. Három hónapom volt állást találni, mert addig élt a vízumom” – összegzi.
Ez az időszak nem volt könnyű a fiatal férfi számára: a szankciók miatt az EU-n belülről nem tudta elérni az orosz bankszámláját, munkaszerződés és tartózkodási engedély nélkül pedig nem tudott magyar számlát nyitni. Később kriptovalután keresztül próbálta kimenteni a pénzét, de miután az orosz állam leállítatta a tranzakciókat, ahhoz sem tudott hozzáférni.
„A magyar barátaim nélkül nem tudom, hogyan éltem volna túl. Nagyon sokat segítettek, nem csak anyagilag, hanem mentálisan is. Rengeteget köszönhetek nekik” – meséli. Nyikita kálváriája akkor ért véget, amikor munkát kapott egy debreceni cégnél. Most már csak az van hátra, hogy a magyar idegenrendészet megadja neki a munkavállalási engedélyt, és elkezdhessen dolgozni. „Ha meglesz a magyar számlám, az első dolgom az lesz, hogy pénzt utalok az ukrán hadseregnek” – teszi hozzá mosolyogva.
Fotó: Neményi Márton
Arra a kérdésre, hogy valaha vissza fog-e térni Oroszországba, a válasz határozott nem. Bár az édesanyja és a nővére nagyon hiányzik neki, Nyikita azt valószínűbbnek tartja, hogy idővel inkább őket is kihozza, minthogy ő menjen haza.
Normális életet szeretnék élni: békében dolgozni, családot alapítani. Ez ma Oroszországban nem lehetséges. Ott nem vár rám más, csak a halál
– válaszolja. Ez az eltökéltség az oka annak is, hogy Nyikita arccal és névvel vállalja az interjút, akármennyire kockázatos.
„Tudom, hogy nem fogok visszatérni. Ha nem kapom meg a munkavállalási engedélyt, és el kell hagynom Magyarországot, akkor Kazahsztánba fogok menni, és ott próbálok majd új életet kezdeni. Eltökélt vagyok, mert van egy célom” – összegzi.
„Haza szeretnék menni, de félek, hogy többet nem fogok tudni eljönni”
Nem mindenki olyan bátor, mint Nyikita: Alina, Kátya és Okszána inkább a nevük megváltoztatását kérik. Ők – ha nem is a közeljövőben – még szeretnének visszatérni Oroszországba, és tartanak attól, hogy a véleményük miatt bajba kerülhetnek. A három lány önkéntesként érkezett Magyarországra 2021 őszén: Alina és Okszána egy fővárosi, Kátya pedig egy vidéki intézményben dolgozik. Mindhárman egyetemet végeztek, és a húszas éveik második felében járnak.
Alinának és Okszánának az önkénteskedés egy kalandnak indult: mindketten a mesterképzésük befejezése után döntöttek úgy, hogy mielőtt elkezdenek dolgozni, kihagynak egy évet, és megismerkednek egy új kultúrával. Amire azonban senki sem számított, az az volt, hogy idén februárban kitört a háború. A segélyszervezet, aminél a lányok dolgoznak, részt vett az ukrán menekültek ellátásában, ők pedig tolmácsként napi 8-10 órában segédkeztek.
Ez nagyon megterhelő volt lelkileg. Nem könnyű belegondolni abba, hogy ezek az emberek a te országod miatt kényszerültek menekülésre
– mondja Alina. A másik kérdés, ami felötlött bennük, hogy hogyan tovább. Az önkéntes projekt, amiben részt vesznek, egy évre szól, utána el kell hagyniuk az országot.
„Természetesen haza szeretnék menni, de attól félek, hogy utána nagyon nehéz lesz vízumot kapni. Az elmúlt három év alatt négy országban éltem, imádok utazni, nehéz lenne, ha Oroszországban ragadnék” – mondja Okszána, aki külföldön szeretne doktorizni és dolgozni. Ha ott megteremtette az anyagi biztonságot, és olyan állampolgárságot kapott, ami lehetővé teszi a szabad utazást, akkor szívesen visszatérne a hazájába látogatóba.
Egy fiatal nő hallgatja Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédét a tévében, szentpétervári otthonában (Képünk illusztráció – fotó: Sergei Mikhailichenko/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)
Alina szintén úgy érzi, hogy jobb, ha külföldön marad. „Eléggé össze vagyok zavarodva, nem is tudom, hogy mit gondoljak…, a családom és a barátaim azt mondják, hogy semmiképpen ne menjek haza. Nemzetközi tanulmányokat és angolt tanultam az egyetemen, ami a mostani orosz politikai helyzetben teljesen haszontalanná vált” – meséli. A két lány ugyan próbált munkát találni Magyarországon, de nem jártak sikerrel: szerintük a legtöbb munkaadó megretten attól, hogy az orosz munkavállalóknak tartózkodási engedélyt kell intézni.
Okszána szerint hiába van megfelelő szakképesítésük, még a nagyvállalatok sem veszik fel őket az állampolgárságuk miatt. Neki és Alinának az a terve, hogy Törökországba mennek, és ott próbálnak munkát találni átmenetileg. A turizmusban nagyon nagy kereslet van az orosz anyanyelvű dolgozókra – vélik. Ha ez nem jön össze, akkor pedig hazamennek.
Kátya velük ellentétben biztosan marad Európában.
Harminchoz közel jó munkám és saját lakásom van otthon, mégis rettegek attól, hogy vissza kell térnem egy olyan országba, amit egy diktátor ural
– mondja. Szerencsére erre egy darabig biztosan nem fog sor kerülni – meséli –, mert ösztöndíjat kapott egy litván egyetemen, ott fogja elvégezni a mesterképzést.
Az ügyvéd szerint nehéz, de nem lehetetlen Magyarországon maradni
Az általános mozgósítás és a putyini rezsim elől menekülő oroszok kérdése a háború előrehaladtával egyre sürgetőbbé válik. Sok fiatal orosz férfi a környező országok, Grúzia, Kazahsztán és Törökország felé menekül a hadkötelesség elől, de rengeteg olyan is van, aki az Európai Unióban keres menedéket. Az ő helyzetük napról napra nehezebb, mert sok EU-s ország szigorított a beutazás feltételein – ebből a szempontból Magyarország kivétel, mert hazánk továbbra is gond nélkül ad Schengen-vízumot orosz állampolgároknak, amennyiben a kérelmezők megfelelnek a jogszabály által támasztott követelményeknek.
Talán ez is közrejátszik abban, hogy az utóbbi időben egyre több orosz klienssel találkozik Dr. Dénes Dávid ügyvéd. A bevándorlási ügyekkel is foglalkozó szakember szerint a Magyarországra bevándorolni szándékozó oroszoknak több lehetőségük is van.
„Ha valaki talál munkát, akkor azzal egyértelműen kaphat tartózkodási engedélyt is, emellett pedig egyéb üzleti célú tevékenységekkel vagy extrém esetben ingatlanvásárlással is lehet ilyen tartózkodási engedélyért folyamodni” – mondja, hozzátéve, hogy ez utóbbi időben bizonytalanná vált, mert néhány kormányhivatal már nem engedélyezi az oroszok számára az ingatlanvásárlást.
Bár Magyarországon közel húszféle engedélytípus van, mind szigorú feltételekhez kötött: meg kell felelni az anyagi, jogi és a bürokratikus szempontrendszernek is. Arra a kérdésre, hogy miért nehéz egy EU-n kívüli országbeli állampolgárnak munkát találni, az ügyvéd szerint alapvetően a rendszer sajátosságaiban kell keresni a választ.
Sajnos Magyarországon akár több hónapot is igénybe vehet a munkavállalási engedély beszerzése, főleg most a menekültkrízis miatt. Munkavállalási engedély hiányában pedig nem lehet jogszerűen foglalkoztatni harmadik országbeli állampolgárt. Érthető, hogy nem mindegyik munkáltató szeretne ennyi időt várni arra, hogy megérkezzen az ő általa foglalkoztatni kívánt személy, úgyhogy ilyen esetben olyan személyt részesítenek előnyben, aki vagy magyar, vagy pedig már van valamilyen engedélye, amivel tud dolgozni
– részletezi.
Több európai országban, például Németországban adnak menekültstátuszt az ellenzéki érzelmű oroszoknak, azonban erre Magyarországon csak akkor van lehetőség, ha megfelelnek a törvény által támasztott szigorú követelményeknek, azaz igazolják, hogy otthon üldözésnek vagy közvetlen veszélynek vannak kitéve.
„A menedékes státuszt (ideiglenes védelmet) az ukránok most a háború miatt gyorsított eljárásban, könnyített feltételek mellett kapják meg” – összegezi a szakember.
A legjobb megoldás persze az lenne, ha véget érne a háború – erre azonban a közeljövőben nincs túl sok esély.
