Ha gyerekként egy olyan szülő mellett nőttél fel, aki folyamatosan kritizálta a külsődet vagy a viselkedésedet, tetteidet, akkor jó eséllyel problémáid akadnak felnőttkorodban az önértékeléssel és az emberi kapcsolatokkal. Seth J. Gillihan, Ph.D. pszichológus leírta azt a 10 jelet, amiből felismerheted, ha neked is azért vannak nehézségeid jelenleg, mert túl sokat kritizáltak a szüleid gyerekkorodban.
1. Nem bízol magadban
Az állandó kritika gyerekként az érezteti veled, hogy amit gondolsz, érzel vagy teszel, az valahogy rossz, nincs rendben, emiatt aztán önbizalomhiány alakulhat ki nálad, ami azzal is együtt jár, hogy folyamatosan megkérdőjelezed saját magad.
2. Félsz az új kihívásoktól
Az önbizalomhiány és az alacsony önbecsülés miatt nehéz bízni abban, hogy képes vagy felnőni egy új kihíváshoz, feladathoz. Gyakran arra jutsz, hogy inkább biztosra mész, és nem is próbálkozol változtatni a nem megfelelő körülményeken, mert az magában hordozza a kudarc kockázatát. Márpedig gyerekként megtanultad a kritikus szülőtől, hogy a kudarc elfogadhatatlan.
3. Nehezen tudsz talpra állni, ha hibázol
Tévedni emberi dolog, de amikor ez a tévedés, hiba a tiéd, úgy érzed, mintha megerősítést kapnál a hiányosságaidról. Még egy egyszerű hiba is emlékeztethet minden korábbi kudarcodra, miközben az önértékelésed zuhanórepülésbe kezd.
4. Jellemző rád a maximalizmus
A tökéletességre való törekvésedet nem a munkádra való büszkeség hajtja, hanem a félelem attól, hogy elrontasz valamit, és leleplezed az alkalmatlanságodat. Hiszen egész gyerekkorodban azt éreztették veled, hogy alkalmatlan vagy mindenre.
Kép: Getty Images
5. Sokáig tart egy feladat elvégzése
Egy e-mail megszerkesztése, egy születésnapi kártya kiválasztása, egy dolgozat megírása vagy bármi más hosszú időt vehet igénybe, mivel megpróbálod elkerülni, hogy hibát kövess el. Még a határidőket is lekésheted, mert a tökéletességre törekvés akadályozza, hogy elkészülj a feladatokkal időben.
6. Állandóan bocsánatot kérsz
A szüleid rendszeresen éreztették veled gyerekkorodban, hogy te vagy a hibás, ezért könnyen feltételezed felnőttként, hogy mások is ugyanígy látnak téged. Amikor a barátaid azt mondják neked, hogy nem kell folyton bocsánatot kérned, még az is lehet, hogy bocsánatot kérsz, amiért bocsánatot kérsz.
7. Gyakran védekezel
Magyarázkodsz és védekezel, mert gyerekkorodban megtanultad, hogy résen kell lenned, mert bármikor érhet verbális támadás, kritizálás. Védekező reakcióid miatt a barátaid vagy a párod esetleg megütköznek a viselkedéseden, és túlérzékenynek nevezhetnek, mert túlreagálod a szituációkat.
8. Nehezen hiszed el, hogy szerethető vagy
Még ha a barátok és a családtagok ki is fejezik szeretetüket, legbelül azt gyanítod, hogy igazából biztos elegük van belőled. Ez az érzés különösen erős lehet, ha a szüleid zavaros, vegyes üzeneteket küldtek feléd gyerekkorodban a viselkedésükkel, amikor az egyik pillanatban kedvesen bántak veled, a másikban pedig kemény szavakkal lehordtak.
9. Ritkán érzed magadénak a bókokat
Ha valaki valami kedveset mond neked, megtalálod a módját, hogy eltereld magadról a figyelmét, gyakran pont egy önkritikus megjegyzéssel. Ha például azt mondják, hogy tetszik az új inged, azt válaszolod, hogy nem a legjobb szín, nem igazán illik hozzád. Így vagy úgy, de semlegesítesz minden pozitívumot, ami rád irányul.
10. Szociális szorongásod van
Mivel nem bízol mások pozitív visszajelzéseiben, ezért gyakran félsz az ítélkezéstől vagy a kritikától. Aggódsz amiatt, hogy kínos helyzetbe hozod magad a munkahelyeden, megalázó dolgot csinálsz nyilvánosan, vagy furcsának tűnsz másoknak a beszélgetésekben – ezért inkább visszavonulsz a csigaházadba és kerülöd az embereket, amennyire lehetséges.
Természetesen nem mindenkinél alakulnak ki ezek a minták, de ha sok jelben magadra ismersz, szánj egy pillanatot arra, hogy átgondold a gyerekkorodat és a szüleiddel való kapcsolatodat, illetve azt, hogy mindez hogyan járulhatott hozzá a jelenlegi lelkiállapotodhoz.
