Gyakran emlegetjük az érzelmi intelligencia fontosságát. Arról azonban ritkán esik szó, hogyan tudjuk ennek fejlesztésében segíteni gyermekünket. Pedig a kérdésnek egyre kiemeltebb helyen illene szerepelni, hiszen egyre több kutatás mutat rá az érzelmi intelligencia és az életben való sikeresség közötti erős összefüggésre.
Mi is az az érzelmi intelligencia?
Számos kompetencia kapcsolódik az érzelmi intelligenciához és teszi azt teljessé. Ide tartozik az érzelmek helyes felismerése és beazonosítása, az érzelmekről való kommunikáció képessége – nem csupán sajátjaink, de másoké is. Részét képezi az érzések megélése és kontrollálása, sőt a problémamegoldás, alkalmazkodóképesség, stresszkezelés és akár az önmegvalósítás is. Az EQ tehát rendkívül komplex.
Veszélyben az óvodások
Míg korábban elsősorban tizenéves, de legalábbis iskoláskorú gyerekek életének volt szerves része a különóra, mára a kimerült, akár kiégett gyerekek életkora egyre alacsonyabbra tolódik. „Egyre inkább találkozunk kiégett gyerekekkel, akár már óvodáskorban is. Lehet még egy óvodásnak is bonyolultabb és összetettebb a napi programja, mint a miénk, beleértve a különórákat, nyelvtanulást vagy sportot” – veti fel a problémát dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner, egyetemi oktató, akit a Szülők Napja rendezvényén Borsos Dorottya kérdezett.
Gyermekünk számára első éveiben a biztonság és a játék elengedhetetlen (Fotó: GettyImages)
A jelenség pedig azért jelent komoly problémát, mert az érzelmi intelligencia fejlődésére is kihat. „Annál fejlesztőbb tevékenység egy gyerek életében, mint a szabad játék, a mese és strukturálatlan szabadidő, nincs. És ezt később nem fogja már megkapni. Az EQ fontos része, hogy belső képeket alkossunk, megszelídítsük a frusztrációinkat, szorongásainkat… Ennek a képességét nem különórákon fogja megkapni a gyerek. Neki az lenne a dolga, hogy játsszon, nézze a felhőket és hallgassa, ahogyan nő a fű” – fejti ki a szakértő.
A különórák persze néhány éves korban is hasznosak lehetnek, amennyiben a gyermek élvezi és szereti azt. És amennyiben csupán néhány alkalomról van szó, tehát nem veszi el a szabadidő lehetőségét.
Így fejlődik a gyermek EQ-ja életkora alapján
Minden életkornak megvannak a sajátosságai és fontos mérföldkövei, az egyes szakaszokban más-más készségeket sajátít el egy gyermek, érzelmi intelligenciája pedig így válik egyre komplexebbé.
1. Születéstől óvodáig
„A legkisebbeknél, akár már a méhen belüli életben is a legfontosabb az érzelmi biztonság megalapozása. Annak átadása, hogy a világ egy jó hely, ahol figyelnek rá, kielégítik a szükségleteit, felismerik, hogy mikor éhes vagy éppen mikor fáradt” – hangsúlyozza dr. Kádár Annamária. Mint mondja, nagyjából 3,5 éves kora környékén érik meg egy kisgyerek arra, hogy közösségbe menjen, még akkor is, ha a gyakorlat sajnos sokszor nem ezt mutatja.
2. Óvodától iskoláig
Ebben az életkorban a gyerekek már egyre jobban érzik az alapérzelmeket, azt is kezdik megtapasztalni, hogyan lehet ezeket szabályozni. Az érzelmek kontrollálását azonban csak kisiskolás korban teszik igazán magukévá.
Kulcsfontosságú az érzelmi intelligencia fejlődésében, hogy gyermekünknek legyen lehetősége és ideje is játszani, szemlélődni (Fotók: GettyImages)
3. Kisiskolás évek
„Kisiskolás korban is támogathatjuk az gyerekeket az EQ fejlesztésében. Itt már nagyon fontos, hogy lássanak követhető mintákat, legyenek példaképeik“ – emeli ki a szakértő hozzátéve, hogy ebben a korban természetes módon a gyerek már szeretné a korábbi idealizált szülő képét hús-vér emberré alakítani, ezért különösen hasznos, ha látja, hogy képesek vagyunk hibázni és nevetni is önmagunkon.
„Engedjük megélni az érzéseit, ne bagatellizáljuk azokat, ne becsüljük alá, és saját érzéseinket is validáljuk. Anya és apa szeretheti egymást úgy, hogy néha igenis mérgesek egymásra. Teljesen rendben van, hogy többféle érzés, esemény és történés van egy családban. Fontos viszont a humorérzék, a derű és az, hogy kínunkban képesek vagyunk nevetni is, vállalni a hibákat és a kritikát is” – részletezi a pszichológus. Mindezek ugyanis kulcsszerepet játszanak gyermekünk fejlődésében.
4. … és kisiskola után?
Dr. Kádár Annamária szerint minden egyes viselkedést a gyermek megszokott viselkedéséhez érdemes viszonyítanunk. Ahogyan ő fogalmaz: „a gyerek előző történéséhez”. Attól függően ugyanis, hogy milyen típusú a gyermek, teljesen normális lehet az esetében sok olyasmi, amire más gyerekekre kevésbé jellemző. Egy elemző típusú, zárkózottabb gyermek kamaszkorában sem meglepő, ha kortársaihoz képest kevésbé szeret társaságba járni, szívesebben zárkózik be inkább a szobájába.
Ha azonban úgynevezett „kontroller” gyermeket nevelünk, aki már óvodában is határozottan elmondta a menzán a kritikáját az ételről, akkor nincs benne semmi meglepő, ha rendszeresen hív be minket, szülőket majd középiskolában az osztályfőnök vagy akár az igazgató.
