nlc.hu
Életmód

Az érzelmi intelligencia sokkal többet takar, mint amit a két szó alapján gondolnánk

Érzelmi intelligenciája mindenkinek van, és fejleszthető

Napjainkban egyre fontosabbá válik az érzelmi intelligencia kutatása, mérése és nem utolsó sorban a fejlesztése. Szakembert kérdeztünk az EQ-ról.

Az érzelmi intelligencia egy viszonylag új terület, amellyel ugyan már a XX. század elején elkezdtek foglalkozni, komolyabban azonban csak a XX. század második felében indult be a kutatása. Egészen pontosan, először E.L. Thorndike, a Columbia egyetem munkatársa érdeklődött a társas intelligencia iránt, ami a másokkal való kapcsolatteremtés és fenntartás képességét határozza meg. Bő öt évtizeddel később, 1975-ben pedig Howard Gardner adta meg a kezdőlökést a több részből álló intelligencia modelljének kialakulásához: nyolcféle különböző intelligenciát azonosított be, ezt további kutatások két továbbival bővítettek. Fontos nevek még ezen a területen John D. Mayer és Peter Salovey, akik már a pszichológiával is összekötötték az érzelmi intelligenciát, amelyet az érzelmi információk megértéseként és az érzelmekkel való érvelés képességeként definiáltak. Az ő munkásságukra épített a kilencvenes években Daniel Goleman, aki ezt még alaposabban kibővítette. Félreértésekből sincs hiány a fogalommal kapcsolatban, ezért úgy gondoltuk, egy szakértőt kérünk meg, hogy tisztázza a kérdéseket.

Simon Anna EQ-tréner, smartfluencer egyből rá is mutatott, hogy biológia-kémiatanári háttere miatt ő maga sem rokonszenvezik a kuruzslással, hanem a mérésekkel és kísérletekkel alátámasztható, igazolható tudományos módszerekben hisz. A lényeget azonban mondja el ő maga.

Kezdjük az elején, mert ugyan sokszor dobálózunk az érzelmi intelligencia kifejezéssel, de valószínűleg sokak számára nem teljesen világos, hogy mit is takar ez a szókapcsolat. Segítene ezt tisztába tenni?

Nagyon egyszerű: az érzelmi intelligencia röviden annyit tesz, mint okosnak lenni az érzelmekkel kapcsolatban. Jó hír, hogy mindenkinek van érzelmi intelligenciája, ha pedig megvan az ehhez szükséges nyitottság, mindenki tudja fejleszteni is.

Az érzelmi intelligencia foglalkozik az érzelmek helyes felismerésével, kifejezésével, az érzelmekről való kommunikáció képességével. Fontos, hogy nemcsak a saját érzelmeinkről van szó, hanem másokéról is, amelyeket megfelelő módszerekkel a magunk és a másik fél számára is kívánatos irányba el tudjuk mozdítani. Itt fontos szerephez jut az empátia, amely irányulhat kifelé is, azaz tudok együtt érezni a másikkal, anélkül, hogy az összes érzelmi terhét átvenném, de lehet önempátia is, amikor felismerem, hogy most saját magamat kell egy kicsit jobban szeretnem.

Simon Anna érzelmi intelligencia trénerrel beszélgettünk

Simon Anna EQ-tréner szerint az érzelmi intelligencia mindenkinél fejleszthető (Fotó: Simon István/smartfluencer.hu)

A pozitív pszichológia sokszor emlegeti az optimizmust, ami szintén az általam használt megközelítés szerint az érzelmi intelligencia egyik kompetenciája. A közhiedelemmel ellentétben az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig rózsaszín szemüvegen át látjuk az életet, hanem egyfajta egészséges lelki egyensúlyt, ami lehetővé teszi, hogy meg tudjam nézni valaminek a pozitív és negatív oldalát is, a pozitív oldalból tudjak erőt meríteni, a negatív oldalban viszont meglássam a lehetőségeket. Egy optimista a problémában meglátja a lehetőséget, a pesszimistát fogságba ejti maga a probléma.

A közbeszédben az optimista embereket valóban sokszor úgy jellemzik, mint akik csak a jót látják, akkor valójában itt komoly félreértésről van szó?

Félrecsúszott a kifejezés értelmezése, ha ugyanis kiragadom a kontextusából, valóban könnyen el tud tolódni ebbe az irányba. A pozitív pszichológusok azonban állítják, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy csak a jót vesszük észre, hanem, hogy proaktívan összegyűjtünk minden rendelkezésünkre álló adatot – érzelmi információkat is – és ezeknek a jó részét megpróbáljuk felhasználni, reménykedve a legjobb eredményben.

Köznyelvi fordulattal élve egy optimista, ha egy ajtó bezáródik, képes észrevenni, hogy kinyílik egy másik, azaz egy negatív történetben is meg tudja látni a lehetőségeket. Eközben a pesszimista arra panaszkodik, hogy rácsukták az orrára az ajtót – ő sajnálja magát. Az érzelmileg intelligens ember azonban képes – szakszóval élve – az érzelmi szabályozásra, azaz képes feldolgozni a helyzetét és megtalálni benne az üzenetet. Nyolc alapérzelmet különböztetünk meg, ezeknek pedig mind-mind van valamilyen üzenete. Soha nem érzünk tisztán félelmet, boldogságot, többnyire az érzelmek keverékével van dolgunk. Ha például a félelmet tudom azonosítani ebben a keverékben, akkor fel tudom tenni a kérdést, hogy mi a félelem üzenete? Hát az, hogy a biztonságom veszélyben van.

Fontos ugyanakkor, hogy az optimizmus csak egy a többféle érzelmi kompetenciából, amit a többivel egyensúlyban kell alkalmaznom. Például következetes gondolkodásra is szükségem van. Ha az összes kompetenciát együtt tudom használni, akkor sikeresebb tudok lenni az életben: képes leszek jó kapcsolatokat építeni, javul az életminőségem, a személyes jólétem (wellbeing), a lelki egyensúlyom, a személyes hatékonyságom.

Kutatások bizonyítják, hogy az érzelmi intelligencia szintje és az életben való sikeresség között pozitív kapcsolat van. Négy, úgynevezett sikertényezőt lehet meghatározni, amelyek mérhetőek. Ezek a személyes kapcsolatok, a hatékonyság, életminőség és jóllét. Ha ez a négy faktor egyensúlyban van, minden rendben. Az érzelmi intelligencia fejlesztése pedig azt jelenti, hogy az érzelmi intelligencia mérésben felmérjük ezt a négy tényezőt a kompetenciákkal és ‘tehetségekkel’ együtt, megnézzük, hogyan viszonyulnak egymáshoz, melyik erős és melyik gyenge, az adja meg, hogy mit kell vagy lehet fejleszteni. Az erősségeket használjuk a gyengeségek fejlesztésére.

Minden mérési eredmény egyénenként eltér, viszont nagyon fontos, hogy az érzelmi intelligenciában nincsenek „hülyék”. Olyanok vannak, akiknél alacsonyabb a szintje, de egyensúlyban vannak a kompetenciák, így kiválóan boldogul az életben. Akkor van probléma, ha alacsony az EQ, nincs egyensúlyban azzal, amit látok, és nincs igény a fejlődésre.

Izmos érzelmi intelligenciával kevesebb „pofonba nézek bele”, vagy ha belenézek, hatékonyabban kezelem a helyzeteket, jobban építek kapcsolatokat, jobban kommunikálok, emiatt pedig jobban meg tudom tervezni az általam közvetített üzeneteket.

Számomra különösen fontos kompetencia: a nemes célok követése. Ez a személyes víziót jelenti, de az egész életünk alapja is ez, célok nélkül ugyanis csak lézengeni fogunk, egyik napról a másikra élni. Ha valaki depresszióban szenved vagy kiégett, akkor épp ez tűnik el a szeme elől. Ha azonban megvan a kellően erős víziónk, az hozza magával a belső motivációt is, ami sokkal kitartóbbá tesz minket, mint a külső (amikor valaki például pénzt ad vagy feladatokat tűz ki eléd).

Viszonylag sok absztrakt fogalom kapcsolódik az érzelmi intelligenciához, ha viszont a tudomány felől közelítjük meg a dolgot, akkor muszáj feltenni a kérdést, hogyan számszerűsíthető, hogyan mérhető mindez?

Ez egy nagyon jó és fontos kérdés. Eredetileg biológia-kémia tanár vagyok, ezért abszolút a kísérleti bizonyítékokkal alátámasztott dolgokban hiszek. Úgy is mondhatnám, ha nem tudok valamit méréssel bizonyítani, akkor az nem létezik. Ez ugyanúgy igaz az emberek fejlesztésére, tanulására is. A mérés nélküli fejlesztési folyamatok eleve hibásak, hiszen nem tudjuk meg belőlük, hogy mire van pontosan szükség.

Az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez meg kell állapítanunk, hogy milyen vágyaink (want) és szükségleteink (need) és érzelmi intelligencia képességeink vannak. A mérésre egy úgynevezett SEI-tesztet használunk (Six Second Emotional Intelligence teszt), ami nyolc különféle kompetenciát mér és a négy sikerfaktort. Amerikai-olasz pszichológusok találták ki és 20 év alatt fejlesztették tökélyre, szerintem a világon ez az egyik legjobb módszer. Felnőttek számára készült, de van gyerekeknek fejlesztett verziója is(7-8 éves kortól 18 éves korig). A mérés alkalmazásánál azt tapasztalták, hogy akár 11 százalékkal javította a gyerekek tanulmányi eredményeit, felnőtteknél pedig, például a döntéshozatalt tekintve szintén két számjegyű százalékos javulást lehet elérni. Fontos, hogy a folyamat elején és a végén is mérnünk kell, hogy meg tudjuk állapítani, eljutottunk-e oda, amit kitűztünk. A folyamat során pedig megérthetjük, hogy az érzéseink hogyan befolyásolják a gondolatainkat és a cselekedeteinket.

Érdekes a kapcsolat az érzelmek és a döntéshozatal között, utóbbival kapcsolatban általában analitikus, racionális szemléletet szoktak előnyben részesíteni, hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást?

A társadalmunkban a legtöbb ember úgy szocializálódik, hogy az érzelmi alapú döntések nem jók, az érzelmek kimutatása gyengeség. Holott valójában mindenki érzelmi alapon dönt, a különbség annyi, hogy egy magas érzelmi intelligenciájú ember ezzel tisztában is van. Döntéshozatalkor lehet az érzelmekre extra adatforrásként tekinteni.

Visszatérve a kérdésre, ami a döntéshozatalt és az érzelmi-értelmi kérdést illeti: az érzelmileg intelligens ember ugyanúgy gyűjthet racionális adatokat is a döntéshozáshoz, de megvan az előnye, hogy az érzelmekkel összefüggő adatokat is nagyon hatékonyan gyűjti be. Ha pusztán csak racionálisan akarunk dönteni, sok tényezőt kihagyunk a döntési folyamatból.

Az is előfordulhat, hogy tudatosan hozunk döntést az érzelmeink megváltoztatásáról, erre egy jó példát tudok mondani, előtte azonban az úgynevezett tükrözés (mirroring) jelenségéről kell ejtsek pár szót. Az emberek tudat alatt elkezdik tükrözni a másik ember érzelmeit. Hiába fojtja le valaki ezeket, a testbeszédből ezt „le tudjuk venni” az agyban helyet foglaló speciális neuronok segítségével. Például biztos sokaknak ismerős a helyzet, hogy belép egy szobába, ahol ott van két kollégája, és bár mindketten mosolyognak rá, egyszerűen megérzi, hogy áll a feszültség a levegőben. Ilyenkor a tükrözés révén észreveszik, hogy a szobában lévők korábban veszekedtek, hiába mosolyognak.

Ami pedig a példát illeti: a lányom koraszülött volt, a Peter Cerny Alapítvány munkatársai segítettek, ők vitték át egy másik kórház koraszülött-intenzív osztályára. A lányom azóta már felnőtt, de az alapítvánnyal nemrég dolgoztam együtt, ők mesélték, hogy amikor mennek egy hívásra, van egy kötelező gyakorlatuk, amit elvégeznek, mielőtt bemennének ezekért a pici, súlyos állapotú gyerekekért. Egyrészt alaposan kezet mosnak, közben pedig egy érzelmi „tisztító” gyakorlatsort is végigcsinálnak. Erre azért van szükség, mert kutatások során kimutatták, hogy ha a gyerekekkel foglalkozó egészségügyi személyzet zaklatott, akkor a gyerekek fiziológiai mutatói is romlanak. Ha pedig olyasvalaki, akinek pozitív az érzelmi állapota, akkor javulnak ezek a mutatók.

Ezt egyébként bárki kipróbálhatja, akár a munkahelyén is: ha például egy megbeszélésre valaki úgy megy be, hogy „most lenyomom a másikat”, lehet, hogy rövid távon sikert ér el, de hosszú távon épp az ellenkezője fog bekövetkezni. Ha viszont egy nagy és őszinte mosollyal lép be valaki egy ilyen helyzetbe, akkor megvan az esélye, hogy az ő viselkedését kezdjék tükrözni a többiek is.

Hol húzódik a határ mások hangulatának a befolyásolása és a manipuláció között?

Ezt nagyon nehéz megmondani, inkább onnan közelíteném meg a kérdést, hogy mi a célom. Ha az a célom, hogy minden fél számára pozitív legyen a végkimenetel, azaz win-win helyzetet szeretnék, akkor nem manipulálok. A befolyásolás nem is erről szól, hanem arról, hogy meginvitálom a másikat, hogy valamit csináljunk együtt, ami neki ezért lesz jó, nekem meg azért – és fontos, hogy ő ezzel tisztában is van.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az érzelmi intelligencia állapota nem állandó, olyan nincs, hogy valakinél mindig ugyanaz az eredmény jön ki, ez élethelyzetenként változhat. Én például az esetek többségében úgynevezett stratégaként jövök ki a mérésekből, de volt olyan időszakom, amikor egy év alatt háromszor kellett költöznöm, emiatt pedig nagyon fáradt és kimerült voltam, a túlélésre fókuszáltam, azokat a kompetenciáimat használtam, amik a problémák gyors megoldásában és a logisztikában segítettek. Ez idő alatt sokkal gyakorlatiasabb, kockázatkerülőbb voltam, később pedig ez megváltozott, ahogy elmúlt ez az élethelyzet. Ezzel semmi gond nincs, ha mindennek tudatában vagyok és képes vagyok az érzelmeim szabályozására. Egy hajós hasonlattal élve, fel tudom használni a szelet, hogy elérjem a célomat, de ha kell, akkor széllel szemben is tudok haladni, bármilyen körülménnyel is kelljen szembenéznem.

Az érzelmi intelligencia sokkal többet takar, mint amit a két szó alapján gondolnánk

Az érzelmi intelligencia állapota nem állandó (Fotó: Getty Images)

Akad olyan pszichológiai vélemény, amely szerint az érzelmi intelligencia nem nevezhető intelligenciának, erre milyen választ lehet adni?

Napjainkra legalább nyolcféle intelligenciát azonosítottak, zenei intelligencia, kinetikus intelligencia és így tovább, miért ne lehetne az érzelmekkel kapcsolatban is intelligenciát emlegetni.

Nekem teljesen mindegy, hogy ezt most az intelligencia szóval írjuk körül vagy mással, ez egy létező jelenség, amivel foglalkozni kell, így ezen én nem akadok fent. Egyébként erre a kérdésre a válasz magában hordozza az érzelmi intelligencia egész koncepcióját. Az egész életünk folyamatosan mozgásban van, változik, így nem lehet megmutatni a kályhát, ami a fix pont lesz. Ami tegnap igaz volt, ma már nem az, az emberi tudás pedig véges, az elménket pedig csak most kezdjük el igazán felnyitni, miközben a „pillanatban táncolunk”, amihez pontosan az érzelmi intelligencia ernyője alá tartozó alkalmazkodó-, és ellenállókészségre van szükségünk, hogy egyensúlyban legyünk. És ha innen nézünk az érzelmi intelligenciára, édes mindegy, hogyan hívják.

Az interjú egyik apropóját a mostani világ adta, pontosabban az, hogy látszólag az emberek jelentős része mintha komoly kihívásokkal küzdene az érzelmi intelligenciát tekintve, hogy finoman fogalmazzak. Hogyan látja az elmúlt bő egy év, a koronavírus-járvány hatásait?

Sajnos úgy látom, hogy nagyon sok feszültség összegyűlt a világban, az emberek javát pedig egyáltalán nem érdekli, hogy a többiekkel mi lesz. Sokan csak azzal foglalkoznak, hogy egy adott pillanatban nekik mi a jó. Jó példa erre a maszkhasználat, a maszk levétele például egy boltban. Számukra nem a többségi társadalom szükséglete (need) volt a lényeg, hanem az azonnali igény (want), hogy kényelmesen érezzék magukat, nem törődve a következményekkel.

A világjárvány azt a terhet tette ránk, hogy nagyon gyorsan kellett változnunk, alkalmazkodnunk, ez pedig alacsony érzelmi intelligenciával nehezebben megy. Az emberiség sikeres túlélése, hosszú távú jövője globális és egyéni szinten is azon fog múlni, hogy képesek leszünk-e komplex rendszerekben és következetesen gondolkodni, alkalmazkodni. Aggasztó tendencia, hogy mérések sorozatával vizsgálták a különböző országokban az érzelmi intelligencia állapotát, és sajnos a kollektív érzelmi intelligencia elkezdett csökkenni. Ennek pedig nem segített a pandémia időszaka, amikor a túlélést jelentő következetes gondolkodás használata fejlődött, a többi érzelmi intelligencia kompetencia pedig csökkent. Többek között sajnos az optimizmus is, pedig a visszarendeződéshez, az új ‘normálishoz’ nagyon szükség lenne erre.

A változásra való hajlandóság is az érzelmi intelligenciánkon is múlik. Akkor leszünk képesek változtatni, ha képesek vagyunk szokásokat elhagyni és újakat tanulni.

Ön cégeknek, vezetőknek tart képzéseket, de mit tehet az, aki csak magától szeretne fejlődni, fejleszteni az érzelmi intelligenciáját?

Évekkel ezelőtt elvégeztem egy The Science of Happiness, azaz a boldogság tudománya című kurzust, amely alapján összeraktam egy 60 napos boldogságkihívást. Ez nagyon egyszerű, elronthatatlan gyakorlatokból áll, akár a gyerekekkel is elvégezhetők otthon. Apróságokról van szó, például, hogy mondjunk 3 jó dolgot, ami történt velünk egy nap. Vagy tanuljunk meg bocsánatot kérni, megbocsátani. Esetleg tegyünk valami apró kedves dolgot valakivel, vagy gondoljuk végig, hogy ki az, akivel régen beszéltünk, de örülne neki, ha felhívnánk, vagy beszélgetnénk vele. Ha ilyen apró dolgokat, boldogságelemeket 60-90 napig gyakorolunk, akkor érezhetően boldogabbak leszünk a végére és az érzelmi intelligenciánk is fejlődni fog.

A boldogságunkért csak saját magunk tudunk tenni, mások nem igazán fogják és tudják megoldani az életünket. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít, egy Ferraritól sem lesz valaki hosszú távon boldogabb, a másnak szerzett öröm és a hála viszont az egyik legjobb boldogságforrás. Szóval mindenkit biztatnék, hogy gyakorolja magát boldoggá és sikeressé kedvességgel, hálával, empátiával.

További cikkeink az érzelmi intelligencia témakörében:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése