Újabb két díjat kap nemsokára Horváth József, aki a szájüregi rák korai felismerésén dolgozik, szabadidejében pedig igyekszik ellátni összes többi teendőjét: gyerekeknek, felnőtteknek tart előadásokat, cigány fiataloknak beszél arról, hogy igenis van kiút a szegénységből, és sokat dolgozik azon, hogy a tanulás érték legyen. Nemrégiben a saját és Pápai Joci identitásával kapcsolatban szólalt meg, szavait érdemes elolvasni:
“Valahogy nem értem ezt az egész cigány mizmériát, ami most Pápai Joci körül van. Láttam nagyon sokan felhördültek, pedig nem biztos, hogy pejoratív tartalma volt annak a címnek, melynek megfogalmazása ilyen formában elég szerencsétlenül sült el. Több száz cikk jelent meg rólam, szinte mindenhol fel volt tüntetve: “cigány rákkutató”. Engem ez büszkeséggel töltött el, hiszen ugyanannyira vagyok magyar, mint cigány, s ez vica versa működik. Sokan szóvá tették, hogy engem ez nem zavar?
Őszintén szólva sokkal jobban zavar az, ha valaki romának szólít! Az identitás nem egy szégyellnivaló dolog! Ezzel a megszólítással talán sikerül az emberek elméjébe beégetni, hogy népünk NEM CSAK bűnözők sokaságából tevődik össze, másrészből viszont kellenek az erőteljes, pozitív példák. Útmutatás, mentorálás, vagy csupán csak szemléletváltás. Gyermekkoromban nekem nem igazán volt pozitív példa, nem volt diplomás cigány ember a környéken sehol. De ez volt, ami elvitt oda, ahol vagyok: legyek én és az életutam egy jó példa az emberek számára. Joci is olyan helyre jutott el, ahová nem sokan. Mindenképpen győztes meglátásom szerint. Azt pedig el kell fogadni, hogy nem mindenki szerethet minket, annak ellenére, hogy már elég sokat letettünk az asztalra. A faji alapon történő megkülönböztetés nem csak egy fogalom, hanem betegség. Egy olyan betegség, ahol az egyén az önnön hibáit, hiányosságait próbálja másra kivetíteni, azaz bűnbakot keresni” – ezeket írta ki közösségi falára Horváth József.
Azt persze ő is tudja, látja, hogy rengeteg olyan cigány vezető van, aki bár tanulásról, oktatásról, szegregációról és integrációról beszél, mégsem tanult, művelt.
“Nagyon jó lenne, ha sokkal több olyan cigány vezető lenne, aki már letett bizonyos dolgokat az asztalra. Hiszek abban, hogy csak példamutatással lehet rávenni a gyerekeket arra, hogy tanuljanak, hogy dolgozzanak, mert annak van értelme, van gyümölcse. Az ismertség egyébként nagy teher is lehet: élni és visszaélni is lehet vele. Igyekszem jóra használni azt, hogy sokan ismernek, és közben féltékenyen óvom a magánéletemet, mert az ismertség sokakat felbátorít arra, hogy esetleg a párom magánéletében is vájkáljanak, ezt viszont nem szeretnénk.”
Fotó: Gyarmati Lili
József kiskorában az édesapjától látta azt, hogy mennyire fontosak a könyvek.
“Nálunk otthon értéknek számított a tudás, a tanulás, pedig nagyon szegények voltunk. Az édesapámnak több száz könyve volt, és imádott olvasni, azt hiszem, tőle örököltem a tudásvágyat. Mindig jól tanultam, és a tanáraimtól leginkább dicséretet és biztatást kaptam. Az egyetemen a diákok nagy része külföldi, egyáltalán nem lógok ki a sorból, és engem eddig csak az alapján ítéltek meg, amit letettem az asztalra.”
József azt vallja, hogy igenis lehet változtatni az embernek a saját sorsán, és azt a mondatot, hogy “miért pont nekem sikerülne”, el kell felejteni. Hinnie kell minden embernek saját magában, és bíznia kell abban, hogy el tudja érni, amit akar. Szerinte a legnagyobb gond az, hogy az emberek nagy részének nincs célja, amiért dolgozhat, ezért ő arra biztat mindenkit, hogy tűzzenek maguk elé célokat, és akkor nincs lehetetlen.
Imád bokszolni, edzeni
