Fűtötte a kalandvágy, hát átszelte a fél világot, és új életet kezdett
Az új-zélandi születésű kémnő eleinte maga sem gondolta volna, hogy egyszer a világ egyik legrettegettebb kémnője válik belőle. Nancy Wake 1912-ben látta meg a napvilágot, hat testvérével nőtt fel Ausztráliában, de szülei válása után, sanyarú családi körülményei között alig várta, hogy lehetősége legyen kilépni a nagybetűs életbe. 16 évesen fogta magát, és elköltözött otthonról. Először nővérként dolgozott, majd gondolt egy nagyot, és abból a pénzből, amit egy nagynénjétől örökölt, teljesen új életet kezdett. Amerikába utazott, és egy ideig New York-ban élt, majd Európát szemelte ki úti célul, és Londonban, majd Párizsban telepedett le.
Már akkor vonzották az izgalmak, a nem mindennapi események, így újságírónak állt. Az 1930-as években zsurnalisztának lenni igazi kihívás volt, hiszen akkor már bőven zajlottak a közelgő világháború előzetes eseményei. Nancy munkája kapcsán egészen közelről látta, ahogyan Hitler hatalomra jutott. Többször is tanúja volt olyan incidenseknek, amelyek során a náci mozgalom tagjai zsidó nőket és fiatalokat vertek össze az utcán, és számára mindez tűrhetetlen volt, ezért elhatározta, hogy minden lehetséges módon harcolni fog Hitler ellen. 1939-ben gyorsan megtartotta esküvőjét egy gazdag francia gyárossal, Henri Edmond Fioccaval, majd belevetette magát a háborúba.
Különleges kémnővé képezték, nem fogott ki rajta még a Gestapo sem
Mivel Wake a háború kitörésekor Franciaországban élt, a francia ellenállás tagjai közé lépett be. Tevékenysége rendkívül veszélyes volt, hiszen az angolok és a franciák között látott el hírvivő szerepet. Az élete állandó veszélyben forgott, a Gestapo figyelte minden lépését, megpróbálták lehallgatni a telefonjait, elfogni a leveleit, de Nancy mindig kicsúszott a markukból. Egy alkalommal csak úgy úszta meg a dolgot, hogy Londonba menekült, de nem adta fel, sőt sokkal inkább megerősödve tért vissza.
Angliában ugyanis a Churchill által vezérelt Special Operations Executive, azaz a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységének tagja lett. E szervezetet a második világháború során az ellenséges országokban végrehajtandó szabotázsakciók kivitelezésére hozták létre. A tagok a kiképzőiskolákban a legmagasabb szintű kémkiképzésben részesültek, itt tanulta meg Nancy is, hogyan kell puszta kézzel embert ölni, e tudását később kamatoztatta is az összecsapások során. A kiképzés során úgy vélték róla, hogy még a férfiakat is megszégyenítette az erejével, tehetségével.
Puszta kézzel ölt, rekordösszegű vérdíjat tűztek ki a fejére
Nancy Wake volt az egyike azoknak, akiktől a németek a legjobban féltek, mindig ki tudta játszani őket, soha nem tudták elkapni. Megérdemelte a Fehér Egér becenevet, hiszen mint egy kisegér, mindig ki tudott bújni az ellenség karmai közül. Olyannyira, hogy 1943-ban óriási összegű, 5 millió frankos vérdíjat tűzött ki a fejére a Gestapo.
Hírnevére azzal is rászolgált, hogy egy alkalommal puszta kézzel ölt meg egy SS-tisztet, pedig a gyönyörű, mosolygós, fiatal nőről ezt senki nem gondolta volna. Céljaitól eltántoríthatatlan volt. Részt vett ejtőernyős műveletekben, számtalan véres összecsapásban, és volt, hogy 500 kilométert tekert biciklin, hogy teljesítse küldetését. Pályafutása során számos akcióban részt vett mintegy 22 ezer német katonával szemben, és a források szerint összesen 1400 náci katonát ölt meg.
Nancy Wake, 1951 (Fotó: Getty Images)
Soha nem dolgozta fel, hogy férje az életét áldozta érte
Nancyt 1943-ban elárulták, de még mielőtt a Gestapo elkaphatta volna, sikerült elmenekülnie Franciaországból. Férje azonban Marseille-ben maradt, így őt elfogták, kínvallatásnak vetették alá, de sikertelenül, mert nem árulta el a feleségét. A férfi ugyanis mindig mindenben támogatta Nancyt, így végül őt végezték ki. A kémnő csak a háború után tudta meg, mi történt a férjével, és soha nem bocsátotta meg magának, hogy a szerelme miatta halt meg.
Wake a háború után sem élt átlagos életet, a brit hírszerzésnek dolgozott a továbbiakban. 1957-ben másodszor is férjhez ment, ekkor visszaköltözött gyermekkora helyszínére, Ausztráliába. Ott megírta önéletrajzi regényét A Fehér Egér címmel, amelyben beszámolt a nagyvilágnak élete legizgalmasabb időszakáról. Tevékenységéért utólag számos kitüntetést is kapott. Második férje halála után életének utolsó 14 évét egyedül élte le végül Londonban. 2011-ben halt meg 99 éves korában, a neve azonban a mai napig egyet jelent minden idők legkülönlegesebb kémnőjével.
