2013-at írtunk, amikor egy furcsa, szuperlaza, hosszú hajú, kissé zavarosan, de szórakoztatóan és szívből beszélő nomád egy főút mentén állva interjút adott egy helyi tévécsatorna riporterének, miután szemtanúk sora számolt be arról, hogy megmentette egy nő életét, akit egy bedühödött sofőr támadott meg az autójából kiszállva. A XXI. századi hippi olyan volt, mintha újra életre kelt volna Woodstock szellemisége és egyetlen, szerethető őrültben kulminálódott volna. A magát csak Kainak nevező srác alig egy órája egy fejszével verte szét egy ártatlan járókelőt megtámadó sofőr fejét, és az egészről úgy nyilatkozott, mintha a legnagyobb buli lenne, és közben elmondott egy látszólag szívből jövő hippi monológot a szeretet fontosságáról, ami ugyan első blikkre sehogy sem illett a képbe, de pont ettől vált Kai sokaknak annyira feltűnő és szimpatikus figurává.
Világhír pár óra alatt
Ha Kai esete rövidhírként lemegy a KMPH nevű kaliforniai tévécsatornán, akkor a srác valószínűleg sosem válik híressé, ám az interjút készítő riporter, Jessob Reisbeck érezte, hogy egy kincs van a kezében, ezért az interjút teljes egészében, vágatlanul töltötte fel a YouTube-ra. Mire másnap felébredt, a videó néhány óra leforgása alatt több mint félmilliós megtekintésnél járt, és ez csak a kezdet volt. Kaiból pillanatok alatt virális szenzáció lett, a YouTube-sikerre felfigyelt a hagyományos média is, és mindenki megkapta a feladatot: elő kell keríteni a srácot, akit a neten mindenki csak a fejszés stopposként emlegetett. De hogyan lehet előkeríteni valakit, aki nomád életet él, nincs állandó lakhelye és senki sem tud hozzá elérhetőséget adni? Pontosabban: majdnem senki.
Kai a fejszés esete után gyorsan felszívódott, hiába érkezett később több újságíró a helyszínre, már a hűlt helyét találták, így Jessobb Reisbeck maradt az egyetlen ember, aki rendelkezett a srác telefonszámával. És ez az információ pillanatok alatt kincset ért. Tévécsatornák és újságok tömkelege támadta le őt az elérhetőségért, meg akarták hívni a srácot Jimmy Kimmel talkshow-jába, sőt egy produkciós cég már abban gondolkodott, hogy saját valóságshow-t kreáljanak a fejszés stoppos köré. Napok leforgása alatt akartak keretek közé szorítani egy srácot, akinek az egész eddigi élete arról szólt, hogy elkerüljön minden kötöttséget és teljesen szabadon élhessen.
Hajsza az új szupersztárért
A Netflix A fejszés stoppos címre hallgató pörgős dokumentumfilmjének egyik legszürreálisabb része kétségtelenül az, amikor a médiában dolgozók valóságos harcot indítanak azért, hogy ők szerezzék meg maguknak Kait. Jessobb Reisbeck azonban úgy dönt, hogy míg mielőtt mindenki más odaérne, készít egy második interjút is a titokzatos stoppossal. Ez a beszélgetés már kicsit mélyebbre sikeredett, azt pedig a néző dolga eldönteni, hogy a riporter mekkorát hibázott azzal, amikor kivágta az anyagból a Kai nehéz, erőszakkal terhelt gyerekkorával kapcsolatos vad sztorikat. Ha benne hagyja őket, valószínűleg sokkal kevesebben gondolták volna, hogy ez a zavart fiú alkalmas arra, hogy egy mainstream sztárt faragjanak belőle.
Az interjú elkészülte után végül Reisbeck összekötötte Kait néhány őt kereső sajtómunkással, és lekötöttek neki egy interjút Jimmy Kimmel híres talkshow-jában is. A filmben több Kai-jal dolgozó médiamunkás megszólal, és elmondják, hogy ugyan a fiút kezdettől fogva furcsának találták – mégiscsak egy olyan emberről beszélünk, aki azzal vált híressé, hogy szétverte valaki fejét – , ők csak vitték őt tovább, valójában bele se gondolva a következményekbe. Megszólal a dokumentumfilmben Lisa Samsky, a Kardashian show-n is dolgozó reality brand manager is, aki egy saját valóságshow-t próbált összehozni a srácnak. Egy hotelbéli konfliktus után még a saját lakásában is elszállásolta őt, nem sejtve, hogy mekkora veszélynek tette ki magát ezzel. Kai ugyanis messze nemcsak az a jó kedélyű, szabadszellemű stoppos srác volt, amilyennek a legtöbben látni szerették volna őt.
Egy hidegvérű, számító gyilkos
Kairól hamar kiderül, hogy egy igazán vad, kontrollálhatatlan fickó, aki nehezen tartja kordában a dühét, és ugyan felvillantják előtte, hogy viszonylag gyorsan kereshetne nagyon sok pénzt, de neki esze ágában sincs feladni a nomád életmódját. Bőven elég neki az, hogy a hirtelen támadt hírnevét arra használja, hogy egy-egy szelfiért cserébe piát, cigit, kaját, netán átmeneti szállást lejmoljon az emberektől, akik örülnek annak, hogy egy kis időt egy internetes híresség társaságában tölthetnek. A srác ugyan a híressé válása után bunkó volt párszor nyilvánosan, és volt pár meredek posztja a Facebookon, alapvetően minden adott volt ahhoz, hogy – ahogy az már a virális szenzációknál lenni szokott – pár hónap alatt elfelejtsék. Ám mielőtt ez megtörtént volna, Kait körözni kezdte a rendőrség, méghozzá gyilkosság vádjával. Kiderült, hogy egy idős férfival végzett a házában, brutálisan agyonverve őt. Rövid bujkálás után a rendőrség kézre kerítette, és bár ő azzal próbált védekezni, hogy a hetvenes éveiben járó öregúr elkábította és megerőszakolta őt, az esküdtszék kamunak ítélte a sztoriját, és az öregkoráig rács mögé dugta. A bíró véleménye szerint egy hidegvérű, számító gyilkos rejtőzik a kedves, laza stoppos álcája mögött.
Szívességekből gyilkosságba
A fejszés stoppos legizgalmasabb részei akkor következnek, amikor megpróbálja megmutatni, milyen ember rejtőzik a felszín mögött. Kait valójában Caleb McGillvarynek hívják. Jessobb Reisbeck korábbi videójának kivágott jeleneteiben elmeséli, hogy odahaza nem szerették, sőt gyakorlatilag bezárva tartották. Mivel az anyja nem bírt vele, tizenhárom éves korában otthonba adta, és ott kezdődött a mélyrepülése. A filmesek elérték Caleb édesanyját, aki ugyan megpróbálja cáfolni azt, amiket a fia állított róla, és azt mondja, hogy a bezárás nem a fia ellen, hanem a fia érdekében történt, de ahogy Kairól is sejteni lehet, hogy sok dologban ferdít, úgy az anyja kapcsán is érezzük, hogy nem teljesen kerek ez a történet. Kikerült az utcára egy gyerek, aki sosem kapott odahaza szeretetet, és a nagyvilágban szaladgálva nagyrészt mások szívességeiből élt, és amikor egy helyen kifogyott a kérhető szívességekből, egyszerűen csak továbbállt. Vagy még előtte gyilkolt egyet…
Caleb McGillvary esetében egyértelmű, hogy a közösségi média és a média egy mentálisan zavart, az érzelmeit kontrollálni képtelen, a társadalomból kilógó közveszélyes embert emelt reflektorfénybe, akinek a hírnév csak növelte az önbizalmát, és azt gondolta, hogy neki bármit lehet. A róla készült dokumentumfilm gyors sodrású ugyan, de nem áll meg a felszínen, és valóban ügyesen dolgozza fel azt, hogy csinált a média néhány hónap leforgása alatt egy őrültből csodált hőst, hogy aztán felismerjék: egy pszichopatát öleltek keblükre. Caleb McGillvary sérelmezte, hogy ő maga nem vett részt a projektben, és nincsenek a filmben vele készült, friss, börtönbéli interjúk sem, de az alkotók jól döntöttek, amikor kihagyták: egy patologikus hazudozónak nem sok értelme lett volna teret adni a hazugságaihoz.