A Budapest Mecset egy fákkal tarkított aprócska park mellett bújik meg a Fehérvári út és a Dombóvári út sarkán: tudatlan szemlélőként szinte kizárt, hogy valaki rájönne, hogy a főváros legnagyobb muszlim imaháza található a vörös téglafalak mögött.
Ez talán annak köszönhető, hogy az épület eredetileg autószalon volt – meséli Csányi Tímea blogger, újságíró. Sokaknak ismerős lehet, mint a „kendős edzőlány”, de akik egy ideje érdeklődnek az iszlám vallás iránt, szinte biztosan szembe találkoztak az írásaival is. Tímea 15 éve lett muszlim, saját elhatározásból, egy istenkeresési folyamat végén. Ő a vezetőnk a mecsetbejárás alatt.
Fotó: Neményi Márton
„Az első emeleten a mecset, a másodikon tantermek, a harmadikon pedig egy étkező, közösségi tér van” – részletezi, ahogy felfelé igyekszünk a lépcsőn. Az imádkozásra használt tér előtt cipősszekrények helyezkednek el, a lábbeli levétele kötelező, mielőtt a mecset puha, vörös szőnyegére lépünk.
Mind a szőnyeg mintái, mind egy központi emelvény jelöli, hogy merre van a Kába-kő: ez azért fontos, mert a muszlimok efelé fordulva imádkoznak. Kora délután lévén a tágas helyiségben mindössze néhányan tartózkodnak, ők olvasnak, imádkoznak vagy pihennek: a tér megnyugatató, otthonos érzést kelt.
„Ez a férfi oldal, az pedig a női” – mutat Tímea egy paravánnal elválasztott részre. Ez nem azt jelenti, hogy a nők nem imádkozhatnak a férfiakkal egy térben, a szokás szerint mögöttük állnak imánál a mecsetben, csupán praktikus okokból van egy külön tér is, magyarázza. Így jobban elfér mindkét nem és nem zavarják egymást napközben sem.
Fotó: Neményi Márton
„A női részleg főleg péntekenként nyeri értelmét, amikor a mecset faltól falig tele van” – teszi hozzá. A péntek déli imát ugyanis kötelező a muszlim férfiaknak a mecsetben elvégezni, ilyenkor az imám valamilyen tanító jellegű beszédet is mond.
„A ramadán nemcsak ünnep, hanem tisztulási folyamat”
Ramadánkor viszont nem csak péntekenként, hanem hétköznap délután is nagy tömeg gyűlik össze a mecsetben. Ez az iszlám szent hónapja, amikor a muszlimok arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed prófétának az akaratát és leküldte a Földre a vallás szent könyvét, a Koránt. A ramadán harminc napja alatt a hívők a napi öt ima mellett napkeltétől napnyugtáig szigorúan böjtölnek: nem esznek vagy isznak, tartózkodnak a házasélettől és minden káros szenvedélytől is.
„A böjti időszakban elmélyülünk, imádkozunk, adakozunk és igyekszünk minél több jócselekedetet véghez vinni” – összegzi Tímea.
Bár a ramadán alapjaiban hasonlít a kereszténység böjti időszakához, jóval megterhelőbb: az első ima ugyanis hajnali négy környékén van, amire fel kell kelni.
Fotó: Neményi Márton
„A reggeli ima előtt fél órával felkelek, esetleg még imádkozom, illetve elfogyasztom a reggelimet. Ez általában valami könnyű, joghurt, müzli, vagy egy szelet kenyér valamivel. Inkább arra ügyelek, hogy eleget igyak, tehát még az éjszaka folyamán meglegyen két liter. Ezután imádkozom a hajnali imát és visszafekszem aludni. Reggel pedig felkelek és megyek dolgozni” – osztja meg Tímea a napirendjét.
Ezután a muszlimok napközben sem ételt, sem italt nem vehetnek magukhoz: ez alól a szabály alól kivételt képeznek a gyerekek, a betegek, a menstruáló, szoptató és terhes nők.
Napnyugtára sokan, köztük Tímea is a mecsetbe jönnek: amikor megszólal az imára hívó adzán hangja, megtörik a böjtöt, hagyományosan datolyával és tejjel vagy vízzel.
Fotó: Neményi Márton
„Megvárjuk a fél nyolcat, akkor felmegyünk a harmadikra böjtöt törni, majd lejövünk imádkozni. Ezután jön a vacsora, ami általában leves, hús és valamilyen köret. Utána együtt várjuk meg az esti imát, ami kilenc után szokott lenni. Ez alapvetően egy öt-tíz perces ima, de ramadánkor utána szokott egy másik, hosszabb is lenni, ami körülbelül egy órát vesz igénybe. Ugyanazok a mozdulatok, tehát meghajlunk, leborulunk, csak hosszabban, illetve a Korán recitálása is hosszabb és van benne egy tanító rész is. Ezután megyünk haza” – magyarázza.
Az egész napos ramadáni rutin igencsak elrettentően hangzik egy laikusnak: a hívők éjjel érnek haza a mecsetből, utána hajnalban kelnek az első imára, mellette pedig ugyanúgy dolgoznak, mint bárki más. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: nem végletesen kimerítő ezt egy hónapon keresztül csinálni?
Fotó: Neményi Márton
„De, viszonylag megterhelő, ez egy kihívás” – válaszolja Tímea mosolyogva. „Szokták mondani, hogy ramadáni ünnep – valahol egy ünnep, de egy megtisztulás is”.
Az, hogy nem eszel, nem iszol, megtartóztatod magad, egy tisztulási folyamat. Átértékelődik a helyed a világban, rájössz, hogy mennyire aprócska porszem vagy, hiszen étel és ital nélkül szinte egy napot sem tudsz kibírni. Ilyenkor igazán ráébredsz, hogy mi emberek, mennyire függünk ezektől a dolgoktól
– teszi hozzá.
A magyarországi ramadán egy dologban különleges: mivel kicsi a közösség, többen közülük a mecsetben gyűlnek össze az iftarnak nevezett böjti vacsorára. A többségében muszlim országokban ez nincs így, ott mindenki otthon, a családjával ünnepel.
„Az ételt egy török étteremből hozzák frissen elkészítve” – mondja Tímea.
„Volt, hogy egy néni keresztet vetett, amikor leültem mellé a metrón”
Miután elhagyjuk a mecsetet, felmegyünk az épület második emeletére: itt a szombati iskola van, ahol a közösségbe járó gyerekek a vallásról tanulnak. Két csoport van, egy az arab és egy a magyar anyanyelvű gyerekeknek. Olyan, mint egy hittanóra – magyarázza Tímea.
Engem viszont furdal a kíváncsiság: hogyan lesz egy magyar nőből muszlim úgy, hogy a szoros baráti vagy családi körében senki sem az?
„Egyiptomban legelőször 14 évesen jártam, amikor kint voltunk családdal nyaralni. Ott alapvetően az arab kultúrába szerettem bele. Hazajöttem, elkezdtem arabul tanulni, hastáncolni, meg zenéket hallgatni, barátokat szerezni online az akkori kevés angoltudásommal. Pár évvel később, a szüleim válása után, nyitottam a spiritualitás és az istenkeresés felé. Nagy egzisztenciális kérdéseket tettem fel magamnak és kerestem rá a választ. A kereszténységbe is belenéztem, voltam Krisna-völgyben, ismerkedtem mindenfélével. Így jutottam el az iszlámhoz is, nem mint az arab kultúra része, hanem mint olyan vallás, ami mindenkinek szól” – mondja.
Fotó: Neményi Márton
Tímea ezután beleásta magát a vallásba, elkezdett róla olvasni. Gimnazistaként részt vett egy magyarországi konferencián, ami a muszlim cserediákokról szólt, itt találkozott először vallásos nőkkel is.
„Ezután már csak ebbe az irányba mentem tovább. Közösségbe jártam és pár hónappal később, február 14-én, Valentin-napon mondtam ki azt a tanúságtételt, amivel muszlim lettem” – teszi hozzá.
Ezután lépésről lépésre megtanulta a vallás szabályait és szokásait is. Ma már le sem tagadhatná, hogy muszlim, hiszen teljes testet eltakaró ruházatot és fejkendőt – hidzsábot – visel. Az ember azt feltételezné, hogy emiatt „feltűnő jelenségnek” számít, de Tímeának már nem tűnik fel, ha valaki meg is nézi.
Fotó: Neményi Márton
„Budapesten nagyon különböző nemzetiségű ember él, az emberek hozzá vannak szokva, így egyáltalán nem szoktak megbámulni” – mondja. Atrocitások sem igazán érték, legfeljebb annyi, hogy egy idős néni keresztet vetett, amikor leült mellé a metrón, de az is inkább komikus, mint sértő.
Egyszer elmentünk túrázni a barátnőmmel ketten kendősök és valaki ránk köszönt, hogy ‘Dicsértessék!’ és megkérdezte, hogy melyik felekezethez tartozunk. Vicces volt azt mondani, hogy hát igazából az iszlám felekezethez
– meséli nevetve.
Viszont ahogy azt Tímea mondja, az iszlámnak nem túl jó a PR-ja, főleg a nők jogait illetően: elég csak Iránra vagy Afganisztánra gondolnunk, ahol magukat muszlimnak valló vezetők követnek el borzasztó bűntetteket.
Fotó: Neményi Márton
„Ezek a rossz szokások nem a vallásból, hanem a kultúrából erednek” – magyarázza.
A nők elleni atrocitások sajnos minden kultúrában megtalálhatóak, vallástól függetlenül, az iszlám pedig 1400 éve biztosít olyan jogokat (például az öröklés és a válás jogát), ami Európában csak néhány száz éve van – teszi hozzá.
„A sztereotípiák ellenére általában nők azok, akik felveszik az iszlámot Európa-szerte. Itt valami nem stimmel: ha nem lennének jogaim benne, miért venném fel?” – teszi fel a kérdést Tímea.
„Mi itt Európában vagy nyugaton sokszor sokkal jobban gyakorolhatjuk az iszlámot, mint mondjuk egy muszlim országban, ahol a kultúra meg a családi szokások is belevegyülnek” – összegzi.