Nagyböjt

Idén április első hétvégéjére esik húsvét, és bármilyen hihetetlen, máris itt vagyunk a nagyböjti időszakban. Túl vagyunk hamvazószerdán, vagyis a nagyböjt első napján, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy naptári napokban számolva 40 nap múlva itt is a feltámadás, vagy jön a nyuszi, ki hogyan tekint erre az ünnepre.

A húsvét a kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepe, még akkor is, ha a karácsonyt a gyakorlatban sokkal nagyobb felhajtással szokás megülni. A karácsonyt is megelőzi egy szép, hosszú várakozás, ez az advent, amihez egyáltalán nem fűződik negyvennapnyi önmegtartóztatás, sokkal inkább a bőségről szól, úgy gasztronómiailag, mint szociálisan, már amikor még volt társasági életünk. Ezzel szemben a húsvét előtti hat hét a lemondásé: se hús, se alkohol (már ha így döntünk), se egy valamire való buli, mert még a farsangi időszaknak is vége szakad hamvazószerdával (nem mintha idén lett volna). Szerencsére a nemi életről nem szól a fáma.

Régen még a böjt is más volt

Ha megkérdeznénk száz embert, hogy mit jelent a nagyböjt, valószínűleg a többség rögtön rávágná, hogy negyven napig nem szabad húst enni. A valóságban azonban ma már ez egyáltalán nem így van. Oké, hogy a katolikus egyház nem egy olyan szervezet, ami villámgyorsan reagál a változó világ trendjeire, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyjából olyan lassan tud irányt változtatni, mint egy óceánjáró, szóval semmiképp sem a kapkodásról híres,

a 40 napos húsmentesség azonban ma már egyáltalán nem elvárás.

Lássuk, hogy alakult történelmileg, hogyan épült fel, majd morzsolódott vissza a szigor!

Kezdetben, a 4. században eredetileg csak két napot böjtöltek húsvét előtt: nagypénteken, ami ugyebár a keresztre feszítés napja volt és nagyszombaton. Ebből lett a 7. századra egy egész hét, majd végül már hat héttel korábban kezdődött a böjt. Csakhogy így nem jött ki a matek, ugyanis a vasárnapok ünnepnapnak számítanak, így nem szabad böjtölni. Igaz, nem is kötelező húst enni – hívta fel rá a figyelmemet kollégánk, aki már több mint húsz éve, minden évben megtartja a nagyböjtöt.

Ennél azért többet is magunkhoz vehetünk nagyböjtben (Fotó: Pixabay)

A hat hét tehát, vasárnapok nélkül csak 36 napot tett ki, így hozzá kellett még csapni másik négyet. Így már megvolt a 40 nap, pont annyi, amennyit Jézus a pusztában töltött böjtölve és imádkozva, akárcsak Mózes, mielőtt megkapta volna a Tízparancsolatot, és még lehetne sorolni, hogy mi minden tartott éppen 40 napig a Biblia szerint. Ezzel lett a nagyböjt kezdete hamvazószerda, ami onnan kapta a nevét, hogy az előző évi virágvasárnapi barkák hamujával rajzolnak keresztet a templomban a hívek homlokára. Ha emlékeztek még a Száz év magányra, a 17 Aureliano Buendía is hamuval rajzolt kereszttel a homlokán jelent meg a nagyszülői házban, éppen hamvazószerdán. Ennél szebb irodalmi példa nem is kell.  

A böjt nem vegaság

A már említett kollégánk idén is nekilát a nagyböjtnek, amit 13 éves korában kezdett el először és azóta minden évben megtartja. Ő ez idő alatt nem eszik húst, pontosan 46 napig, mert a vasárnapokon sem töri meg a böjtöt és nem iszik alkoholt sem. Utóbbi, elmondása szerint, sokkal nehezebb, legalábbis a társasági életet jócskán megnehezíti. A húsmentességet nem érzi olyan nagy lemondásnak, ezért általában megfejeli a böjtöt egy szétválasztó diétával is, ami a leginkább 90 napos diétaként ismert. Ennek ellenére azt állítja, hogy nem a fogyás a lényeg – habár szokott fogyni – hanem a lelki böjt, a kihívás, a vallás – és most már a megszokás is viszi.

A nagyböjt a 11. századig tényleg nagyon durva volt: naponta egyszer, este lehetett csak enni, ami eléggé hasonlít a muszlimok ramadán havi böjtjéhez, azzal a különbséggel, hogy a muszlimoknak napnyugta után lakoma kezdődik ramadánkor, a katolikusoknak viszont valami jelzésértékű étel jutott csak, kenyér, aszalt gyümölcs vagy magvak. Szerencsére erről ma már szó sincs,

1966 óta a negyvennapos nagyböjtben is csak két szigorú böjti nap van a katolikusoknak,

amikor is teljes étkezést csak naponta egyszer vehetnek magukhoz a hívek (például ebédet), de emellett két kisebb étkezés is megengedett, ami praktikusan reggeli és vacsora. Emellett péntekenként nem szabad húst enni, és ezzel eleget is tettünk az anyaszentegyház elvárásainak.

Péntekenként hús helyett halat lehet enni nagyböjtben (Fotó: Pixabay)

Ha jobban belegondolunk, ez a táplálkozás életvitelszerűen is éppen elég lenne a mai kor íróasztal mellett dolgozó, mozgásszegény életmódot folytató emberének.

A böjt nem fogyókúra

Mindazonáltal a böjt: nem fogyókúra, éppen ellenkezőleg. A különbség pedig abban áll, hogy amikor fogyókúrázunk, a kalóriamegvonás (vagy más metódus) ellenére tudjuk, hogy hol keressük az élvezeteket, és meg is találjuk: kávézunk, illatos teákat iszunk, cukormentes üdítőt kortyolunk vagy kilométernyi kolbászokat tolunk az ajkunk mögé, mert abban nincs szénhidrát és örülünk, hogy fogyózunk, mégis jól élünk. Ezzel szemben

a böjt lényege éppen a lemondás, vagyis pontosabban az önmegtartóztatás által közelebb kerülni Istenhez, ám ez önmagában még nem elég. A nagyböjt szellemiségéhez ugyanis hozzátartozik az ima és a jótékonykodás, vagyis a szegények megsegítése is.

Innentől kezdve tehát nehéz gasztrorovatnak lenni nagyböjtben, legalábbis eléggé nyakatekertnek tűnik gusztusos és kívánatos, ám böjti recepteket kínálni. A dolog logikáját tekintve ugyanis minden olyan étel böjtös, amit nem élvezünk, lemondással jár, habár ma már ezt sem kell olyan szigorúan venni.

Böjtölni tehát bármilyen okból ér, de bármilyen formát is válasszunk, legyünk vele tisztában, hogy az eredeti célja így húsvét előtt nem a test, hanem a lélek megtisztítása és a bűnbánat.

Húsmentes receptek az nlc-n

• Van élet a húson túl, és nem is akármilyen
• Vegetáriánus töltött káposzta
• Villámgyors cukkinis sós lepény