Nemrég a YouTube felületén egy olyan videó jött szembe velem, amiben egy rövid kérdést tettek fel száz édesanyának: Ölne-e a gyerekéért?
Jó válasz egyértelműen nincs: azt mondani, hogy igen, nem éppen erkölcsös emberre vall, viszont ha valaki nemmel felel, az anyai ösztönei kérdőjeleztődnek meg. A legtöbb szülő – ha nyilvánosan nem is vallja be – az előbbi állásponton van. A kérdést továbbgondolva felmerül: Mi van akkor, ha valaki bántotta a gyereked? Mit tennél az illetővel? És ha megölte?
A legtöbb szülőnek szerencsére sosem kell ezen elgondolkodnia úgy, mint Marianne Bachmeiernek, aki 42 évvel ezelőtt hidegvérrel hátba lőtte a kislánya gyilkosát a bírsági tárgyaláson. Az eset bejárta a világsajtót és a mai napig a világ egyik legvitatottabb önbíráskodási ügye, ami számtalan jogi és etikai kérdést vet fel.
A végzetes nap
Lübeck, 1981. március 6., 10 óra – ez volt harmadik tárgyalási nap az 1980. május 5-én megfojtott hétéves Anna meggyilkolásának ügyében. A feltételezett elkövető, Klaus Grabowski elítélt szexuális ragadozó volt és már be is ismerte a gyilkosságot, csupán az volt kérdéses, hogy előtte bántalmazta-e a kislányt.
A lübecki tartományi bíróság 157-es teremben ülésezett, amikor Marianne Bachmeier, a meggyilkolt kislány édesanyja belépett. Bő ballonkabátot viselt, ezért csak túl későn tűnt fel a rendőröknek, hogy egy 22-es kaliberű Berettát rejtett a kabátzsebébe. A nő Grabowski hátára célzott és nyolcszor húzta meg a ravaszt, amiből hat lövés talált. A 35 éves hentes szinte azonnal, a tárgyalóteremben meghalt.
Az arcába akartam lőni. Sajnos a hátát találtam el. Remélem, meghalt
– mondta a visszaemlékezések szerint a nő, miközben ellenállás nélkül hagyta, hogy a helyszínen letartóztassák.
A sors furcsa fintora, hogy két évvel később az édesanya maga is ugyanazon lübecki bíróság előtt állt, immár vádlottként: Marianne Bachmeiert 1983. március másodikán hat év börtönbüntetésre ítélték emberölés és tiltott fegyvertartás miatt.
És ami előtte történt
A nő ügye természetesen óriási visszhangot váltott ki egész Németországban: felkapta a sajtó, az egyik legnépszerűbb napilap, a Stern pedig 250 000 márkáért (ez mai árfolyamon körülbelül 12 ezer euró lenne) megvásárolta a történetét. Bachmeier 13 részes exkluzív interjút adott a lapnak, amiben részletesen mesélt az életéről.
A nő gyerekkora tragikus volt: a Stern riportja szerint bántalmazó közegben nőtt fel, szigorúan vallásos, tekintélyelvű apával, aki korábban a Waffen-SS tagja volt. A szülei elváltak, a lány az anyjához került, ahol az alkoholista nevelőapja keserítette meg az életét. Marianne kamaszként kétszer – 16 és 18 éves korában – terhes lett, de a szülei mindkét kislányt örökbe adatták.
A nő egy bárban dolgozott, amikor megismerkedett a harmadik kislánya, Anna apjával. A férfi a vendéglátóhely menedzsere volt és bár a románcuk nem tartott sokáig, amikor Marianne 22 évesen megint teherbe esett, nem volt kérdés számára, hogy megtartja a babát. Mire a kislány megszületett, a pár szétment és a 23 éves nő egyedülálló anyaként nevelte a kislányt.
Marianne éjjel dolgozott, napközben pedig vagy Annát látta el, vagy aludt. A kislányt önálló, szociális gyerekként írták le a nő barátai, aki sok időt töltött felnőtt társaságban.
Marianne Bachmeier és kislánya, Anna
A 7 éves Anna 1980. május 5-én nem akart iskolába menni: azt találta ki, hogy inkább a barátait látogatja meg, amin még össze is veszett az édesanyjával.
A kislány elindult az iskolába, ám sosem érkezett meg: máig nem tudni pontosan, hogy hogyan, de Klaus Grabowski lakásán kötött ki, ahol a férfi órákon át fogva tartotta, majd a menyasszonya harisnyájával megfojtotta.
Grabowski egyábként a szexuális ragadozók tankönyvi példája volt: a 35 éves hentest korábban kétszer elítélték kiskorúak szexuális zaklatása miatt. Pszichiátrián is kezelték, ahol önkéntes kémiai kasztrációnak vetette alá magát. Később – bírósági engedéllyel – hormonkezelésen esett át, ami visszaállította a nemi vágyat.
A férfit maga a menyasszonya jelentette fel a rendőrségen, miután gyanús lett neki, hogy köze lehet Anna eltűnéséhez. A kislány testét a hatóságok néhány nappal az eltűnés után, egy kartondobozban találták meg a folyópart egyik eldugott szakaszán.
Grabowski bevallotta a gyilkosságot, azt azonban tagadta, hogy előre megfontolt szándékkal ölt volna vagy bántalmazta volna a gyereket.
A férfi verziója szerint ő és Anna ismerték egymást, a kislány többször járt fent a lakásán, hogy játsszon a kiscicáival. Azt állította, hogy a tragédia napján Anna megfenyegette, hogy ha nem ad neki pénzt, azt mondja az édesanyjának, hogy a férfi intim helyeken érintette meg. Grabowski a tanúvallomása szerint ettől megrémült és ijedtében fojtotta meg a kislányt.
Egy későbbi interjúban Marianne Bachmeier arról beszélt, hogy ez volt az, ami igazán feldühítette: úgy érezte, hogy Grabowski az állításaival még a halála után is meggyalázta Anna emlékét.
„Hallottam, hogy nyilatkozatot akart tenni. Azt gondoltam, most jön a következő hazugság erről az áldozatról, aki az én gyerekem volt” – részletezte.
Fotósok kísérik Marianne Bachmeiert a helyére a lübecki bíróságon, 1982. november 2-án. Marianne március 6-án lőtte le hétéves kislánya, Anna gyilkosát ugyanitt, a földszinti tárgyalóteremben (Fotó: Cornelia Gus/Getty Images)
Emberölés vagy gyilkosság
Grabowski azonban hat golyót kapott a hátába, mielőtt nyilatkozatot tehetett volna. A lübecki bíróságra újabb feladat hárult: eldönteni, hogy az édesanya előre kitervelte-e a gyilkosságot vagy a pillanat hevében követett el emberölést.
Bachmeier ügyvédje azt állította, hogy a nő maga is fenyegetve érezte magát, ezért volt nála fegyver a tárgyalóteremben, nem tervezett rálőni Grabowskira, az ügyészség azonban úgy vélte, hogy a nő előre megtervezte a bűncselekményt.
Marianne Bachmeier ellen először gyilkosság vádjával indítottak eljárást 1982 novemberében, de az ügyészség később emberölésre módosította a vádat. Négy hónappal az eljárás megindítása után, 1983. március 2-án a lübecki bíróság kerületi tanácsa emberölés és lőfegyver jogellenes birtoklása miatt 6 év börtönre ítélte, amiből végül csak hármat töltött le.
Marianne Bachmeier elhagyja a tárgyalótermet az ítélethírdetés után, 1983. március 2-án (Fotó: Wulf Pfeiffer/picture alliance via Getty Images)
Csakúgy, mint maga az eset, az ítélet is megosztotta a közvéleményt: sokan vélték úgy, hogy a nő helyesen cselekedett és az államot hibáztatták amiatt, hogy egy Grabowski-féle bűnöző ilyen sokáig szabadlábon maradhatott, mások viszont az önbíráskodás veszélyes példájának tekintették Bachmeier tettét.
Maga Marianne sosem beszélt arról, hogy megbánta volna a tettét, a halála után pedig egyik barátja azt állította a sajtónak, hogy a nő egy pincében gyakorolta a lövést Grabowski meggyilkolása előtt.
Marianne Bachmeier 1985 júniusában idő előtt szabadult, férjhez ment és elhagyta Németországot. Férjével Nigériában élt 1990-ig. A válás után Szicíliába költözött, ahol Palermóban egy hospice-otthonban dolgozott segítőként.
1996-ban kiderült, hogy Marianne Bachmeier halálos hasnyálmirigyrákban szenved, és visszatért Németországba. Az életéhez hasonlóan az utolsó hónapjait is médiafigyelem kísérte, egy tévétársaság forgatott vele egészen szeptember 17-éig, amikor 46 éves korában meghalt. Lánya, Anna mellé temették el a lübecki Burgtorf temetőben.
