Azon emberek többsége, akik még sosem voltak swingerklubban, a szvingerezést valahogy úgy képzelik, mint a Tágra zárt szemek című film kastélyos nagyjelenetét, melyben Tom Cruise egy álarccal eltakarva érkezik meg egy gigászi luxusorgiába, ahol mindenfelé gyönyörű testek vonaglanak. Kezdjük azzal, hogy mivel Cruise nem vitt magával partnert, így ez aligha nevezhető szvingerezésnek – mivel az párcserén alapszik –, és folytassuk azzal, hogy a swinger nemcsak a felső tízezer, valamint a tökéletes alakú, fiatal férfiak és nők kiváltsága fényűző kastélyokban, hanem a pórnép is benevezhet ilyen irányú elfoglaltságokra. A szvingerezésről úgy tartjuk, hogy szigorúan egy estén/éjszakán át tartó elfoglaltság, ám ez is óriási tévedés. A Swingerklub című kedvesen provokatív dán film szereplői például egy teljes hosszú hétvége erejéig lépnek le otthonról, hogy egy kedves kis vidéki házban napokig élvezzék egymás társaságát, esténként pedig a testét is.
Mindennapi swingerünket add meg nekünk ma
A Swingerklub swingerklubja – ahol Schobert Norbiék biztosan nem jártak – napközben nézve inkább tűnik egy boldog (?) vidéki kommunának, mint csoportszexre kiéhezett perverzek társaságának. A valóság itt is szembemegy az elvárásainkkal: úgy képzeljük, hogy ilyen elfoglaltságokat csak extrém, perverz emberek keresnek maguknak, nem pedig olyan átlagemberek, mint Pista és Mari a szomszédból. Hiszen hát ők hogyan is párcserézhetnének, ha két cukimuki gyerekük van otthon?!? Pedig a valóságban senki arcára nincsenek ráírva a szexuális fantáziái, és Mikkel Munch-Fals rendező pont ennek köszönhetően tud játszani velünk.
Sokunk fejében van egy kép arról, milyen lehet egy swingerklub, ám ennek a képnek csak a legritkább esetben van köze a hétköznapisághoz és a nyári szombati baráti grillezések hangulatához. Már a nyitójelenet telitalálat. Egy kissé unott férfi és nő zenére, lassítva takarít egy csoportszexre berendezett, vörös szobát porszívóval, rongyokkal és portörlővel, hogy a végén egy tálba szórják a kondomokat, felkészítve a szobát a következő összejövetelre. A fejünkben lévő forró fantázia így hirtelen eltűnik, és mindezt felváltja a kissé unalmas hétköznapiság: a takarítás. Mert ha egy swingerklubtól várod, hogy az életed és a párkapcsolatod jobb legyen, valószínűleg rossz helyen kopogtatsz.
Új hús, feltámadó lelkesedés
A Swingerklub című mozi egyik erénye, hogy a film elejét – ekkor a párok indulását láthatjuk az otthonaikból – leszámítva a szereplők végig a vidéki szexklubban maradnak.
Láthatjuk, hogy régi jó ismerősökként köszöntik egymást, és lassan már a szvingerezés is csak olyan program az életükben, mint a péntek esti színházba járás.
Mivel már mindenki mindenkit ismer a bandában, a résztvevők szemében csak akkor látunk némi őszinte lelkesedést, amikor két új klubtag is megjelenik Patrick és Patricia személyében, akik nagyjából tizenöt évvel fiatalabbak a többiek átlagéletkoránál. Vágytól égő tekintetek tépik szét őket már a bemutatkozáskor, és már itt érezzük, hogy mivel mindenki az újakra vágyik, ez fog konfliktust kirobbantani a tagok között, és nem is tévedünk nagyot. Nem tudom, hogy a swingerklubok látogatói – nemrég izgalmas regény jelent meg a témában – között hány problémamentes, tényleg kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő párost találhatunk a valóságban, de ha a filmet vesszük kiindulópontul, akkor tutira nem sokat. Az itt összegyűlő emberek felszínesen nézve ugyan a dán középosztály boldog képviselőinek tűnhetnek, de kicsit közelebbről szemlélve a dolgot már egész más a helyzet.
Midlife crisis
A történet főhőse Adam, aki nagyjából olyan lelkesedéssel éli a házasélet hétköznapjait, mint aki bármikor örömmel vetné ki magát első útba eső ablakon, és ez nyilván nincs jó hatással a feleségére, Irisre sem, aki legalább itt kap némi kedvességet más férfiaktól, ha már a férje nem figyel rá. Van itt még a kalandvágyát szvingerezéssel csillapító cégvezető és az ő depressziós felesége, sőt akad egy olyan pár is, ahol a feleség egyfolytában azért cseszteti a férjét, mert miatta nem tud teherbe esni, és az itteni használt kondomokból összelopkodott spermában (!!!) látja a megoldást a problémájára. Van, aki a hétköznapokban nem vállalt biszexuális vágyait próbálja itt kiélni, és persze ott a tulajdonos párocska is, ők talán az egyetlenek, akik – a pénz miatt? – valóban élvezik ezt az egészet.
Így leírva ez nem egy túl vidám banda, ráadásul az érkező fiatalokra energiavámpírként vetik rá magukat, bízván abban, hogy az ő új energiáikból talán valamit ők is profitálhatnak. Mindenki Patrickra és Patriciára vágyik, de csak Adam az, aki ezt a vágyat nem szexuális szempontból érzi. Úgy gondolja, hogy ez a lány újult energiákkal töltheti fel, általa azt érzi, hogy újra van kedve élni, és bármennyire szerencsétlen ez egy ilyen helyzetben, az egyik este váratlanul szerelmet vall neki.
Csakhogy szerelmet vallani egy swingerklubban nagyjából annyira hasznos tevékenység, mint éjszaka próbálkozni a napozással.
Romantikus szvingerezés?
A Swingerklubot hivatalosan a romantikus vígjátékok közé sorolják, bár a filmet látva nem hinném, hogy ez lesz a kedvenc Valentin napi néznivalónk.
Nevetni ugyan tényleg sokat lehet rajta, és az is igaz, hogy párkapcsolatokról szól, de itt főképp azon nevetünk, hogy a tönkrement párkapcsolatainkban mennyire szánalmasak tudunk lenni,
és a romantikus szál sem épp a happy end felé közelít. Mikkel Munch-Fals rendező munkája azoknak talán csalódást okoz, akik egy habkönnyű romkomra vágynak, ám azok mindenképp jól járnak, akik szeretik, ha egy film jóval mélyebbre ás a szerelem témájában a megszokottnál.
A szvingerezést nem az explicit szexjelenetekért választotta témául a rendező, hanem azért, mert általa tükröt tudott tartani a párkapcsolatok árnyékosabb oldalának. Ez a tükör találó, ám nézőként nagyon is benne van a pakliban, hogy magunkra ismerhetünk benne. Ez pedig nem lesz kellemes, de talán pont ez jelzi azt, hogy a Swingerklub jóval több egy olyan filmnél, amiben párok egymással szexelnek.
