Leblanc Győző operaénekes és felesége, Tóth Éva énekesnő elválaszthatatlan párost alkottak a színpadon és a magánéletben is. Az énekesnő tavaly bekövetkezett váratlan halála megrázta a szakmát, valamint az operett és nóta kedvelőit. Az operaénekes nyáron nehéz döntést hozott meg, miszerint elhagyja budatétényi otthonát, ahol 20 évig éltek szerelmével. Azonban a ház minden szeglete újabb sebet tépett fel benne.
Győző a tragédia után a munkába menekült. Művészemberként a közönség szeretete ad erőt számára. Minden vágya, hogy már Évike nélkül, de itthon is megtalálják a felkérések. Ez a vágya is teljesült, egy másik hölgy oldalán.
„A munka és a sikerélmény kihúz a bajból, úgy érzem, hogy ma már sokkal könnyebben veszem az akadályokat, mint egy évvel ezelőtt. Keményen megéltem a gyász időszakát, hiszen Éva nem csak a magánéletben, mindenben a társam volt. De rám mosolygott a szerencse, mert rátaláltam egy olyan primadonnára Szeredy Krisztina személyében, akivel már több alkalommal, például Ausztráliában is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Álló vastaps nélkül soha nem jöttünk le a színpadról. Hazaérkezésünk után itthon is folytattuk az együttműködést, és eljutottunk odáig, hogy októberben tele van a naptárunk felkérésekkel. Ez nekem nagyon sokat számít, hiszen számos traumát éltem meg az utóbbi időben, de sokat változtam, már tudok mosolyogni, ezt javarészt köszönhetem a felém áradó szeretetnek, amit a közönségtől kapok” – mondta a Borsnak Győző.
Senkit ne tévesszen meg, hogy Krisztina és Győző egy párt alkotnak, a történetet az énekes részletesen elmagyarázta.
„Annak ellenére, hogy sok időt töltöttünk a kenguruk földjén együtt, és nagyon sok közös munkán vagyunk túl, nem jöttünk össze, nem alkotunk egy párt. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, és ami elengedhetetlen a közös munkához, működik a kémia közöttünk a színpadon, jól kiegészítjük egymást. Nem vagyok túl Tóth Éván. Csodálatos húsz évet éltem meg vele, egyszerűen nem megy még a túllépés. Egyelőre nem tudok arra gondolni, hogy egy másik személy lépjen be az életembe, de már remélem: az élet megy tovább.”