Robert Downey Jr.-t sokan Hollywood egyik legnagyobb sztárjának tartják, a látszat azonban csalóka. 2012 és 2022 között a színész kizárólag Tony Stark, azaz a Vasember szerepében aratott zajos sikereket. Az egyéb próbálkozásai – tény, hogy nem volt belőlük sok – elbuktak, és ő nem is erőltette meg magát. A kérdés ilyenkor leginkább az, hogy valójában Downey Jr. az igazi sztár vagy inkább Vasember? Tony Stark nélkül is érdekli Robert Downey Jr. a nézőket?
Leonardo DiCaprio nagyon korán megtanulta a leckét és nem enged a nagy hollywoodi franchise-ok csábításának. Ő az egyik utolsó filmsztár, aki jól tudja: nem jó, ha a karakter a sztár, az a fontos, hogy az őt alakító színész legyen az. Nem csoda, hogy Timothée Chalamet szerint az egyik legfontosabb karriertanácsot pont Leonardo DiCapriotól kapta:
Kerüld a kemény drogokat és a szuperhősfilmeket!
A háttérbe húzódó sztár
Rá nézve már-már hihetetlennek tűnik, de az egykori tinisztár már erősen közelít az ötvenhez, novemberben fogja ünnepelni a 49. születésnapját. Ugyan időről időre elhangzik, hogy épp melyik 25 év alatti szupermodellel boronálták össze, és néha láthatunk róla néhány lesifotót valamilyen luxusjacht fedélzetén a barátai és/vagy gyönyörű lányok oldalán, Leonardo DiCaprio életéről valójában vajmi keveset tudunk. Lelkes környezetvédő, de ezt leszámítva fogalmunk sincs, mivel tölti a napjait, mik a hobbijai, milyen a világnézete, mit gondol a politikáról, sőt mit gondol a nagyvilág kérdéseiről egyáltalán.
Hosszú-hosszú évek óta kerüli, hogy szólóban adjon interjúkat. Ha egy film népszerűsítése megkívánja, azért nem zárkózik el teljesen előlük, de olyankor a rendező társaságában, netán valamelyik főszereplőtársával közösen nyilatkozik, és jellemzően nem kalandozik el az aktuális filmje témájától. A nagy amerikai és angol magazinok (GQ, Vanity Fair, Esquire…) hiába szeretnének róla exkluzív címlapanyagot készíteni, ő nem áll kötélnek. Ha azt kérik, hogy egy vele kapcsolatos témához szóljon hozzá, nem szokott válaszolni. A social media posztjai annyira nélkülözik a személyességet, hogy kizártnak mondható, hogy ő kezelné ezeket az oldalakat.
Keményen dolgozik, de nem munkamániás
Örömmel írnám azt, hogy azért nem nyilatkozik a magánéletéről, mert mindene a munka, csakhogy ez nem igaz. 2013 óta (ami azon ritka évek egyike volt, amikor nem egy, hanem két új filmmel is jelentkezett) összesen hat új filmjét mutatták be a mozik, vagyis átlagosan kétévente rukkol elő egy új nagyjátékfilmmel. Ezek többnyire időigényes főszerepek, és ezeken a projekteken DiCaprio valóban teljes erőbedobással dolgozik, de így is elmondható, hogy kétévente nagyjából fél évet tölt munkával, a többit pedig… biztosan nem csak luxushajók fedélzetén tölti.
Egy olyan korban élünk, amikor a sztárok maguk adnak hírt az új szerelmükről a közösségi média oldalakon, bemutatják a legújabb házukat, exkluzív fotók készülnek egy nagy magazin számára az esküvőjükről és minden évben megfordulnak párszor valamelyik talkshow kényelmes foteljében, hogy vicces sztorikat meséljenek az életükről. DiCaprio nem teszi ezt, és ez nem elvesz, hanem hozzátesz az értékéhez.
Amennyiben egy sztár hagyja magát, könnyen elhasználódik a közösségi médiában és a médiában. Jennifer Lawrencenek is el kellett tűnnie pár évre, hogy újra érdekes legyen, Dwayne Johnson pedig az elmúlt években olyan intenzív sajtó- és közösségi média jelenlétet produkált, valamint annyi különféle filmben szerepelt, hogy nem túlzás azt állítani: kicsit ráuntunk. Leonardo DiCaprióra viszont képtelenek vagyunk ráunni. Ehhez ugyanis túl keveset ad magából.
A Titanic leckéje
DiCaprio idejekorán megtanulta, milyen az, amikor a csapból is ő folyik. A Rómeó + Júlia, de különösen a Titanic sikere után a világ lányszobáinak javát az ő fotója/plakátja díszítette, ha csak megszólalt valahol, azt újságok tömkelege idézte, ha pedig kimozdult szórakozni a barátaival, garantálható volt, hogy másnap címlapok sokaságán szerepel majd, melyek az exkluzív paparazzi fotók mellé költenek majd néhány sztorit a vad bulikázásáról. Későbbi elmondása szerint az ebben az időszakban íródott cikkek többsége a partiállat életmódjáról csupán kitaláció volt, egyszerűen ezzel próbálták eladni a bulvárlapokat. Ő csak legurított pár italt a barátaival, aztán a táncparketten ropta kicsit, és máris ő lett Hollywood partiszörnye.
Az őt mindenhová kísérő, sikoltozó lánytömegek iszonyatosan frusztrálták. Félt attól, hogy a lányszobák faláról egyből a kukába kerülhet a karrierje, mert mindig jön egy új színész, aki épp a legnagyobb tinilánykedvenc, és ez az elődje számára nem éppen egy életbiztosítás. Azt is intő jelnek vette, hogy ugyan a Titanicot iszonyatos mennyiségű Oscar-díjra jelölték, az ő alakítása nem volt ott a jelöltek között. Tudta, hogy a szakma nagy része csak az új tinikedvencként tekint rá. Erre egy olyan zsákutcaként tekintett, amibe többé nem akart belemászni.
Innentől nagyon is tudatosan fordult el mind a szépfiúszerepektől (ehhez egyedül A nagy Gatsbyben tért vissza), mind a hősszerelmes karakterektől. Az izgalmas, nagy kihívást jelentő szerepeket kereste, és az életbiztosítását a kísérletezés közben az jelentette, hogy csupa elismert, nagy rendezővel működött együtt. Steven Spielberg, Quentin Tarantino, Alejandro González Iñárritu, Martin Scorsese, Adam McKay, Christopher Nolan és Clint Eastwood oldalán feszegette a határait. A fontos, nagy filmeket kereste, amit jól jelez, hogy utoljára 2000-ben játszott olyan filmben főszerepet, aminek a játékideje két óra alatt volt. Leonardo DiCapriót a tinilányok tették szupersztárrá, aztán szándékosan ellenük fordult. Csupa olyan filmben játszott, melyek első blikkre nem igazán tartanak igényt a tinilányok figyelmére. Csakhogy a rajongói is vele öregedtek, és követték azokat a filmeket, amikben szerepelt.
Aki nem adott magából semmit
DiCaprio ugyan a tinilányoknak köszönhette a befutását, de a hosszú távú karrierjét már azzal érte el, hogy kivívta azon férfiak elismerését is, akik kezdetben még ódzkodtak a Leo-láztól, egy nyálas szépfiúnak titulálva a fiatal színészt. A tinilányok ízlését az idősebbek és az ellenkező neműek gyakran hajlamosak lenézni, pedig sokszor előfordul, hogy ők már azelőtt észreveszik a kiemelkedő tehetségeket, mielőtt a nagyvilág többi részének feltűnnének. Talán elég, ha Robert Pattinson vagy újabban Timothée Chalamet esetét említem.
Leonardo DiCaprio kipróbálta a szívtipró szerepet, látta, mivel jár, és ellene fordult. A nyomában hordákban vonuló rajongók mindent akartak belőle, és ő azzal védekezett, hogy nem adott magából semmit. Tényleg csak annyit tudunk róla, hogy vonzódik a fiatal szupermodellekhez, és a baráti köre nagyon fontos neki. Akit egyszer a barátjává fogad, az egy életen át mellette lesz, amiről Tobey Maguire vagy újabban Jonah Hill tudna mesélni. Talán egyszer majd kiad egy önéletrajzi könyvet, amiben elmesél magáról mindent. Bár valljuk be, egy ilyen húzás egyáltalán nem illene az image-éhez. Még véletlenül megismernénk.