Tetszik vagy sem, a halloween mostanra szexi magyar ünnep lett

Igen-igen, tudjuk jól, mit gondolnak a közösségi média mindenkinél okosabb és erkölcsösebb véleményformálói, ha az „Amerikából importált, konzumidiótáknak kitalált” ünnep és a „keresztény-konzervatív magyar hagyományok” összecsapásáról van szó. (Amely összecsapást eleve ők találtak ki, mert egyébként egyik ünnep sem jelent veszélyt a másikra, de hát az internetes okoskodás már csak ilyen.) Szerencsére viszonylag könnyű leellenőrizni, van-e Magyarországon halloween: ki kell menni az utcára és megnézni. Kimentünk, megnéztük, aki beöltözve szembe jött, azt bizonyíték gyanánt le is fotóztuk, és jelentjük: Magyarországon bizony van halloween.

Fotó: Neményi Márton

Annyira, hogy – nem reprezentatív felmérésünk szerint – míg a külföldi turisták hozzák a kötelezőt diszkrét sminkekkel és Wish.com-os jelmezekkel, addíg a magyar fiatalok véresen komolyan veszik a feladatot és a legdurvább, skandináv black metal-együtteseket megszégyenítő sminkekkel, kiegészítőkben és ruhákban szabadultak be a bulinegyedbe. Mutatjuk is őket, és hogy külön nyomatékot is adjunk a képeknek, következzék egy rövid, és esküszünk, szórakoztató történelemlecke is.           

A halloween nem is amerikai

Annyira nem, hogy egyenesen Európában találták ki, méghozzá időszámításunk kezdetén, a mai Írországban. A kelták szentül hitték, hogy október utolsó napjaiban csak egy vékony fátyol választja el a túlvilágot a miénktől, a holtak tehát bármikor visszatérhetnek megrendszabályozni az élőket. Így alakult ki a Samhain fesztivál, amely a mai halloween őse, annyiban biztosan, hogy ugyanúgy ijesztő maszkokat húztak. Csakhogy nem halottnak öltöztek, ellenkezőleg: azért bújtak jelmezbe, hogy elijesszék a halottakat. Ez volt a lényege a faragott tököknek is. Amelyek természetesen nem sátánista szimbólumok.

Fotó: Neményi Márton

A tököknek nagyon is konkrét céljuk volt

Ma már csak vicces dekoráció, annak idején azonban élet-halál kérdése volt, hogy elég ijesztő-e a tök, legalábbis a kelták így hitték. Szúrós Jack miatt volt minden: a kelta mitológia egy különösen korrupt és pénzéhes figurája volt ő, aki az ördöggel is lepaktált, hogy meggazdagodjon. Halála után aztán a mennyországból és a pokolból is elkergették, így azóta is a mi világunkban téblábol és halloween idején gyilkol. Az egyetlen, amitől fél, az a faragott zöldség. Érthető tehát, miért van külön tudománya és művészete a témának. Igaz, annak idején nem tököt használtak – hiszen az nem volt őshonos arrafelé –, hanem krumplit, céklát és egyéb zöldségeket.

Fotó: Neményi Márton

Ő volt ott előbb, nem a halottak napja

Aki azt hiszi, hogy a halloween valamiféle nemzetközi nagytőkét és hitvány életmódot ünneplő, mesterségesen gerjesztett őrület, amelyet azért találtak ki (a tudjukkik), hogy belerondítsanak a magyarok gyászába Mindenszentek alatt, nagyon téved: a Samhain volt ott előbb. A katolikus egyház tudatosan jelölte ki november elsejére Mindenszenteket a 8. században, például azért, hogy bekebelezze a kelta tradíciókat. (Ekkor még ezen a napon ünnepeltek a pogányok.) A kelták válasza: előrébb hozták a Samhaint egy nappal és nyugiban éltek tovább ezzel a furcsa, egy keresztre feszített embert szó szerint istenítő (tehát nem éppen békés) vallással.

Fotó: Neményi Márton

Már a középkorban is gyűjtötték a cukorkát

A „trick or treat” hagyománya, tehát, hogy jelmezbe öltözött gyerekek járják a házakat cukrot tarhálva, egyáltalán nem új: inkább a fiatal felnőttek elfoglaltsága volt, de ugyanez és ugyanígy létezett a középkori Skóciában és Írországban is. Ők még nem fenyegetőztek, inkább énekeltek, verseltek és mutatványokat adtak elő, ha kaptak valamit.

Fotó: Neményi Márton

A szellemek mutatták meg a lányoknak, ki lesz a férjük

Másfél évezredig a Samhain/halloween tényleg csak a szellemijesztgetésről szólt, a 18. században azonban a korabeli ír és skót szingli nők elkezdték a saját céljaiknak megfelelően átformálni az ünnepet. Ez a cél pedig természetesen a tökéletes férj megtalálása volt. Többfajta minirítust is alkalmazni kezdtek, volt köztük ártalmatlan és horrorfilmbe illő. Például:

• almahéjat dobtak a hátuk mögé, ezek aztán kirajzolták a jövendőbeli monogramját;
• innen ered az almahalászat mint játék: aki először kifog egy almát, az házasodik először;
• egy sötét szobában, gyertyával a kezükben bámulta a tükörbe egészen addig, amíg a leendő férj arca fel nem bukkant mögöttük.

Lehet, hogy kétsgébeesettek voltak (nem csoda, akkoriban úgy gondolták, komoly baj van azzal, aki felnőttkoráig nem „kelt el”), de szívbajosak biztosan nem.

Fotó: Neményi Márton

Na jó, egy kicsit mégis Amerikai

Nem véletlen, hogy a tengerentúlon lett igazán népszerű az ünnep: az 1840-es években a burgonyavész miatti éhínség elől menekülő ír családok terjesztették el az október végi hagyományokat, az amerikaiak pedig azonnal ráharaptak és a magukévá tették. Évtizedekig egy kicsit olyan volt ez az éjszaka, mint a Purge-filmekben: mindent szabad volt, le lehetett vetni az erkölcsi és morális gátlásokat; a helyzet a 20-as évekre kezelhetetlenné vált. Azt mondják, a békés és jól szervezett édességlejmoló szertartást kifejezetten azért találták ki, hogy féken tartsák az őrjöngő tömeget.

Fotó: Neményi Márton

Hatalmas üzlet

Azért gondolják sokan, hogy a halloweent az amerikaiak találták ki, mert jó szokásukhoz híven hatékonyan kommercializálták ezt is. Annyira, hogy

Ilyenkor majdnem 7 milliárd dollárt (!) költenek ugyanis átlagosan országszerte, főleg csokira és cukorkákra, jelmezekre és dekorációra.

Fotó: Neményi Márton

A cukorbetegség melegágya

Még egy pár szám: csak a gyerekeknek osztható cukorra 2 milliárd megy el Amerikában évente. Az eladott édességes összsúlya évente 6 Titanicot tesz ki. Az átlagamerikai az év ezen napjaiban egy kicsit több, mint 1,5 kiló édességet eszik meg, a gyerekek pedig fejenként 7 ezer kalóriát kuncsorognak össze ezen az estén – és ez persze mind el is fogy.

Fotó: Neményi Márton

Fóbiája is van

Mármint magának az ünnepnek, nem a szellemeknek és a vámpíroknak: egészen sok embertársunk retteg halloweenfóbiában, azaz szállja meg indokolatlan és szűnni nem akaró félelem ezen a napon (és alighanem szétsresszeli magát az azt megelőző egy-két héten). Az ókori eredetre való tekintettel a tudomány ezt nem halloween-fóbiának, hanem samhainofóbiának hívja.

Fotó: Neményi Márton

Magyarországon van halloween

Értjük, honnan ered a nemzeti lelkületű ellenkezés, amiatt, hogy az utóbbi években „behozták” ezt az „amerikai” ünnepet, de a helyzet az, hogy azt, hogy Magyarországon mikor ki mit ünnepel, nem egy központi kormányzati bizottság és nem is a fotelhuszár megmondóemberek döntik el, hanem azok, akiknek szüksége van az ilyesmire: a bulizni vágyó fiatalok, akik egyszerűen élvezik, hogy legalább egy éjszakára hülye jelmezekbe bújhatnak.

Ezzel együtt nem szeretnénk elintézni ennyivel a „halloween vs. halottak napja” vitát, így egy kompromisszumos javaslatunk lenne, amelyet valamiért senki sem hangoztat. Íme:

Fotó: Neményi Márton

Most őszintén: miért ne férne meg egymás mellett halloween és a halottak napja? Mit vesz el az utóbbitól az előbbi? Talán nem lehet a puszta létezésétől ugyanúgy temetőbe menni, emlékezni, gyászolni? És ha ez utóbbi kiveszik az életünkből, arról biztosan egy sokak számára talán idegesítő, de amúgy ártalmatlan buli tehet?

Na ugye.