Vannak olyan félelmek, amelyekre könnyű logikus magyarázatot találni, például, ha valaki retteg a kígyóktól vagy a pókoktól, azon nem lepődik meg senki, ahogyan azzal is megpróbálunk empatikusak lenni, akik a mikroorganizmusoktól, kórokozóktól tartanak, főleg, ha ez valamilyen világjárványhoz köthető. Hiszen nyilván őseinkre számos veszély leselkedett, és az, hogy tartottak a természettől, bizonyos élőlényektől, a túlélés záloga volt.
És persze vannak olyan fóbiák is, amelyek meglehetősen furcsának tűnnek vagy ritkán fordulnak elő, ilyen például a kuloulrofóbia, vagyis bohócoktól való félelem. De mi lehet az oka annak, hogy egyesek rettegnek tőlük, miközben elvileg jelenlétüknek a felhőtlen szórakozást, a kacagást és a mókát kellene garantálniuk?
A Frontiers in Psychology című szaklapban megjelent tanulmány segíthet a magyarázatban. A Dél-walesi Egyetem kutatói 528 olyan embert kérdeztek meg, akik vállalták, hogy rettegnek a bohócoktól, és sikerült több olyan tényezőt is találni, ami meghúzódhat a kuloulrofóbia mögött.
- Az egyik ok, amiért retteghetünk tőlük az az, hogy arcukon olyan vastag sminket viselnek, hogy nem igazán tudjuk azonosítani, valójában mi jár a fejükben, mire gondolnak, mit éreznek, és mivel ez azt jelenti, hogy akár rossz szándék is vezérelheti őket, ezért tartunk tőlük. Arról nem is beszélve, az emberek félnek a majdnem emberinek tűnő, de mégsem egészen emberi figuráktól, gondoljunk csak az androidokra vagy a földönkívüliekre, de tulajdonképpen a bohócok is ide sorolhatók.
- A másik ok az, hogy a fehérre festett arcot a sápadtsággal, a sápadtságot pedig a betegséggel azonosítjuk, akárcsak a piros orrot és szájat.
- A harmadik ok, hogy mindent megtesznek azért, hogy megnevetessék a közönséget, ehhez viszont az is kell, hogy ne feltétlenül fedjék fel, mire is készülnek, a kiszámíthatatlan viselkedés pedig szintén rossz érzéseket kelthet bennünk.
Fotó: Depositphotos
A tanulmány egyik szerzője, Philip John Tyson 15 éve tart órákat diákoknak a fóbiákról, és minden szemeszter elején megkérdezi a fiataloktól, ők mégis mitől félnek, és ugyan kisebbségben vannak, de viszonylag állandó a száma azoknak, akik azt mondják, ők a bohócoktól félnek. Emiatt döntöttek úgy a kollégáival, hogy utánajárnak, mi húzódhat meg ennek a fóbiának a hátterében.
Hogy pontosan hányan vannak a kuloulrofóbiások, nehéz megmondani, egy, az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint a lakosság körülbelül 5 százaléka mondta azt, hogy fél a bohócoktól. Tyson és csapata több mint 500 embert vont be a kutatásba, az ő válaszaik alapján állapították meg, mi táplálja a bohócoktól rettegők félelmeit.
Ami nagyon érdekes, nagyon kevesen voltak azok, akik első kézből származó negatív tapasztalatot, ijesztő személyes élményt neveztek meg a probléma forrásaként. Viszont voltak, akik megemlítették, fóbiájukat erősen táplálja az, ahogyan a bohócokat ábrázolják a popkultúrában – gondoljunk csak a horrorfilmekre, ahol ők a főgonoszok, mint például Stephen King démoni bohóca, Pennywise, de van, aki Joaquin Phoenix Jokerét nevezte meg. A szerzők szerint ezek a figurák persze inkább okozatnak tekinthetők, hiszen az alkotók az emberek félelmeit jelenítik meg a műveikben.
Persze vannak valós bohócok is, akiktől érthető, ha rettegünk, az egyik legismertebb sorozatgyilkos John Wayne Gacy gyerekzsúrokon bohócként lépett fel.
Jon Davison, a London Metropolitan Egyetem munkatársa, aki több évtizede lép fel bohócként elmondta, az ő tapasztalatai szerint nagyon kevesen rettegnek tőlük, ő mindössze két ilyen emberrel találkozott, és különben is, nem az a céljuk, hogy a frászt hozzák az emberekre, ők azt szeretnék, ha együtt éreznének velük, hiszen olyan személyt formálnak meg, aki kicsit teszetosza, sebezhető, és valójában fogalma sincs arról, hogyan működik a világ. Tulajdonképpen olyanok, mint a kisgyerekek, fogalmazott.
Frank McAndrew, az Illinois állambeli Knox College oktatója elhiszi, hogy a bohócok tényleg csak szórakoztatni akarják a közönséget, de szerinte ez nem változtat azon, hogy egyesekben rossz érzéseket váltanak ki, például azért, mert nem akarnak a vicc tárgyává válni. „Nem biztos, hogy sikerül megőrizni a méltóságukat, ha találkozunk egy bohóccal, és a legtöbben nem szeretjük, ha nagyobb nyilvánosság előtt aláznak meg minket” – tette hozzá.
McAndrew egyébként társszerzője volt egy tanulmánynak, ami arról szólt, hogy milyen foglalkozást űző embereket találunk hátborzongatónak. A bohócok kapták a legmagasabb pontszámot megelőzve preparátorokat és a temetkezési vállalkozókat. „Nem hiszem, hogy azért félünk tőlük, mert kísértetházakban látjuk őket viszont, hanem azért lettek ők is fontos kellékei ezeknek a rémisztő helyeknek, mert eleve ijesztőnek találtuk őket” – jegyezte meg.
Fotó: Depositphotos
(via Mental Floss/Washington Post)
