nlc.hu
Életmód
Furcsa fóbiák

„Azzal a világból ki lehet kergetni…” – Furcsa, de létező fóbiák nyomában

Egy cikksorozat sem lenne elég a fóbiákra, olyan sok különböző félelmünk van, így egy nagyobb merítést csináltunk a legfurcsábbakból. És persze a leggyakoribbat is megnéztük.
Monk, a flúgos nyomozó

Ha sokat esik az eső, és megjelennek fák tövében a gombatelepek, engem lever a víz. A látványtól is elfog az undor és képes vagyok az utca túloldalára átmenekülni, miközben a rosszullét kerülget. Előfordul, hogy hangot is adok ki mellé, ha hirtelen ér a dolog, és meg is rázkódok tőle, minden túlzás nélkül.

Sokáig azt hittem, én vagyok rosszul huzalozva, hogy nem bírom a látványt – és egyébként a gomba ízét sem –, de kiderült, hogy a jelenségnek neve is van, mycofóbiának nevezik, és mások számára sem ismeretlen fogalom – innen üdvözlöm a sorstársakat! Ez nyilván nem akadályozott meg abban, hogy a The Last of Us rajongójává váljak, de töredelmesen bevallom, amikor a parazita gombát mutatták, eltakartam a szemem. Viszont, ha már ennek a fóbiának ilyen tüzetesen utána néztem, kicsit beleástam magam a témába, és kiderült, egészen elképesztő dolgoktól is viszolygunk.

Jöjjenek a legérdekesebbek!

Szubmechanofóbia

A szubmechanofóbiával élő emberek a víz alá süllyedt, ember által alkotott tárgyaktól tartanak. Fontos, hogy nem állati eredetű dolgokról beszélünk, hanem kizárólag mesterségesen létrehozott tárgyakról. Lehetnek ezek hajóroncsok, szobrok, régi épületek, de ennél hétköznapibb példánál maradva a bóják és törmelékek is zavarhatják a fóbiában szenvedőket. Kiváltó okaként emlegetik egyrészt azt, hogy nem tudni, mi van a vízvonal alatt, a víz mozgása pedig azt az illúziót keltheti, mintha ezek a dolgok életre kelnének. A másik magyarázat szerint az okozza a viszolygást, hogy nem tudunk mit kezdeni egy oda nem illő, idegen látvánnyal egy természetes közegben, ami ösztönösen rossz érzést vált ki.

Tripofóbia

Szintén az ösztönös reakciókra hivatkozva találják sokan visszataszítónak a fraktálszerűen ismétlődő felületeket, amilyen egy méhkaptár, egy hangyaboly, esetleg egy homokos szakasz, amit vízcseppek lyuggattak át. Állítólag ilyen sebhelyek és tályogok keletkeztek régen a járványokban megfertőződött emberekben, és az életösztön diktálja, hogy minél messzebb akarunk ezektől kerülni. Tény, hogy az evolúciós fejlődésünk sok mindent magyaráz, miért ne lehetne ez az egyik?!

Mizofónia

A mizofóniás emberrel nem fogsz együtt ebédelni, de valószínűleg moziba sem mész majd vele, ugyanis ő az, aki nem bírja a csámcsogást, hangos rágást, ropogtatást. Azaz nemcsak ezt, hanem bizonyos zavaró hangokat – például a hangos légzés, vagy akár a gépelés is ide tartozhat –, de a legtöbbször az evés kapcsán szokott felmerülni ez a fajta undor. Az vitatott még a szakemberek között is, hogy ez neurológiai vagy pszichés zavar-e, de az biztos, hogy a hanghatásokra érzékenyek esetében a frusztráció olyan mértéket ölthet, hogy akár sírással, rosszulléttel is párosulhat.

Nephofóbia

Az emberiségnek akad egy maroknyi csoportja, aki nem nézegeti szívesen a felhőket, sőt. A frász tör rájuk, ha felhőket látnak, épp ezért nem szívesen mennek ki a szabadba, és biztos, hogy nem fognak ilyen jellegű háttérképet sem választani a számítógépükön. A kutatók szerint ez általában valamilyen gyerekkori traumára vezethető vissza, de a legrosszabb, hogy sok esetben más időjárási fóbiákkal is kéz a kézben jár, például az esőtől, széltől, ködtől való félelemmel. A nephofóbiában szenvedők gyakran leszek depressziósok, ugyanis inkább elzárkóznak a világ elől, minthogy felhős időben kitegyék a lábukat otthonról. Nem ritka egyébként a mennydörgéstől (astrafóbia), villámlástól (brontofóbia) és vihartól (keraunofóbia) való félelem sem, bár jellemzően ezt a legtöbben gyerekkorban kinövik.

Barofóbia

A gravitációra nem sokat gondolunk egy átlagos napon, nem úgy, mint azok, akik barofóbiában szenvednek. Ők azok, akik folyton attól tartanak, milyen lenne, ha a gravitáció egyszerre megszűnne létezni. Az ettől való félelem – ami általában a kontroll elvesztésére vezethető vissza – olyan mértékű rettegést és pánikot tud okozni, ami akár agorafóbiához is vezethet. Utóbbi megnyilvánulhat a bezártságtól való félelemben – például tömegközlekedési eszközön, ahol nincs ráhatása a helyzetre -, illetve abban is, hogy az illető csak a saját otthonát érzi biztonságos közegnek.

Dextrofóbia és levofóbia

A jobb és a baloldaltól való félelem. Nem politikai értelemben, hanem konkrétan az irányokra értve. Vannak, akik tartanak attól, ha valami tőlük jobbra vagy balra helyezkedik el. Korábbi rossz emlék váltja ki ezeket, amikor az adott oldal érintett volt, ezért azok, akik ezzel élnek, nagyon védelmezik a szóban forgó területet. Például, ha jobb oldalon sérülés érte az illetőt, akkor komoly szorongást vált ki benne minden, ami a jobb oldalán történik.

Entomofóbia – a No. 1

Talán az egyik leggyakoribb fóbia, ugyanis ez a rovaroktól való ódzkodás gyűjtőneve. Bogarak, lepkék, sáskák, szöcskék, csótányok, hangyák és poloskák is ide tartoznak, és valószínűleg az érzést különösebben magyarázni sem kell velük kapcsolatban. Míg a legtöbbeket inkább csak a kölcsönös érintkezés zavar, vannak, akik a látványt, sőt a hangokat sem bírják. Például Veronika sem, aki azt mondja: „az ízeltlábúak aprócska lábainak kaparászó hangjai… azzal a világból ki lehet kergetni.”

Néhány érdekes egyéb fóbia:

Áram
Megnézem
Összes kép (10)

Fotók: Depositphotos

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top