Rendes körülmények között a tanév rendjét (azaz a tanítási napokat és a szünetek időpontját) nyár elején, az előző tanév végén hirdetik ki. Így volt ez éveken át, most azonban változott a helyzet: egészen augusztus 22-ig kellett várniuk a szülőknek és gyerekeknek, hogy megtudják, hogyan alakul a következő iskolaév, addig csak annyi volt biztos, hogy hagyományosan szeptember elseje lesz az első nap. Már hónapokkal azelőtt megindultak a találgatások, hogy is lesz: meg nem erősített információk röppentek fel hosszabb évközi szünetekről és rövidebb nyári vakációról.
Aztán végül az utolsó pillanatban kiderült, hogy a téli szünet a korábban megszokottnál hosszabb lesz: december 22-én kezdődik, és csak január 8-án kell legközelebb iskolába menniük a diákoknak. A nyári szünet viszont ugyanennyivel lesz rövidebb: a 2023/2024-es tanév utolsó tanítási napja június 21. De mit szólnak mindehhez azok, akik leginkább érintettek a kérdésben? Illetve: van olyan egyáltalán, aki nem érintett?
Hogyan lehet ezt megoldani?
A szünet a gyerekekre vonatkozik – gondolnánk elsőre. És persze azokra, akik az oktatási intézményekben dolgoznak. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű.
Móninak két gyereke van, az egyikük harmadikos, a másik kilencedikbe jár. Mindkét gyereknek január 8-án kell először iskolába mennie. Móni viszont január másodikán már dolgozik, és ez nem kis fejtörést okozott a számára.
„A nagyfiam elvan napközben otthon, de a kicsit nem szerettem volna felügyelet nélkül hagyni – meséli Móni. – Egyből úgy kezdeni az évet, hogy kiveszek egy hét szabadságot, nem lett volna túl elegáns, arról nem is beszélve, hogy akkor a nyári vakációnk borulna, mert arra kevesebb szabadnapom maradna. A nagyfiam ugyan önálló és felelősségteljes, de nem terhelhetem rá, hogy gondoskodjon a testvéréről egy hétig csak azért, mert otthon van, a szünet neki is szünet, pihennie kellene. Végül sikerült családon belül megoldani az egész hetet, de egyáltalán nem volt könnyű, és el sem tudom képzelni, hogy akik egyedül nevelik a gyereküket, mit csinálnak ilyenkor.”
Móni rávilágított egy nagyon fontos szempontra:
a meghosszabbított téli szünet a családok és az oktatási intézmények mellett minden olyan munkahelyet is érint, ahol a dolgozóknak gyerekei vannak, mert a kisgyerekesek vagy kiesnek emiatt egy hétig a munkából, hogy vigyázzanak otthon a kicsikre, vagy plusz stresszt jelent számukra a gyerekfelügyelet megszervezése, ami kihat a napi munkavégzésre is.
Egészen biztos, hogy a 2024-es év sokak számára emiatt nem indul zökkenőmentesen.
Fotó: Depositphotos
Rövidebb tél, hosszabb szünet?
A téli szünet meghosszabbításának egyik fő indoka az energiatakarékosság volt. Amikor 2022-ben hirtelen megugrottak az energiaárak, egész Európa spórolni kezdett. A középületek világítása és fűtése télen rengeteg erőforrást emészt fel, ezért logikus megoldásnak látszott, hogy a téli szünet meghosszabbításával az óvodák, iskolák energiafogyasztását csökkenteni lehet. A tavalyi volt az első, ily módon meghosszabbított karácsonyi vakáció, és a trend idén is folytatódik. Bár az árak azóta mérséklődtek, a környezettudatos szemlélet a döntéshozók szerint olyasmi, amit érdemes követni.
A téli időjárás miatti iskolaszünet egyáltalán nem újdonság: akik a huszadik század közepe táján jártak iskolába, még jól emlékeznek arra, mit jelentett a „szénszünet”. A rendkívüli időjárás miatt, illetve azért, hogy spóroljanak a tüzelőanyaggal, megesett, hogy néhány napig nem volt tanítás, amíg az idő jobbra nem fordult. Ez segítséget jelentett azoknak is, akiknek nehezebb volt megoldani a közlekedést havazás vagy erősebb fagyok idején. Azóta eltelt jó néhány évtized, és mindannyian tapasztalhatjuk, mennyit változott a bolygónk, ezen belül pedig hazánk klímája. Eltűntek az extrém hideg telek, és annyira elszoktunk a havazástól, hogy ha néhány centiméternyi hó hull, az képes fél napokra megbénítani a közlekedést. A tél egyre rövidebb – indokolt-e akkor, hogy a téli szünet viszont egyre hosszabb?
A középiskolás Panka azt mondja: neki mindegy, milyen hosszú a szünet, de nem tartja logikusnak a döntést.
„Én nagyon jól elvagyok, bármennyi időt el tudok tölteni akár egyedül is – kezdi a mondandóját. – Az iskola mellett diákmunkát is vállaltam, ha hosszabb a szünet, akkor többet tudok dolgozni, ez nem jön rosszul. De ha azzal indokolják, hogy kevesebbet kell fűteni és világítani, amikor zárva vannak az iskolák, akkor ez egyszerűen csak nem igaz szerintem. Így mindenki többet van otthon, mennek a számítógépek és a tévék egész nap, ki lehetne számolni, hogy ez legalább ugyanannyi áramot fogyaszt, mint amikor a tantermekben ég a villany.
Csak így a családok fizetik ki, és nem az iskoláknak lesz több a számlája, hanem nekünk. Ezt nem érzem igazságosnak.
Akadnak olyanok is, akiknek ez nagyobb problémát jelent, mint hogy magasabb lesz a villanyszámlájuk. Becslések szerint nagyjából húszezer olyan gyerek van ma Magyarországon, akik számára a hosszabb téli szünet komoly nehézségeket okozhat, mert a rendszeres iskolai étkezést és a fűtött épület nyújtotta kényelmet így a megszokottnál egy héttel tovább kell nélkülözniük. Erre a problémára rendszerszintű megoldást kellene találni – idén ez már nem valósulhat meg, addig is különféle civil szervezetek, illetve a helyi önkormányzatok próbálnak alkalmi segítséget nyújtani az érintetteknek.
Mi a helyzet külföldön?
A téli szünet időpontja általában a téli napfordulóhoz, és az ezzel kapcsolatos ünnepkörhöz kötődik szerte a világon. Az iskolai vakáció hosszát sokszor az ünnepi hagyományok határozzák meg. Így lehetséges, hogy az európai országokban a téli szünet nagyjából azonos időpontban van – ez megkönnyíti azt is, hogy a különböző országokban élő családtagok együtt tölthessék ezt az időszakot. Kínában azonban a téli szünet közel egy hónapig tart: elfelezi a tanévet, és erre az időszakra esik a kínai újévhez kacsolódó ünnepségsorozat is. Oroszországban a kemény tél, holott logikus lenne, nem jelent az átlagosnál hosszabb téli szünetet; általában 10 nap, de legfeljebb két hét a karácsonyi vakáció.
Az Egyesült Államokban néhány iskolában még ma is dívik egy különleges, téli szünethez kapcsolódó hagyomány, ami az 1800-as évekre nyúlik vissza. Akkoriban a brit iskolarendszer alapjaira épült az oktatás Észak-Amerikában, és a karácsonyi vakációt 1870-ben vezették be az oktatási intézményekben. Az iskola vezetőire bízták, mikor és meddig tartják zárva az intézményeket – az ő érdekük viszont az volt, hogy minél több tanítási nap legyen, mivel a fizetésüket a ledolgozott munkanapok után kapták. Így ha vakáció volt, az iskola dolgozói nem kerestek pénzt. A tanárok még csak-csak kaptak ilyenkor valamit a szülők nagylelkűségének köszönhetően – ha mást nem, meghívták őket egy-egy étkezésre hálából a gyerekekkel végzett munkájukért. De az intézmény vezetősége nem számíthatott ilyesmire. A gyerekek persze alig várták a szünetet – így alakult ki az iskolafoglalás hagyománya, ami néhány helyen a mai napig a téli szünet megkezdéséhez tartozó rituálé. A diákok ilyenkor átveszik az irányítást az intézmény felett: elfoglalják a termeket, a tanári szobákat, sőt, az igazgató irodáját is, és kihirdetik, hogy csak akkor vonulnak vissza, ha a vezetőség kihirdeti a vakáció kezdetét. Ma már ez persze csak játék, de az első iskolafoglalások valódi konfliktushelyzetek voltak, ahol fizikai tettlegességig is fajulhatott az ostrom.
Fotó: Depositphotos
A hosszabb szünet jó dolog is lehet
Visszatérve a hazai helyzetre: úgy tűnik, a vártnál kevesebben örülnek a hosszabb téli szünetnek. Különösen azért, mert nincs ingyen: cserébe a szokásos június közepi tanévzárás helyett június 21-ig kell iskolába járnia a gyerekeknek. Ez azt is jelenti, hogy a tanároknak sem lesz kevesebb órájuk, mert ami szabadidőt nyernek télen, azt elveszítik nyáron. Különösen a középiskolákban lesz feszítő a helyzet, mert a szóbeli érettségik idején így még javában zajlik majd a tanítás az alsóbb évfolyamokban, és egészen biztosan lesz olyan pedagógus, akinek egyszerre kellene órát tartania és vizsgáztatnia az érettségin.
Pedig a hosszabb tanítási szünet jó dolog, ha tényleg csak az, ami: idő a feltöltődésre és a pihenésre, és nem áll mögötte semmilyen stratégia, csak annyi, hogy legyen, mindenki épülésére és örömére. Egyetlen hét különbségen nem múlik, mennyit tanul egy gyerek vagy éppen mennyit felejt a tananyagból, nem ez fogja befolyásolni a jövőjét hosszabb távon.
Az viszont fontos lenne, hogy kicsit kiszabaduljon a hétköznapok mókuskerekéből, és legyen néhány nap, esetleg hét, amikor nem kell időre mennie sehová, nem kell egy helyben ülve figyelnie, és maga dönthet arról, mikor mit csinál.
De ez csak akkor lehetséges, ha a tágabb környezet is megadja hozzá a feltételeket:
- ha a szülei szintén szabaddá tudják tenni magukat, hogy minőségi időt tölthessenek együtt;
- ha nem kell attól tartania, hogyan és ki biztosítja az olyan alapvető szükségleteit, mint a rendszeres étkezés vagy fűtött szoba;
- ha a szünet nem jelent társas elszigetelődést számára, csak azt, hogy maga választhatja meg, mikor és kivel találkozik;
- ha az otthoni környezet biztonságos, és tényleg el tudja ott engedni magát.
Az is fontos lenne, hogy az oktatási intézmények ne árasszák el a gyerekeket feladatokkal a szünet idejére azzal a felkiáltással, hogy akkor úgyis ráérnek; és ne dolgozatokkal, felelésekkel, vizsgákkal várják őket vissza rögtön az első héten. Tény, hogy január közepén zárul az első félév, így egy januári hét kiesésével kevesebb idő marad az ezzel kapcsolatos teendőkre. De amit hónapok alatt nem sikerült elvégezni, azt egy hét alatt nehéz bepótolni mind a gyerekeknek, mind a tanároknak. A január jelenthetne az iskolában is minőségi együtt töltött időt. Ha ez lenne az újévi fogadalom minden intézményben, még egy hosszabb szünet után is nagyobb örömmel térne vissza mindenki a hétköznapokba.
